A zöldséges magára marad

A napok eltelnek tétlenül,
és be kell valljam, nem túl jó egyedül,
fáraszt az unalom, a béke,
történjen már valami izgalmas végre!

Az ambíció lassan partra száll,
idegesít a párhuzamos szalmaszál,
láblógatva, vállrándítva élek,
vizet kínálok egy sivatagi tevének.

Elkésett, így váratlan a fázis,
kiszáradt otthonom volt az oázis,
a zöld pálmák hamar elhalnak,
értelmetlenül dünnyögök, de csak magamnak.

A társaság már nem a régi,
a csótányok elmentek máshol zenélni,
unalmamban itt-ott kitakarítottam,
kár volt a ciánért kicsi otthonukban.

Késő hajnal van, vasárnap,
hétköznap ilyenkor már buszok járnak,
mosatlan ruhámban az ágyra lefekszem,
már rég nem agyalok ez idő tájt a szexen.

Kifújom a füstöt, papírflash,
elnyomom a szűrőt, a fólia már üres,
messze a hi-fi, le sem kapcsolom,
elalváskor azt már úgysem hallhatom.