A Sötét Úrnő Mosolya

Megérkezik, ha eljő az alkonyat,
Éji rózsák bontják szirmukat,
Ő, ott van mindenben ami él,
Farkas vonít,fenyves susog, tücsök zenél,
Ott van, a rózsák édes illatában,
A lemenő nap minden sugarában,
Minden árnyékban mely életre kel,
A mohos sziklában mely sosem felel,
Ott van a rettegő állatok lélegzetében,
Ott van a ragadozók sötét üregében.

Lemegy a nap, ő kinyitja hold szemét, elmosolyodik,
A táj csendes, sötét, kihalt, aztán megelevenedik,
Előbújnak az éji vadak,éji virágok ontják nehéz illatukat,
Előkerülnek a lepkék,s előbukkannak a medvék,
Csókja nyomán hűs szél kerekedik,
Csókja nyomán por és vér keveredik,
A vadász csillapítja szenvedélyét, s éhét,
A zsákmány elbukik, elveszti reményét,
Ez az éj törvénye,s az úrnő nyugodt mosolyát,
Nézte a múltban, s fogja nézni minden, ezred éveken át.

Borostyán szemét nyugtatja a tájon az Úrnő,
Ismeri a múltat, jelent, s tudja mi lesz a jövendő,
Mosolya megnyugvást, békét hoz az elesettnek,
Erőt, kitartást a vadásznak, árnyékot a rejtőzőnek,
Mosolya veled van, hogy álmod nyugodt legyen,
Élj úgy, hogy áldása, és jóindulata kísérjen,
S ha elhagy téged védelmező csókja,simítása,
Számodra akkor, emúlik az éj békés varázsa,
Légy erős, kitartó és ne mutasd ha fáj,
Légy titokzatos, mint a Holdon túli táj.


Battosai