Álmok útján

Mit titkoljam bukott csatám?
Vesztes voltam előnapján.
Önámítás volt az egész:
lesz jobb, nem esz meg a penész.

El kellett esnem, mert többet akartam,
mit valaha élettől kaphattam.
Új világot szerettem volna látni,
nem csak folyton helyben állni.

Bátor voltam, mert kiálltam,
mert hittem akkor boldogságban.
Biztost cseréltem bizonytalanra,
döntésemet át se gondolva.

Mit nekem az örök megszokott?
Túl békés, túlságosan nyugott.
Én élve élni akarok,
ide veletek éjszakába nyúló nappalok!

Majd én megmutatom hogyan,
majd én megvalósítom önmagam!

Felébredve kábulatból látom,
megtettem és igen bánom.
Bánom, hogy mertem, hogy engedtem,
álmok útjára léptem és elestem.

De ha nem tettem volna meg,
még gyengébb egyénnek tünhetek,
az gondolhatnák emberek:
ö mondta: változtatni nem merek.

Akkor mégis mit tegyek?
Maradjak örök vesztesnek?
Bármikor változtatni akarok,
magam alatt, alúl maradok.

Tudom előre és mégis,
hajt a vágy, hogy csak azért is!
Így mit titkoljam bukott csatám?
Vesztes voltam előnapján.