A Gonosz

Bíztam.
Csalódtam.
Tévedtem.
Nem hittem.
Hittem a Jót,
a Szépet.
Nem hittem
a Rosszat,
a Gonoszt.
Ki vért ont.
Az én véremet
pusztítja a lelkem
többet nem fogja.
Nincs már mit.
szörnnyé tett.
Kinek nincs szíve
se lelke.
Csak egy test
Mi még él
de nincs minek.
Nem hiszek semmit
csak a Halált.
Ki már vár Rám.
Várom a csókját.
Ölelését.
Mi majd pusztít.
Pusztítja testem,
lelkem övé már.
Már csak testem kéri,
hogy legyen mit csókolni,
mit majd ölelhet.
Azt mondja: Szeret!
Szép vagyok!
Suttogja.
Tiéd leszek.
Ígérem.
Ezer évre,
talán örökre.
Csak szeress.
Könyörgök.
Hisz ígérted.
A gonosz.
Ő is ígérte.
Ígért szerelmet.
Örökké valót.
S gyermeket.
Ígérte.
De nem tette.
Helyette lelkem vette.
Törte és tiporta.
Míg porrá nem zúzta.
Közben meg se mondta.
Csak mikor végzett.
Mikor már nem volt lelkem.
Élvezte, röhögött.
Kínzott és pusztított.
Először mennybe repített.
Ígérte ott tart örökre.
Egymást szeretve.
S lesz gyermek.
Mi maga lesz a szerelem,
mely végtelen.
S ő is örök lesz.
De nem lett semmi.
Csak a gyermek.
Mit megölök.
Pusztítom sarját.
Pedig hogy szerettem.
Szerettem volna.
A kék szeműt
és szöszkét.
De a Gonosz eldobott.
Ezért sarja is pusztuljon.
Pusztuljon hogy ne legyen,
Ne legyen emlék ami fáj!!!!!!!!!