Az alkonyi holdnak újra kimondatnak
A véres szavak,
Vad dühvel őrjöngve, hörögve, üvöltve
Érted kiáltanak.
Sajgó tűzből, édes sötétből
Add elő magad,
Szürke köddel, megújult erővel
A vörös hold is lázad.
Ez az az alkony, indulj el az úton,
Most kelj fel,
Rohanj, ordíts, ökölre buzdíts
Mindenkit minden ellen.
Húzd elő kardod, porold le pajzsod,
Állj készen a harcra,
Te vagy a Mester, kitől fél az Ember,
Az élet ezer arca.
Lázadj most, töröld minden ráncod,
Rád várnak az árnyak,
Félnek a fények, vezesd te őket,
Míg mind elpusztulnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások