A macskahős

Volt egyszer egy tarka macska,
Kicsit talán csacska bacska,
Egér koma kópéssága eszén túltett.
Óh, a fránya szürke piciny sajt-cincogó
Nem volt olyan nagy naplopó,
Mint nyávogó üldözője,
A gyűszűnyi lyuknak őre.
Macskánk hasát megpakolva
Hétalvóként a pihe-puha kereveten,
Kis egérke halk-sebesen
Feltipegett az asztalra,
Illatozó sajt-darabra.
Lopva, lesve falatozott,
Durmoló cicán kacagott.
Macskánk nézett le a falra,
Nincs-e mozgás egérlakba’-
Álmában volt hős matador,
Cirkuszban egér-viador.

Nicsak! Szuszog a nagyfogú,
Fején óriás sajt-odu.
Csemegéjét lyukba tolja,
Cincogva pillant a holdra.
„Milyen jó, hogy van éjszaka,
nem szaladgál bajszos baka!”
Nyújtózkodva mancsos macska
Ásít, s néz az egérlakra.
Azt gondolta örökre hős,
Sajt őrzésért a felelős.