Hegyölelte szép falumban,
csendesül az Advent;
gyertyát gyújtunk,
busz se fordult,
felcsendül az ének:
Téged várunk, Isten.
Három hegy határol,
három hegy mondja,
hol és kik vagyunk:
Kevélyek, Les s a keresztnek hegye.
Északra három Kevély feketéllik,
kevély kövek, kevély hegyek,
kevély szívek: messze legyetek!
Az út fölött a Les-hegy magaslik,
ősi titkot őrző:
lesse szívünk, hívő szívünk,
hogy születik Istenünk!
S ne feledjük,
bár gyermekként érkezik az Isten,
csendes éjen, téli éjen,
útja kereszthez vezet,
Kálvária-hegyre, szenvedésre,
hidegült szívekben,
míg csak meg nem térve,
lakást bennünk nem vesz
a szeretet, mely mozgat
minden földet és eget.
Mert hiába a csillagszóró
s minden égő gyertya,
ha a kereszt nem veszi fel
az Emberfia válla.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Senkinek nem kellett, hideg kőre került,
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
Leszállt a földre a karácsony lelke,
A reményvesztett nép csak erre vágyott már,
Végre az ember boldogságtól eltelve,
Elfeledheti a gyászt és a halált.
A reményvesztett nép csak erre vágyott már,
Végre az ember boldogságtól eltelve,
Elfeledheti a gyászt és a halált.
Hozzászólások