Hegyölelte szép falumban,
csendesül az Advent;
gyertyát gyújtunk,
busz se fordult,
felcsendül az ének:
Téged várunk, Isten.
Három hegy határol,
három hegy mondja,
hol és kik vagyunk:
Kevélyek, Les s a keresztnek hegye.
Északra három Kevély feketéllik,
kevély kövek, kevély hegyek,
kevély szívek: messze legyetek!
Az út fölött a Les-hegy magaslik,
ősi titkot őrző:
lesse szívünk, hívő szívünk,
hogy születik Istenünk!
S ne feledjük,
bár gyermekként érkezik az Isten,
csendes éjen, téli éjen,
útja kereszthez vezet,
Kálvária-hegyre, szenvedésre,
hidegült szívekben,
míg csak meg nem térve,
lakást bennünk nem vesz
a szeretet, mely mozgat
minden földet és eget.
Mert hiába a csillagszóró
s minden égő gyertya,
ha a kereszt nem veszi fel
az Emberfia válla.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
2025-06-12
|
Egyéb
Ez egy nem túl erotikus de számomra meghatározó story<br />
Építő kritikát elfogadok hogy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Senkinek nem kellett, hideg kőre került,
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
Leszállt a földre a karácsony lelke,
A reményvesztett nép csak erre vágyott már,
Végre az ember boldogságtól eltelve,
Elfeledheti a gyászt és a halált.
A reményvesztett nép csak erre vágyott már,
Végre az ember boldogságtól eltelve,
Elfeledheti a gyászt és a halált.
Hozzászólások