Ákoshoz

Mindennap látlak, s ha szemedbe nézek,
Megőrít az, amit akkor érzek!
Elveszek és nem tudom mit tegyek,
Mással boldog így hogyan legyek?
Tudom, hogy nem lehetsz sose enyém,
De bennem él még a remény!
Megérteni ezt soha senki nem fogja,
Hogy hogy lehetsz Te, ki szívemet ellopta!?
Hisz nem tudom ki vagy, nem is ismerlek,
Mégis mindíg, mindenben Téged kereslek!
Téged akarlak, de mivel Te nem akarsz engem,
Meg kell próbálnom mással boldognak lennem!
De akkor is csak Rólad fogok írni,
Millió éjszakát miattad átsírni,
Mert még mindíg benned van, ami akkor megfogott,
Szívemben emléked kicsit sem kopott!
De ha nem nekem szánt a sorsod,
Csak azt kívánom, legyél nagyon boldog!