A Túlvilág Angyala

Az ki én voltam, és ki én vagyok
Sosem volt kérdésem eddig talán.
Az, kivé válhatok valamikor,
Már lehet életre szóló talány.
Sötétségben született fény volnék,
Kit űznek, kerülnek a bolondok
Félnek engem és amivé lettem,
Egy eltemetett, megszállott démont.
Mitől félek, kitől rettenek meg?
Saját magam már-már jó barátom,
Mégis ki árthat eláshat engem
Az, az én túlvilági angyalom.
Ezer átok és áldás tört már meg,
Ezer tőrt döfött szívem vermébe,
Mégis egy átkom, mely életre szól
Ott maradt, hol a szívem is dobog.
Törjön meg ez az átok, mely kínoz?
Legyen ismét szívem melyet eldobok?
Szívem darabokban érte, mégsem megy,
hogy mit érzek elfelejtsem, rejtsem.
Ezért törjön meg átkom utoljára,
és mit hóesésben tettem legyen
Kezdete egy újnak, egy átoknak
Mely nem nyomhatja többé szívemet.
Ez az átok az én áldásom lesz,
Megmenthet engem, vagy eltemethet,
Nem számít már sosem, mert szeretem
Mindazt mivel áldd, átkoz engemet.