Válogass: velem vagy nélkülem

  Nem tudom kiverni a fejemből azokat a sötét, csokoládébarna szemeket. Ahogy fekete keretes szemüvege mögül, huncutul nevetve néz rám, ahogy keskeny szája néha megrándul beszélgetés közben.
  Hová lett belőled az a játékosság? Miattam van? Mit tettem? Azt akarom, hogy rám mosolyogj! Újra felvidítsuk egymást! Ez is egyfajta veszély az életben, ha egy olyan ember mellett vagy, akit kedvelsz.
  Nélküled nem olyanok a napok. Ahogy tudom, beteg vagy, remélem meggyógyulsz és nem hagysz megint magunkra, mint az óvóbácsi a gyerekeket!
  Hiányzol; a biztos, aranyat érő, ügyes kis kezeid, amik mindig pontosan futnak egyik billentyűről a másikra, a széles vállaid, erős karjaid, amik biztonságban tudtak, mielőtt magamra borítottam volna egyetlen ládát is.
  Nem éreztem még az illatod, mert nem mertem közel menni hozzád. Elég volt a szemedbe nézni, hogy rájöjjek; különleges vagy, nemcsak nekem, másoknak is. Szar nélküled, nah!