Álmodtam

A világ tetején ültem.
Az alattam elterülő tájat néztem
És hirtelen, mint egy villámcsapás
Belém nyilallt egy érzés.
Hiszen én ismerem ezt a vidéket.
Bejártam hegyeit,
Szomjamat enyhítettem folyói vizével,
Sétáltam mezőin,
Vadásztam erdőiben,
És a Szent Korona védelme alatt
Együtt hittünk a jövőben.
Bearanyozta napjainkat a dicsőség,
Erős karunk kardot hordozott,
Büszkék voltunk nemzetünkre.
Mert nincs szebb dolog a világon
Mint magyarnak lenni.