Tyr a múlt harcosa 20

20. fejezet
Találkozás és búcsú.

Mikor a lány másnap magához tért jobban volt. A hátára fordult, és elgondolkozott a tegnapi jelenségen. Lassan másfél léve, hogy Tyr elment, és most visszajött. Tudta, hogy visszatér, hisz megígérte, de nem számított ilyen hamar rá. Hirtelen megcsörrent a telefonja, és ez hozta vissza a valóságba. Felvette.
- Igen?
- Szia, kicsim? Hogy vagy?
- Szia, apa! Köszi, jobban vagyok. Veled mi van? Nem kaptad meg?
- Hál’ Istennek nem! Figyelj csak, holnap lemegyek hozzád, ha nem baj!
- Nem. Gyere, csak, úgy is hiányzik már a társaság. Legalább elbeszélgetünk. Nem maradnál hétvégére is? Holnap péntek.
- Meggondolom, szívem.
- Rendben, akkor holnap!
- Igen, szia!
- Szia!

Antonia letette, majd az oldalára fordult. Fásultan nézett maga elé, mikor meglátta az asztalán a gyógyszereket.
˝Be kéne venni ezeket a mérgeket. És azt hiszem, megmérem a lázamat is.˝-gondolta. Kibújt az ágyból, betette a lázmérőt, majd öt perc múlva kivette. 38 fokot mutatott.
˝Legalább nem 40 fok. Haladok szép lassan.˝- gondolta. Bevette a gyógyszereit, és átaludta az egész napot.
Tyr ez alatt megjelent ismét a földön. Stockholm egyik külvárosi részén bukkant fel, és elindult, hogy megkeresse a főiskolát. Kérdezősködni kezdett, az arra járó emberektől, akik szívélyesen útba igazították. Sokáig kóborolt, de végül megtalálta az épületet. Körbejárta, és nézte, hogyan hordja a havat a szél a kihalt környéken. A főiskola területére nem ment be. Látta a kollégium épületét, ahol a betegek laktak. Furcsának találta, hogy egy nyüzsgő nagyvárosban volt, és csak egy-két ember lézengett az utcákon. A többi embert mintha a föld nyelte volna el. Hideg volt, nagyon hideg,

˝Itt valami nem stimmel Ezen a helyen pezsegnie kellene az életnek, de most minden kihalt. Mi történt itt?˝- tűnődött. Továbbindult. Biztonságos helyet kellett találnia magának éjszakára, és egy ilyen nagyvárosban óvatosnak kell lennie. Egy sikátorban kutyává változott, és elindult, hogy biztonságos helyek után kutasson a főiskola közelében. Sok lépcsőház volt a környéken, melyeknek kapu aljai nem igazán vonzották, mivel túl hidegek voltak. Neki valami száraz, és biztonságos helyre lenne szüksége, ahol nem fedezik fel egy hamar. Kóborolt a hideg utcákon, lehajtott fejjel, hogy a hó, amit a heves szélvihar korbácsolt, ne menjen a szemébe, mikor felfedezett egy résnyire nyitva felejtett bérház ajtót. Meg volt a remek búvóhely. Gyorsan besurrant az ajtón, majd lement a pincébe, ahol kényelemes, száraz helyre lelt.

Letelepedett, és figyelni kezdte a ház hangjait, de végül elszunnyadt. Fél órát pihenhetett, mikor nyüszítés ütötte meg a fülét. Kinyitotta a szemét, és az orra előtt egy didergő kis kutya állt, és látszott rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy a másik kutya barát vagy ellenség. Szegény kis jószág szőre csurom víz volt, és a szemében félelem és könyörgés ült. Tyr halkan morrant egyet, de nem fenyegetően, és csóválni kezdte a farkát. A kis kutya is csóválta erre a farkát, s közelebb merészkedett a nagy kutyához, aki barátságosan fogadta. Hamar megbarátkoztak. Tyr két hónaposra becsülte a korát, és megállapított, hogy valami öleb lehet. A kölyök rövidesen Tyr hasfalához tapadva aludt, mint a bunda. A másik érezte, hogy milyen hideg a teste, ezért nem zavarta el, mikor belebújt az ölébe, és hagyta, hogy elaludjon.
˝Te kis szemtelen!˝- gondolta elnézően.
Másnap reggel korán ébredt. Óvatosan felállt, és otthagyta a még alvó kölyköt. Felsietett a lépcsőn, kibújt a még mindig résnyire nyitott ajtón, és elszalad a főiskola felé. Gyönyörű, tiszta, hideg reggel fogadta. Felnézett az égre, mely kristálytiszta volt, és a nap vakított. Az utcákon emberek dolgoztak, lapátolták a havat, melyet az éjjel a szél hordott a bejárat elé. Óvatosan bemerészkedett az udvarra, és azt latolgatta, hol lehet a kollégium. Épp arra sétált egy biztonsági őr, aki észrevette a kutyát.

