Senkinek nem kellett, hideg kőre került,
tündér nevelte fel, éppen megözvegyült.
Jólelkű fiú volt; mindenhol segített,
az anyja bűbájos így jutalmat hintett.
Létének derekán csodavizet ivott,
egyszerű emberből Télapóvá hízott.
Kapott egy csodaszánt, szarvasokat elé
jégből egy palotát, játékgyárat mellé.
Tele lett szép lelke gyermekszeretettel,
kicsi manócskái imádták is érte.
Télapónak szánja az egén szánkázva,
felhők közül néz le a havas világra.
Hogyha szerencséd van, s éppen odanézel,
csodaszarvasával találkozhatsz éjjel.
Hozzád is eljön majd, ha szófogadó leszel
piros és aranyló csomagjára rá lelsz.
Az utolsó szó (Nálad valamiért 2 szó) helyett valami más jobban illeszkedne (lelhetsz?), de ez csak egy kis apróság. Nemcsak mindig aktuális vagy, de nagyon érthetsz a gyerekek nyelvén - anélkül, hogy gügyögnél -, és mindig kedvesek a képeid.