Nem tudom kiverni a fejemből azokat a sötét, csokoládébarna szemeket. Ahogy fekete keretes szemüvege mögül, huncutul nevetve néz rám, ahogy keskeny szája néha megrándul beszélgetés közben.
Hová lett belőled az a játékosság? Miattam van? Mit tettem? Azt akarom, hogy rám mosolyogj! Újra felvidítsuk egymást! Ez is egyfajta veszély az életben, ha egy olyan ember mellett vagy, akit kedvelsz.
Nélküled nem olyanok a napok. Ahogy tudom, beteg vagy, remélem meggyógyulsz és nem hagysz megint magunkra, mint az óvóbácsi a gyerekeket!
Hiányzol; a biztos, aranyat érő, ügyes kis kezeid, amik mindig pontosan futnak egyik billentyűről a másikra, a széles vállaid, erős karjaid, amik biztonságban tudtak, mielőtt magamra borítottam volna egyetlen ládát is.
Nem éreztem még az illatod, mert nem mertem közel menni hozzád. Elég volt a szemedbe nézni, hogy rájöjjek; különleges vagy, nemcsak nekem, másoknak is. Szar nélküled, nah!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2018-05-20
|
Horror
Érezte meleg testét jeges mellkasához csapódni, a most már élettelen tekintet rámeredt. Édes...
2018-05-19
|
Regény
Nem tartotta magát prűdnek vagy régimódinak, de ez az elementáris vonzás, amit Elektra váltott...
2018-05-18
|
Fantasy
Amikor megépítették az épületet, a legelső darab rejtélyes halálesettel kezdődött. A színház...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Előző részek
Hasonló történetek
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest.
Nem könyvajánlót írok, hanem egy szerelmet, ami az én mostohabátyámmal alakult ki. Nem tudom, mikor vagy mivel kezdődött.
Nem könyvajánlót írok, hanem egy szerelmet, ami az én mostohabátyámmal alakult ki. Nem tudom, mikor vagy mivel kezdődött.
Hozzászólások