Vesd le álarcod, hagyd el láncaid!
Hadd csörögjenek, megtörve a kínos
csendet, mi kőként nehezedik lelkeden és a mélybe ránt!
Vesd le maszkodat, hadd lássák arcod!
A valódit, mely szebben ragyog,
mint a hold fényében meg-megcsillanó drágakő-varázs.
Keresd meg glóriád, hidd el, megvan az még!
Csak kicsit poros ugyan,
de tisztán látni benne a testvéreid hívogató táncát.
Keresd elő szárnyaid, mindkettő ép, nagyonis ép!
Ha felveszed, az égi
kar hagját hallod meg, mely édesen csal az ég felé a poklon át.
Hallod-e már a mennyei hangot? Nem? Fülelj még kicsit! Biztos azért
nem veszed észre, mert régóta hallottál hasonlót...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Az utolsó sorban a "régóta hallottál" vagy "rég hallottál" vagy "régóta nem hallottál" lett volna az érthetőbb talán, de ettől az apróságtól eltekintve nekem tetszett a vers.Gratu!