Álmokba burkolóztam,
nem felejtek sohasem.
A titkaid rejtve voltak eddig,
mikor hazugságokra leltem.
Nagyon éget, megőrülök azonnal.
Harcolok szemben a fájdalommal...
Hol van a hit, a bizalom,
a puskád alatt vagyok.
Bocsáss meg,hogy még hiszek,
a puskád alatt vagyok.
Megátkozlak, hogy hamis
tanácsnak hittél.
Azt hiszem, az időd lejárt,
a büszkeségembe téptél.
Legbelül érzem, már biztonságban vagyok.
A fájdalommal szemben harcolok...
Hol a varázslat, a szeretet,
a puskád alatt vagyok.
Lövészárok csendje voltál nekem,
a puskád alatt vagyok.
Nem maradok tovább,
elmegyek tőled végre.
Az ár, mit fizettem, túl magas volt,
a nagy kínzásod tervének vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Francisco ·
A neved és a verseid sem a csendes szellőre, virágos mezőre hagynak asszociálni. De jól megférnek az irodalom palettáján a vasbeton rengetegben, puskák árnyékában.
Reactor ·
Ez bizony így van,ahogy mondod! Szeretem az őszinte kritikát. Próbálom ötvözni a háborút, és békét, a szeretetet és a gyűlöletet...hiszen minden éremnek két oldala van, és egyik a másik nélkül nem tud létezni. Ilyen emberek a militaristák. Egyformán szeretik a háborút és a békét, a szerelem és a gyűlölet megfér egymás mellett náluk.