A halál völgyében járok...

Na....hát ahogy olvastam, eszembe jutott amikor a nagypapám meghalt.3 éve volt, és el mentünk hozzá, mert haldoklott.Már nem ismert meg, de amikor megöleltem, éreztem h már nem ölel, és észrevettem h meghalt......talán ő is így érzehette magát mint a versed.....amikor végigolvastam a verset, úgy éreztem h kiszakítanak belőlem egy darabot, egy darabot....ami a nagypapám volt....egy darabot....ami én vagyok :no_mouth:

nah akkor most jövök én... mint említettem nem vagyok egy könnyű eset mikor a kritikus énemet hozom elő... de szerintem ez nagyon fontos és én elég konkrét szoktam lenni mikor segíteni szeretnék és most ez a célom :) szóval, maga a vers nekem nem tetszett, mert nagyon a rímekre megy rá és sajnos tisztarímje csak egy van (Hallgatok..mert szólalni nem merek, / körülvesznek mind-mind a szellemek.. ) és még ez is nagyon elcsapott, mondhatni borzasztó közhely... a mondanivalóval úgyszint nem értek egyet, de ez megint egy másik dolog, ami viszont magát a verset illeti, egy dolog elég erősen lejön belőle... az, hogy a ritmusát még te sem nagyon érzed, ugyanis az utolsó 2 sorok nagyon ritmustalanok, lehet direkte, de akkor pedig az szabály szerint menne, én pedig ezt nem érzem, szóval egy gondolod: hozzá kell majd nyúlni... nem mondom, hogy most akkor egyből állj neki és keresd meg szépen sorjában mik benne a gyenge pontok, dehogyis... én csak azt mondom, hogy ennek érdemes lesz majd egyszer utánajárni, egyrészt a jelenlegi mondanivaló tekintetében, másrészt a trópusok és a szóhasználatéban... nah, megyek nézegetek még, láttam annyira sok vers még nincs fenn tőled, lehet még ma este végig megyek minden :) (csak nagyon el ne fáradjak, bár most 2 nap szabim van, jeah :))

minden szépet-jót: Balázs



A halál völgyében járok...


A halál völgyében járok,
nem félek,s nem kiáltok..
Csak merengek halkan múltamon
s haladok tovább poros utamon..
Meggyötört lábaim visznek lassan előre,
fáradt szemeim nem tekintenek a jövőbe..

A halál völgyében járok,
nem félek,s nem kiáltok..
Csak lépkedek rögös utakon,
hol sikongva jár a fájdalom..
Megyek előre,s nem nézek vissza többé,
egyedül bolyongok már örökkön-örökké..

A halál völgyében járok,
nem félek,s nem kiáltok..
Hallgatok..mert szólalni nem merek,
körülvesznek mind-mind a szellemek..
Érzem..hogy átölel a halál zord szele,
s lelkembe lát a pokol éjfekete szeme...

nekem is a ritmus hiányzik. a rím nem minden, sőt. a vers akkor is vers, ha nincsenek sorvégi rímek, de van ritmusa, megfelelnek a szótagszámok is a sorokban, satöbbi.

ettől sokkal szebb és súlyosabb lenne ez a vers, méltó(bb) a tartalomhoz.

hajrá.