Ironikus gondolat
Mi elfojtja hangomat,
Egyszer hol magasba,
Máskor meg mélybe
Kerülök miatta.
Jónak s rossznak
Egyaránt megörültem,
Gondoltam jót,
De félelemben is éltem.
Hangosan kiáltanék,
Viharos időben,
Torkomból üvöltenék
Mi kitelik belőlem.
Mit tegyek?
Kérdem magamtól,
Menekülök
A bizonytalan karjaiból.
De minden tervem
Elveszik s füstbe megy,
Gondolkodni nem merek
Maradok egy kis naiv gyerek.
Múlt és jövő
Bábúja vagyok,
Jelen meg csak vár
Harcolok vagy futok?
Kiakarok lépni
Saját árnyékomból,
Egy szeletet akarok kapni
Az elfeledett szabadságból.
Furcsán működök?
Vagy talán bolond vagyok?
Mert nem akarom eldönteni
Mi legyek és mi vagyok!?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Sotetfeher ·
Egyáltalán nem tetszett!