Egyfolytában hívogat magával a halál,
És nem tudok ellenállni már.
Vágyakozok az örök boldogság után,
Nem tudom, mennyit kell még várni rá.
Lehet, hogy már csak napokat, órákat,
És végre vége minden szomorúságnak.
Nem bánthat ezután többé senki sem,
Nem kérdem magamtól, miért kell élnem.
Nekem már nincsen célom az életben,
Hisz akkor nem hívna magával a végzetem.
Boldog, tudom, hogy sohasem leszek már,
És a sok holt lélek szeretettel vár.
Ki kell állnom a próbát, mint mindenkinek,
De tudom, hogy sikerül, s elmegyek innen.
Hiszen nem tart vissza már engem semmi sem,
Csak az élet megragadott, s nem enged elmennem.
Minden erőmmel csak menekülök előle,
Csak a holtakkal együtt törhetek erőre.
Ők majd segítenek megszabadulnom innen,
Csak ők azok, akikben érdemes hinnem.
Egy sötét árny áll előttem, aki hívogat,
A kezével integet, és a nevemen szólogat.
Érzem, hogy rá kell végre hallgatnom,
S örökké boldog leszek a túlvilágon.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Én is ismertem egy ilyen lányt mint amilyen Te vagy.. :( Nagyon is közelről ismertem, hidd el....:(( Elküldte a verseit egy "elemző"-nek...csak úgy...hirtelen gondolatból.. És amit írtak a verseiről.... az most idekívánkozik a Te soraid mellé...
Mit jelenthet ez a halál..??
- Be nem teljesedése a boldogságnak??
- Vagy félelem a boldogságtól??? Hiszen akkor a régi megszokott elveszik, a személyiség addigi fontos része háttérbe kerül.. És ez mindenképpen veszteség, ami ijesztő lehet... :(
- Félelem a valóságtól??? Mert az álmok tökéletességét úgysem lehet megvalósítani? :(
- Vagy végére ért az erő a hosszú küzdelemben, és örökre megnyugszik a szenvedő??
ÉS ITT JÖTT A LEGFONTOSABB MONDAT..
"..Ha engedné megtörténni a csodát, akkor a küzdelem nem lenne számára reménytelen.."
Tudom milyen a pokol....voltam a gödör legmélyén...és nem vettem észre a segítő kezeket:( mert nem akartam észrevenni :(( A fájdalmam, s önmagam sajnálata :( nagyobb volt... és ez eltakarta előlem a "Világot"....aki pedig csak rám várt..
Engedd hogy Veled is megtörténjen a csoda...nyiss a Világ felé..!! ..és hidd el, Ő befogad Téged...
Engem is befogadott......
"Nem múlik el semmi sem ami szép,
nem kell sírnod egy elmúlt napért..
Hisz szívedben őrzöl minden csodás percet,
ez táplálja örökké élettel a lelked.."
Kívánom, hogy sok-sok ilyen szép perc töltse ki a lelkedet, és tudjál örülni minden szépnek... kicsiknek-és nagyoknak egyránt..
A Nap süssön Rád, amíg csak élsz...
A.