Hegyölelte szép falumban,
csendesül az Advent;
gyertyát gyújtunk,
busz se fordult,
felcsendül az ének:
Téged várunk, Isten.
Három hegy határol,
három hegy mondja,
hol és kik vagyunk:
Kevélyek, Les s a keresztnek hegye.
Északra három Kevély feketéllik,
kevély kövek, kevély hegyek,
kevély szívek: messze legyetek!
Az út fölött a Les-hegy magaslik,
ősi titkot őrző:
lesse szívünk, hívő szívünk,
hogy születik Istenünk!
S ne feledjük,
bár gyermekként érkezik az Isten,
csendes éjen, téli éjen,
útja kereszthez vezet,
Kálvária-hegyre, szenvedésre,
hidegült szívekben,
míg csak meg nem térve,
lakást bennünk nem vesz
a szeretet, mely mozgat
minden földet és eget.
Mert hiába a csillagszóró
s minden égő gyertya,
ha a kereszt nem veszi fel
az Emberfia válla.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Senkinek nem kellett, hideg kőre került,
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
Vándorcsillaggal volt viselős az éj,
s lent a földi emberek
élték szokásba fulladt napjaik.
A cézár, a felséges isten,
márványpalotájában ült mozdulatlanul,
s lent a földi emberek
élték szokásba fulladt napjaik.
A cézár, a felséges isten,
márványpalotájában ült mozdulatlanul,
Hozzászólások