Ironikus gondolat
Mi elfojtja hangomat,
Egyszer hol magasba,
Máskor meg mélybe
Kerülök miatta.
Jónak s rossznak
Egyaránt megörültem,
Gondoltam jót,
De félelemben is éltem.
Hangosan kiáltanék,
Viharos időben,
Torkomból üvöltenék
Mi kitelik belőlem.
Mit tegyek?
Kérdem magamtól,
Menekülök
A bizonytalan karjaiból.
De minden tervem
Elveszik s füstbe megy,
Gondolkodni nem merek
Maradok egy kis naiv gyerek.
Múlt és jövő
Bábúja vagyok,
Jelen meg csak vár
Harcolok vagy futok?
Kiakarok lépni
Saját árnyékomból,
Egy szeletet akarok kapni
Az elfeledett szabadságból.
Furcsán működök?
Vagy talán bolond vagyok?
Mert nem akarom eldönteni
Mi legyek és mi vagyok!?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Sotetfeher ·
Egyáltalán nem tetszett!