A kárhozott lélek

Ha álomra hajtom a fejem,
Rettegés tölti el a lelkem.
Borzongás és félelem kísért,
Nem tudok mit tenni e kínért.

Rémisztő alakok, sötét árnyak,
Ezek mind könnyen rámtalálnak.
Hiába menekülnék előlük,
Gyenge énem elbújhat mögöttük.

Rámtalálnak ők, bármit teszek,
Hiába takaró alatt fekszek.
Nem ment engem meg tőlük semmi,
A halálba akarnak vinni.

A szívem kalimpál hevesen,
Bár tudom, eljött a végzetem.
Nincs menekvés, nincs könyörület,
Magukkal viszik gyarló lelkemet.

Most már késő az imádsághoz,
Nincs esély a szabaduláshoz.
Ha korábban tiszta lettem volna,
Kárhozott lelkem most nem sírna.