Búbánatos December 27.

na, most majd írok egy romantikásat...
egy olyat, ami kábít majd pofás libákat arra,
hogy partira jöjjenek velem, bár az arcra
nem játszhatok rá... verem a lécet, pőre
eszemmel csak próbálok mondani élcet
de dőre lennék azt hinni bárkit is késztet
bármire, mert elmúlt a karácsony, a készlet
már kiürült, csak pár kósza papír repült
neki a vasrácsnak,...s zsírját is kitörültük
a hatcombú kacsának, a bejgli száraz és
ropog, akár a fog alatt a homok nyáron,
ha kérdem a strandon kis családom, hogy
ma napolajos-nutellás vagy szatyorban érlelt,
meleg, hangyás-szalámis zsömlét kérnek?
vagy a szokásos zsíros-sóderos kenyérnek
örülne e inkább valaki,...na mókás most
de éppen lebeg még a szeretet szelleme
csak éppen a lányok kelleme, nem vitt
még el engem oda, ahonnan jönnek
azok akik vihetnének valahova, és majd
soha nem emlékeznek rám, felejthető
kategóriája vagyok, a mostoha sorsnak
karácsony végére,...a Télapó soha nem
engem ültet a térdére, és az ajándék is
bóvli vacak, de túléljük a telet, hacsak
nem lesz keményebb mint a szokott,...
jaaa, és a fenyőfám is erdőből lopott!