Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Unalmaselmélkedésem II.

...Mi ez a fal körülöttem? Nem látok semmit. Pedig a szobámban vagyok, tudom jól, és látom is, hogy a lámpa ég. De mégis úgy érzem, mintha itt se volnék. Mintha csak ezt látnám, de nem ez volna a valóság. Látom, érzem, de nem hiszem el. Most olyan mintha egy koporsóban feküdnék. Mi van akkor, ha az egészet csak magam köré képzelem? Mi lesz, ha egy "szép" napon minden eltűnik körülöttem, és csak én maradok egy vaksötét, üres térben? És mi van, ha hamarosan a síromban ébredek, mert már rég meghaltam, és ez a világ csak az emlékeim maradványaiból épült?

Éreztétek már azt, hogy teljesen egyedül vagytok, mikor volt veletek valaki, vagy esetleg tömeg vett körül? Féltetek már attól, hogy akivel épp beszélgettek, egyszercsak köddé válik? És volt már bennetek furcsa kavargás, mikor azt hittétek, valaki van bennt a szobában, pedig jól tudtátok, hogy nincs ott senki? Hallottatok esténként idegesítő hangokat, amik miatt féltetek elaludni? Aludtatok már amiatt lámpánál, mert azt gondoltátok, a fény elűzi a szellemeket? Virrasztottatok egészéjjel azért, hogy senki ne bánthasson titeket az álmotokban?

... Őrült vagyok. Az emberek kerülnek. Én is tudom, hogy túl sok furcsa dolog van az elmémben, aminek nem kéne ott lennie, és azt is, hogy néha ijesztő vagyok. De abban sosem voltam biztos, hogy nem a gyűlölet adta-e a barátaim, vagy hogy egyáltalán léteznek-e, és nem csak én találtam ki őket. Az elmém. Hogy ne legyen többé egyedül. Talán eleinte nem is voltam furcsa, csak egyszerűen antipatikus, vagy "béna". Talán most sem vagyok furcsa, csak egy kicsit... őrült.

... Miért néz engem mindenki?! Ne nézzetek már! Úgy idegesít! mit akartok tőlem?! Valami fura van rajtam?! Valami rosszul áll?! Vagy én vagyok ennyire borzalmas?! Mit néztek már? És mikor itt van velem egy barátom, miért néztek jobban? Talán nincs is ott? Magamban beszélek? Minjárt oda megyek ahoz a kis ****hoz, megkérdezem miért nevet rajtam. Mit bámul az az öregasszony? Ha ott száll le ahol én, utána megyek, és megrugdosom... Nah megyek hazafelé, de miért bámul még mindig mindenki? Talán furcsán megyek? Túl erősen szuszogok? Azt hiszem inkább kerülök a csendesebb úton, arra nem jár senki. Hmm... Az a pasas ugyanerre jön. De miért néz rám így? Már jó ideje megyek, és még mindig jön utánam. Követ engem?! Lehet, hogy elkap, és megver a cuccom miatt(fekete ruhák, rock feliratú tornacipő,-home made:D- szöges nyaklánc). Most meg vigyorog rám, és felgyorsított. Lehet, hogy hallja a gondolataim? Vagy hangosan mondom? Ismerem? Ki ez? Nem ismerem...

...Szédülök. Utálom ezt a sok embert. Merre kell menni? Nem bírok ebben a tömegben gondolkodni. Minjárt összeesek. Hol vagyok? Remélem nem csinálok semmi hülyeséget, és nem áll rajtam semmi furcsán. Mi ez a hang? Ki akarock menni! [...] Hova lettek az emberek? Azt hiszem a földön fekszem. Hideg van, úgy fázom. Még mindig hallom ezt a hangot. Félek kinyitni a szemem. Már itt van! Érzem, hogy itt van, és figyel engem. Remegek. Észre fog venni. Fölkelek. Sehol semmi, és senki. Sötét van. Mi ez? Mi van velem? Úgy elhomályosodott minden. Megfordulok. Mi ez??!! [...] Nagyon sötét van...
Hasonló történetek
3841
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
3871
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: