Az idő örvénye folytonosan kavarog
egy utolsó sóhaj s szemfedelem lezárul
fentről látom magamat, emberi múltamat
porhüvelyem fáradtan kivetette tudatom.
Ködbe vesző tájon járok már
másvilágon, hol díjam fény vagy árnyék
gyarló létem alatti tetteim szerinti érték.
Tejüveg porhó hidegében segítségért kiáltó lélek
reszkető zúzmarába öltözött fák deres kérgébe vésődött
igazság
puszta gondolatok imája
hiába
vár a sötét fejedelem világa.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Gyűjthetnéd őket kötetbe, ez nem amatőr szint.