Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
A történet betyárok ról folytása
Friss hozzászólások
Passszívpréda: Igazán írhatnál hasonló történ...
2026-04-02 11:28
golyó56: Tanulj meg helyesen írni, foga...
2026-04-01 15:10
Ftamas: Nem vagyok homofób, csak rendm...
2026-03-26 16:34
Btfetish: Keresem azt a hölgyet vagy pár...
2026-03-24 23:40
The reál Kagemusha: Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A vonatok

Az emberi élet kopottas unalma
Magányos lepelként nehezedve hull,
S az elvénült délutánon, a szürke állomáson,
Ereszkedik megannyi semmibe pillantó vonatra.

A holt elme kietlen, enyésző raktára,
Hol a géniuszi lét önmagát tépi szét,
S a sínek között ezer szellem lépked, ez a vég…
Itt hal ki végleg és itt születik halva a teremtő gondolat.

A végtelen semmi túlfokozott vágya,
Az elveszett játszma, a halandóság képe, itt van.
A vonatok döcögnek, vagy állnak, pöfögnek és várnak.
Céltalanul dalolva a fakó halálnak.

Az eszményi unalom Istene ez a gép,
S a kalauzok papként térítik a népet.
Halványodó arcok égnek és enyésznek,
Hamvaikat szétszórja az esti szél.

Ezer holttest húsa darabokra foszlik,
Én vagyok csak ember, aki meg nem égek.
Elmém, magasodva az egekbe nyúlik,
Mert Főnix vagyok én, ki a halálból feléled.
Hasonló versek
3117
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.

Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
3036
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
A hangulata megfogott, és tetszettek az "elvénült délutánhoz" hasonló kifejezések. Szeretem a vonatokat és az állomásokat, és akár tudatosan használtad a képeket, akár nem, kifejezősek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: