Az emberi élet kopottas unalma
Magányos lepelként nehezedve hull,
S az elvénült délutánon, a szürke állomáson,
Ereszkedik megannyi semmibe pillantó vonatra.
A holt elme kietlen, enyésző raktára,
Hol a géniuszi lét önmagát tépi szét,
S a sínek között ezer szellem lépked, ez a vég…
Itt hal ki végleg és itt születik halva a teremtő gondolat.
A végtelen semmi túlfokozott vágya,
Az elveszett játszma, a halandóság képe, itt van.
A vonatok döcögnek, vagy állnak, pöfögnek és várnak.
Céltalanul dalolva a fakó halálnak.
Az eszményi unalom Istene ez a gép,
S a kalauzok papként térítik a népet.
Halványodó arcok égnek és enyésznek,
Hamvaikat szétszórja az esti szél.
Ezer holttest húsa darabokra foszlik,
Én vagyok csak ember, aki meg nem égek.
Elmém, magasodva az egekbe nyúlik,
Mert Főnix vagyok én, ki a halálból feléled.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások