Több ezer év az pillanat mit szíved nélkül élhettem
Nincs rá szó a fájdalom mit hiányod után éreztem
Tengerek zúgó robajával szenvedtem
Viharok tüzet szító szelével ébredtem.
Szívem partra vetett cetként haldokolt
Fájdalmam az idő minden pillanatával vérző volt
Hatalmas gyötrő súly mivel élhettem
A lenyugvó nap minden pillanatával elvesztem.
A felkelőnap égető vágyával ébredtem
Szívedhez vezető több ezer éves úton lebegtem
Millió könny mit érted vesztettem
Hatalmas villám robajával érted remegtem.
Hegyek vad szelei énekelték fájdalmam
Érted vérző szívem fölött nincs többé hatalmam
Síró könnyeimből folyók áradtak
Melyből a madarak kínzó szomjukat olthattak.
Madarak fáradt szárnyával szállok feléd
Mely szárnyakkal szíved szívemet a végtelenbe repít
Vérző szívem a hosszú út végén reád találván
Szívedet hevíti szívemből kitörő hatalmas láván.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?