Az emberi élet kopottas unalma
Magányos lepelként nehezedve hull,
S az elvénült délutánon, a szürke állomáson,
Ereszkedik megannyi semmibe pillantó vonatra.
A holt elme kietlen, enyésző raktára,
Hol a géniuszi lét önmagát tépi szét,
S a sínek között ezer szellem lépked, ez a vég…
Itt hal ki végleg és itt születik halva a teremtő gondolat.
A végtelen semmi túlfokozott vágya,
Az elveszett játszma, a halandóság képe, itt van.
A vonatok döcögnek, vagy állnak, pöfögnek és várnak.
Céltalanul dalolva a fakó halálnak.
Az eszményi unalom Istene ez a gép,
S a kalauzok papként térítik a népet.
Halványodó arcok égnek és enyésznek,
Hamvaikat szétszórja az esti szél.
Ezer holttest húsa darabokra foszlik,
Én vagyok csak ember, aki meg nem égek.
Elmém, magasodva az egekbe nyúlik,
Mert Főnix vagyok én, ki a halálból feléled.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások