Ironikus gondolat
Mi elfojtja hangomat,
Egyszer hol magasba,
Máskor meg mélybe
Kerülök miatta.
Jónak s rossznak
Egyaránt megörültem,
Gondoltam jót,
De félelemben is éltem.
Hangosan kiáltanék,
Viharos időben,
Torkomból üvöltenék
Mi kitelik belőlem.
Mit tegyek?
Kérdem magamtól,
Menekülök
A bizonytalan karjaiból.
De minden tervem
Elveszik s füstbe megy,
Gondolkodni nem merek
Maradok egy kis naiv gyerek.
Múlt és jövő
Bábúja vagyok,
Jelen meg csak vár
Harcolok vagy futok?
Kiakarok lépni
Saját árnyékomból,
Egy szeletet akarok kapni
Az elfeledett szabadságból.
Furcsán működök?
Vagy talán bolond vagyok?
Mert nem akarom eldönteni
Mi legyek és mi vagyok!?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások