A vágy szárnyai

Vékony vonalon járok,
nem nézek hátra
és rájövök: csak egy út van,
egy járható út a pokolba.

Nem mehetek tovább,
mert az enyém az igazság.
Csak várhatok, az óra üt,
a végzet szele vág.

Nézz engem,
ahogy újra meghalok.
Elvesztem a hitet,
nem égnek a lángok.

Érezd a szárny érintését,
érezd a sas-szívet.
Érezd szemei tekintetét,
egyre magasabbra
és magasabbra emelnek majd
a vágy szárnyai.

Ki van szemeim mögött,
ki követ engem?
Harcolok a fájdalommal,
magam megmenthetem?

A vonal végén, az álom végén
a lelkem megszökik.
Gyere, halld néma sikolyaim
egy zsákutcából hallatszik.

Nézz engem,
ahogy újra meghalok.
Űzd ki belőlem a démonokat!
Látlak-e utolsó órámon?

Rögzíts szárnyakat
egy gonosz szívhez.
Nézz át a szemein, és majd
látod, ahogy magasra
nagyon magasra
emelnek a vágy szárnyai.

Semmi fény, semmi jel
nem vezet utamon.
Megtisztultan visszatérek,
és a napra várok.

Csak egy esély van
a visszafordulásra.
Csak egy láng van, mi éget,
a vágy szárnyain szállva.

Tisztísd meg a lelkem, kérlek,
űzd el belőlem a démonokat.
Ha újra meghalok,
még egyszer látnálak.

S a lelkem megszökik,
a vágy szárnyai emelnek.
Űzd el hát a démonokat,
kérlek, űzd el őket.