A Léna foglya

Sűrűn-sötéten kavargott a köd,
Fájón hasított a téli éjbe,
Farkas éles üvöltése
Vágott a csípős levegőbe.
Egy nő, Nadja rohant a fagyott fák közt,
Útján a rettegés üldözte,
Gyönge testén a ruhát az erdő szaggatta meg,
S ő űzött vadként rontott át előre.
Valaki segítsen, Istenem, légy velem!

Puska dörrent a háta mögött,
Lépések gyors zaja kergette,
Az életét akarták, vagy csak a testét?
S ő ettől menekült rettegve.
Kedvesét többé nem látja, már halott,
Hideg golyó fúródótt szívébe,
Tartozása volt... "értékek",
De mit ér nekik egy emberélet?
Valaki segítsen, Istenem, légy velem!

Útját állta a befagyott Léna folyó,
Itt lenne a menekülés vége?
S ezzel együtt minden reményének?
Nem, nem... futni tovább át a jégen.
Így folytatta útját az üldözői elől,
Csendesen haladt mind-mind beljebb,
De a jég mégsem tartotta meg a könnyű testet,
Nadja sikoltva a fagyos folyóba veszett.
Valaki segítsen, Istenem, légy velem!

Így lett egy szegény fiatalasszony
A Léna foglya mindörökre,
Így lett hűvös koporsója testének
A folyó, s lelke rabként kering máig fölötte.
Valaki segítsen, Istenem, légy velem!