Vesd le álarcod, hagyd el láncaid!
Hadd csörögjenek, megtörve a kínos
csendet, mi kőként nehezedik lelkeden és a mélybe ránt!
Vesd le maszkodat, hadd lássák arcod!
A valódit, mely szebben ragyog,
mint a hold fényében meg-megcsillanó drágakő-varázs.
Keresd meg glóriád, hidd el, megvan az még!
Csak kicsit poros ugyan,
de tisztán látni benne a testvéreid hívogató táncát.
Keresd elő szárnyaid, mindkettő ép, nagyonis ép!
Ha felveszed, az égi
kar hagját hallod meg, mely édesen csal az ég felé a poklon át.
Hallod-e már a mennyei hangot? Nem? Fülelj még kicsit! Biztos azért
nem veszed észre, mert régóta hallottál hasonlót...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Az utolsó sorban a "régóta hallottál" vagy "rég hallottál" vagy "régóta nem hallottál" lett volna az érthetőbb talán, de ettől az apróságtól eltekintve nekem tetszett a vers.Gratu!