Az alkonyi holdnak újra kimondatnak
A véres szavak,
Vad dühvel őrjöngve, hörögve, üvöltve
Érted kiáltanak.
Sajgó tűzből, édes sötétből
Add elő magad,
Szürke köddel, megújult erővel
A vörös hold is lázad.
Ez az az alkony, indulj el az úton,
Most kelj fel,
Rohanj, ordíts, ökölre buzdíts
Mindenkit minden ellen.
Húzd elő kardod, porold le pajzsod,
Állj készen a harcra,
Te vagy a Mester, kitől fél az Ember,
Az élet ezer arca.
Lázadj most, töröld minden ráncod,
Rád várnak az árnyak,
Félnek a fények, vezesd te őket,
Míg mind elpusztulnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?