Az emberi élet kopottas unalma
Magányos lepelként nehezedve hull,
S az elvénült délutánon, a szürke állomáson,
Ereszkedik megannyi semmibe pillantó vonatra.
A holt elme kietlen, enyésző raktára,
Hol a géniuszi lét önmagát tépi szét,
S a sínek között ezer szellem lépked, ez a vég…
Itt hal ki végleg és itt születik halva a teremtő gondolat.
A végtelen semmi túlfokozott vágya,
Az elveszett játszma, a halandóság képe, itt van.
A vonatok döcögnek, vagy állnak, pöfögnek és várnak.
Céltalanul dalolva a fakó halálnak.
Az eszményi unalom Istene ez a gép,
S a kalauzok papként térítik a népet.
Halványodó arcok égnek és enyésznek,
Hamvaikat szétszórja az esti szél.
Ezer holttest húsa darabokra foszlik,
Én vagyok csak ember, aki meg nem égek.
Elmém, magasodva az egekbe nyúlik,
Mert Főnix vagyok én, ki a halálból feléled.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Marokfegyver ·
A hangulata megfogott, és tetszettek az "elvénült délutánhoz" hasonló kifejezések. Szeretem a vonatokat és az állomásokat, és akár tudatosan használtad a képeket, akár nem, kifejezősek.