Vadászok

   Zhenya, megfésülte a hosszú, szőke haját, miközben a tükörbe nézett. A fiatal nő tetszetős volt a férfiak körében, hiszen a modell alkat, és a mindig jókedv, vonzó az erősebb nem számára.
– Készítek vinyegrét. – mondta vidáman a fiatal nő és kinézett az ablakon, a barátságos Szibériai táj ismerős volt, hiszen kislány kora óta itt élt.
– Durr! – hallatszott nem túl távolról.
– Biztos a szomszéd lőtt egy farkast.
Délelőtt, Zhenya a konyhában dolgozott, a párja Porfirij nevű fiatal férfi a helyi kocsmában volt, vodkát ivott és hallgatta a híreket. Állítólag este vadászni megy Artemij és Foma. Foma 70 éves de még bírja a vadászatot, Artemij 50 éves, és ő a vodkát bírja jól. Porfirij kért még egy sört és odaült a vadászok asztalához.
A férfiak mintha összebeszéltek volna, szinte teljesen ugyanúgy öltöztek, zöld ruhában voltak, hiszen a vadászember kedvenc színe a zöld.
Artemij, a vodkás üveg után nyúlt, és töltött magának, az avatatlan szemnek is feltűnt, hogy keze egyáltalán nem remegett.
– Biztos kézzel fogod a vodkás poharat. – mondta dicsérően Foma és tudta, hogy a kardfogú tigrisre kell, hogy terelődjön a szó. A prém a kocsma falán volt, nem hagyott kétséget afelől, hogy Artemij jól tud lőni.
– Még mindig irigylem a kardfogú tigrist. – mondta Foma, és a hangjában nevetés bujkált.
– Majd neked is lesz szerencséd, akár már ma este.
– Remélem jó vadászat lesz.
– Csatlakozhatok? – kérdezte Porfirij
– Csak ha Zhenya engedi, azt beszélik a faluba, hogy papucs vagy. – mondta Artemij és nagyot köpött.
Porfirij, remek diplomáciai érzékkel, nem sértődött meg a gúnyos megjegyzésen, hanem okosan kért egy kört. Tudta, hogy ezzel a gesztussal elnyeri a vadászok szimpátiáját.
– Puskád van? – kérdezte Artemij.
– Csak kalasnyikov van otthon, a feleségem apja, azzal szokta ijesztegetni a macskákat az utcában. Talán megoldható, hogy adtok nekem is vadászpuskát. Még egy kör lesz az uraknak!
Zhenya, puszival fogadta a részegen tántorgó Pofirijt.
A férfi viszonozta a puszit majd lefeküdt a nappaliban a kanapéra.
– Este vadászni megyek, galambom. – mondta félálomban.
Zhenya nem válaszolt.
Profirij látta a gyapjas mamutot, és az ujja megtalálta a ravaszt az öreg puskán.
– Régebben szerepeltem Amerikai rajzfilmekben. – mondta a Mamut
A férfi felébredt az álomból.
– Főzz nekem egy teát, a nem létező szamovárban.
– Rögtön meg lesz. – jött a válasz.
A férfi megsimogatta a szakállát, majd a kalasnyikov után nyúlt.
– Mindig a fegyvert babrálod.
- A vas amit kiraktam a kerítés mellé fogott egy szép nagy farkast, megnyúzom a dögöt amíg elkészül a tea. A prém árából betudsz vásárolni.
– Nagyszerű, és mit láttál még álmodban?
– Téged a szeretőddel a Lada hátsó ülésén.
A férfi kiment a házból és nekiállt megnyúzni a farkast, rövidesen hallotta, hogy a felesége kiabál.
– Kész a tea.
– Большое спасибо - válaszolt Porfirij.
2
– Zhenya, holnap reggel jövünk haza, bízom benne, hogy hozzunk őzet, és akkor tele lesz a hűtő. A kalasnyikov ott van a szokásos helyen, kéznél az éjjeli szekrény mellett, ha idegen jönne be a házba, előbb tüzelj és utána kérdezz. Viszont mielőtt tőlem megkérdeznéd, nem jöhetsz velünk, a vadászat férfiaknak való, és nem az asszonyoknak. Abba már beletörődtem, hogy egyedül jársz kocsmába, de többet ne kérj tőlem.
– Képzeld tegnap vettem egy faliszőnyeget, egy utcai árustól.
– Milyen minta van rajta?
– Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke.
– Reggel jövünk haza, addig ne csalj meg senkivel sem.
– Természetesen nem csallak meg senkivel sem.
