na, most majd írok egy romantikásat...
egy olyat, ami kábít majd pofás libákat arra,
hogy partira jöjjenek velem, bár az arcra
nem játszhatok rá... verem a lécet, pőre
eszemmel csak próbálok mondani élcet
de dőre lennék azt hinni bárkit is késztet
bármire, mert elmúlt a karácsony, a készlet
már kiürült, csak pár kósza papír repült
neki a vasrácsnak,...s zsírját is kitörültük
a hatcombú kacsának, a bejgli száraz és
ropog, akár a fog alatt a homok nyáron,
ha kérdem a strandon kis családom, hogy
ma napolajos-nutellás vagy szatyorban érlelt,
meleg, hangyás-szalámis zsömlét kérnek?
vagy a szokásos zsíros-sóderos kenyérnek
örülne e inkább valaki,...na mókás most
de éppen lebeg még a szeretet szelleme
csak éppen a lányok kelleme, nem vitt
még el engem oda, ahonnan jönnek
azok akik vihetnének valahova, és majd
soha nem emlékeznek rám, felejthető
kategóriája vagyok, a mostoha sorsnak
karácsony végére,...a Télapó soha nem
engem ültet a térdére, és az ajándék is
bóvli vacak, de túléljük a telet, hacsak
nem lesz keményebb mint a szokott,...
jaaa, és a fenyőfám is erdőből lopott!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Leszállt a földre a karácsony lelke,
A reményvesztett nép csak erre vágyott már,
Végre az ember boldogságtól eltelve,
Elfeledheti a gyászt és a halált.
A reményvesztett nép csak erre vágyott már,
Végre az ember boldogságtól eltelve,
Elfeledheti a gyászt és a halált.
Vándorcsillaggal volt viselős az éj,
s lent a földi emberek
élték szokásba fulladt napjaik.
A cézár, a felséges isten,
márványpalotájában ült mozdulatlanul,
s lent a földi emberek
élték szokásba fulladt napjaik.
A cézár, a felséges isten,
márványpalotájában ült mozdulatlanul,
Hozzászólások
Tetszett!
Gratulálok!