Nem tudom kiverni a fejemből azokat a sötét, csokoládébarna szemeket. Ahogy fekete keretes szemüvege mögül, huncutul nevetve néz rám, ahogy keskeny szája néha megrándul beszélgetés közben.
Hová lett belőled az a játékosság? Miattam van? Mit tettem? Azt akarom, hogy rám mosolyogj! Újra felvidítsuk egymást! Ez is egyfajta veszély az életben, ha egy olyan ember mellett vagy, akit kedvelsz.
Nélküled nem olyanok a napok. Ahogy tudom, beteg vagy, remélem meggyógyulsz és nem hagysz megint magunkra, mint az óvóbácsi a gyerekeket!
Hiányzol; a biztos, aranyat érő, ügyes kis kezeid, amik mindig pontosan futnak egyik billentyűről a másikra, a széles vállaid, erős karjaid, amik biztonságban tudtak, mielőtt magamra borítottam volna egyetlen ládát is.
Nem éreztem még az illatod, mert nem mertem közel menni hozzád. Elég volt a szemedbe nézni, hogy rájöjjek; különleges vagy, nemcsak nekem, másoknak is. Szar nélküled, nah!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Előző részek
Hasonló történetek
SirXD-nek
Hozzászólások