Lada fékezett, a fiatal férfi beült a hátsó ülésre.
Artemij, ült a volán mögött, a Lada motorja felbőgött, a poros út jelezte, hogy elindult az autó. Szállt a por és az eső is megeredt, Zhenya, gyorsan befutott a házba és elővette a hűtőből, egy dobozos sört.
A vadászok eleinte némán nézték az egyhangú Szibériai tájat, csak akkor beszéltek mikor egy Mamutot véltek látni.
– Tényleg eldugott helyen élünk. – jegyezte meg Artemij és nagyot köpött
Porfirij megigazította a barna rövid haját, és ő is kinézett az ablakon.
Foma törte meg a csendet. – Biztos, hogy szerencsénk lesz a vadászaton, láttam egy verebet sétálni az út mellett, tudjátok azok ugrálni szoktak.
– Tudjuk, de erre nincs veréb, maximum pár dögkeselyű pályázik ránk. – felelt Artemij lemondóan,
– Már a Tundra sem a régi. – toldotta meg újra Foma. Majd így folytatta. – Régebben kemény fagyok voltak, most meg alig van mínusz tíz fog. Artemij tekerd le azt a rohadt ablakot, melegen van,
– Csinálok kereszthuzatot. – válaszolt a férfi és rá akart gyújtani egy cigire, de a nagy szél elfújta az öngyújtó lángját.
– Még 3 óra autózás, mire a vadászterületre érünk, ennyi idő alatt ki lehetne olvasni egy Puskin regényt.- mondta Foma
– Nem rég olvastam Csehovtól. – mondta Porfirij és nézte, ahogy Artemij vezetés közben issza a vodkát üvegből.
– Én egy Magyar író regényét olvastam el nem rég, a kocsmában található könyvkölcsönzőből szereztem, és két sör között elolvastam. -mondta Foma.
– Miről szólt?- kérdezte Porfirij és kinézett a Lada ablakán.
– A Magyar történelemről.
– Akkor nem sok mindent olvastál, vagy nagyon gyorsan tudsz olvasni ha két sör között elolvastad. – mondta Artemij.
Foma nem sértődött meg. – Gyerekként megtanultam a gyors olvasás technikáját.
– Megérkeztünk. – terelte a szót Artemij.
A férfi leállította motort és mindannyian kiszálltak, senki sem csinált felesleges mozdulatokat, elsőként a vodkás üvegek kerültek elő, majd vissza az autóba, végül a puskák a csomagtartóból. Vadász ember, vadászat közben keveset beszél, ez a magyarázata, hogy a három férfi szótlanul indult el a havas tájon. Előttük fenyőerdő volt, jobbra mellettük szintén fenyőerdő, bal oldalon pedig egy sebes vizű folyó folyt, néhány pisztráng vidáman kiugrott a vízből, majd vissza.
Mentek, vitte őket az ösztön és a cél lebegett a szemük előtt. – Fel kell tölteni hűtőt, mert enni kell, ez a természet rendje. Egy varjú repült Artemij előtt, a férfi nézte a madarat.
– Talán utat mutat a madár. – mondta Porfirij.
– Sok mesét néztél, vagy részeg vagy, a madár azért repül előttünk, mert reméli, hogy balul sül el a vadászat és a hátizsákjaink tartalma hozzáférhetővé válik. – mondta Foma és lelőtte a madarat.
– Zajt csapot volna, ami jelzés a többi állatnak, hogy emberek jönnek, tudom most azt kérdezitek, hogy a lövés ne volt hangos? De hangos volt, viszont még egy óra gyaloglás a vadászterület elérése, addigra elfelejtik az állatok a zajt.
– Ha lövünk őzet, akkor hogyan cipeljük az állatot a Ladához? - értetlenkedett Porfirij.
– Egyikünk vissza megy a kocsiért. – válaszolt Artemij.
– Ne beszélgessetek, aki lát egy  őzet, nyugodtan lőhet, nem kell egymással rivalizálni, a zsákmányból, majd mindenkinek jut. – magyarázta Foma.
Csendben mentek tovább és bár nem beszélték meg, de mindenki a kezébe fogta a puskát.
– A babám vasutas, de vasutas. – énekelte Porfirij.
– Többet ne igyál. – jegyezte meg Foma.
– Maradjatok csendben. – mondta Artemij és nézte a nagy fenyőfákat.
