...a csillagokkal

Van egy érzés, mi néha rámtör,
rémálmokban gyakran érzem.
Csókot lehel hideg ajakkal
Lelkemre, és meghal lassan.

Érintése hús és gyengéd,
mint pillangó, úgy érint meg,
mégis mintha tort forgatna,
fáj tőle a szív a lélek.

Eltörli a gondolatot, s vele minden jót,
nem látom az éjt a holdat,
sem a millió csillagot.

Mi ez az érzés, mi fáj nagyon?
Miért fáj? S hogy fájjon, miért hagyom?
Ébrednék e rémálomból,
hisz erőm van... a fájdalmamból.

Megérintem nedves arcom, ébredek a tiszta holddal,
s megnyugodva, mosolyogva elalszom a csillagokkal.