Olyan volt az erdő mint egy mese, az öreg fenyőfákkal feldíszítette a frissen hullott hó, a nagy bagoly némán repült és észrevett egy patkányt az avarban, kis idő múlva jól lakott. A távolban egy mézeskalács házikó jelent meg, egy nagy mellű nő lépett ki az ajtaján, majd visszament, talán észrevette, a vadászokat.
– Sok a furcsaság ebben az erdőben, nem hazudott az öreg Makar, a kocsmában akiről nem rég derült ki, hogy valójában fiatal, csak az alkohol miatt tűnt idősnek. – gondolta Artemij és megállt. Nem volt kétsége egy őz jelent meg, ráadásul egy tisztáson. A természetjáró embereknek a tisztás, annyit jelent, hogy egy olyan hely az erdőben ahol nincs fa, a vadászembernek ennél többet jelent. Helyet ahol lehet lőni, hiszen a fák nem akadályoznak.
Artemij, nagyon lassan a vállához emelte az öreg puskát, eszébe jutott, hogy milyen finom Sörös vadraguleves burgonyagombóccal lesz az állatból, és a trófea is értékes, majd szépen mutat az agancs a kocsmafalán. De más is az eszébe jutott, kisgyerekként biciklizett hazafelé, és egy borzot látott egy vakondtúrás mellet. Később a Borz lett a csúfneve a hadseregben, ahol 3 évet lehúzott. - "Borz, maga jól tud lőni." - hallotta az ősmester hangját. A mutató ujja megtalálta a ravaszt, és akkor meghallotta, hogy a " Babám vasutas" ugyanis Porfirij újra elkezdett énekelni, az őz nyilván nagyot ugrott és eltűnt. Artemij , egy ősi, mély bőgés szerű hangot adott ki, és ráfogta a fegyvert az éneklő fiatal férfira.
– Te hülye! Ezért jöttél el vadászni, hogy zavarj?
– Durr! – az öreg puska is szót kért, Artemij kezében.
Zhenya, bontott egy újabb dobozos sört és nézte a tévét, este 11 óra volt
– Talán jól sikerül a vadászat. – mondta és rakott fát a kályhába, a tűz barátságosan égett. A falon egy meztelen nőt ábrázoló poszter volt. Porfirij, kedvenc színésznője. Kopogtak, de ki lehet este 11 órakor?
Makar volt, talán részegen rossz házba akar bemenni. Zhenya kinyitotta az ablakot és kihajolt.
– Makar, mit akarsz? Tudom, hogy fiatal vagy, csak idősnek tetetted magad, még nyugdíjat is vettél fel. Ha nem tűnsz el rögtön, használom a kalasnyikovot. – mondta a nő.
– Vigyáz magadra. – válaszolt Makar vészjóslóan majd gonoszul nevetett, az ég sötétebb lett, a falióra megállt, de senki sem vette észre
Zhenya, becsukta az ablakot.
– Új elemet kell venni a faliórába. – jegyezte meg, és lefeküdt.
– Gyere be, szépségem a mézeskalács házikóba. – mondta a nagy mellű nő, majd hozzátette. – A férjed is itt van, az imént jól éreztük magunkat.
– Becsapsz, te dög, a férjem hűséges – válaszolt Zhenya.
– Minden férfi hűséges, egészen addig amíg nem áll fel nekik, te hülye.
– Na jó, megnézem, hogy tényleg itt van e a férjem.
Porfirij, egy konyhaasztal mellett ült és sört ivott.
Zhenya, nagyot kiáltott.
– Porfirij, a feleséged vagyok.
– Tudom. – válaszolt a férfi és rágyújtott egy cigire.
Zhenya, nézte a plafont és rájött, hogy csak álmodott.
Porfirij, nézte az őzet és tudatosult benne, hogy a vadásztársa az állatra lőtt.
– Az éneked ide vonzza az őzeket. – mondta Artemij vidáman és újra tüzelt, Forma is követte a példáját. A sorozatos lövések zaja messzire elhallatszott.
– Jó vadászat volt. – jegyezte meg Artemij. Majd hozzátette. – Egyikünk visszamegy az autóért, és szépen berakjuk a csomagtartóba a zsákmányt.
Porfirij, önként jelentkezett, hogy majd ő visszasétál az autóért.
– Kövesd a nyomainkat. – javasolta Artemij és rágyújtott egy cigire.
– Az erdei tündér vagyok, kapok egy őzet? – kérdezte a nagy mellű nő.
– Még kettőt is, mivel van bővven – mondta Artemij és látta, hogy jön az öreg Lada.
Bepakolták a zsákmányt és elindultak hazafelé.