Füttyentett, mire Tyr felkapta a fejét, és odaszaladt hozzá.
- Hát te mit keresel itt, kutya?- kérdezte az őr, és megvakargatta a kutyát. Tyr csóválta a farkát, mert a vakargatás jól esett.
- Biztos éhes lehetsz.- állapította meg a férfi,- Gyere, kapsz valami ennivalót!
Bevitte az egyik épületbe, ahol két oldalt egy-egy ajtó zárta el a nagy előteret a ház többi részétől.
˝Lehet, hogy ez a kollégium?˝- töprengett az isten. Az őr megetette, ami Tyr-nek jól esett, hisz mióta visszatért, egy falatot sem evett, és éhes volt. Ekkor lépések hallatszottak, és az őr is kiment a szobából, de az ajtót nyitva hagyta. Tyr látta, hogy beáll a recepcióra, és egy férfival merül beszélgetésbe. Tisztán hallotta Antonia nevét, majd az őr és a férfi elindultak, hogy felmenjenek a lányhoz. Tyr is épp ezt akarta, így észrevétlenül követte őket. A lány a negyediken lakott. Tyr látta, melyik a szobája, és gyorsan behúzódott egy helységbe, melynek ajtaja nyitva volt. Körülnézett, és rájött, hogy a női mosdóban van.
˝Ez az én szerencsém! Miért pont ide kellett nekem bejutni?˝- gondolta haragosan. Egész nap ott gubbasztott, majd alkonyatkor hallotta, hogy nyílik a lány szobájának ajtaja. Hallotta a lány hangját, és gyorsan besurrant a szobájába. Becsukódott az ajtó, és a lány megfordult.
- Úristen!- suttogta maga elé a lány, és a szeme kikerekedett a csodálkozástól és az ágyára nézett, ahol akkor már teljes emberi mivoltában Tyr ült.

- Szia, kedvesem? Nem is örülsz, hogy láthatsz?
- Te vagy az? Tényleg te vagy az? Nem álmodom?- kérdezte a lány és közelebb lépett a férfihoz. Kinyújtotta a kezét, megérintette a másik arcát, majd magához húzta a fejét, és megszorította. Tyr is megölelte, és érezte, hogy forró a teste. Felnézett a lányra, majd az ölébe húzta.
- Megígértem hogy visszajövök. Vagy tévedek? Ki tudja mit ígértem, miközben haldokoltam!
- Megígérted, persze, hogy megígérted, nem emlékszel rosszul.
- Nem nézel ki valami jól.- állapította meg, ahogy végignézett a lányon, aki sápadt volt, és borzos.
- Egy kicsit influenzás vagyok.- mosolyodott el a lány, majd a férfi vállára hajtotta a fejét.
- Milyen magas a lázad?
- 38 fok.
- Az szép! Mióta vagy beteg?
- Két hete, de úgy érzem, mintha két évszázada lennék!
- Segítek neked! Látom a gyógyszerek nem váltak be.
- Hát nem!- szólalt meg a lány, majd köhögni kezdett. Tyr hallotta, hogy váladék van a tüdejében. Érezte, hogy reszket, ezért megfogta a lány egyik takaróját, és ráterítette.
- Köszi szépen!- suttogta a lány.- Mi történt az Alvilágban?
- Magadtól is kitalálhatnád. Legyőztem a démont.
- Ezek szerint megint kihívtad?
- Igen.

Tyr mesélni kezdett, és észre sem vette, hogy a lány elalszik. Antonia hallgatta a férfit, ám két mondat után a monoton, mély férfihang elringatta, és elaludt. A férfi ránézett a lányra, mikor végzett, és látta, hogy alszik. Óvatosan lefektette, betakarta, és ott maradt vele.
Múltak a napok, és a lány Tyr és a Sowulo segítségvel szépen kilábalt az influenzából. A tél is kezdett enyhülni, és lassan, de biztosan elindult az élet a főiskolán is. Antonia is visszatért az iskolapadba, Tyr pedig a kollégiumban maradt. Március közepén a férfi egy nap így szólt a lányhoz:
- Antonia, én azt hiszem, elmegyek.
- Hová?
- Be akarom járni a világot.
- És velem mi lesz? Mikor jössz vissza?
- Te azt hiszem, újra fogsz születni, és 18 év múlva ismét találkozunk.
- És apámmal mi lesz?
- Ne aggódj, elhitetem vele, hogy a lánya belehalt az influenzába!
- Abba bele lehet halni?
- De még mennyire!
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit erős?
- Nem. Nem maradhat utánad semmilyen nyom, ami bizonyítja, hogy élsz. Nem fogsz semmire emlékezni a mostani életedből, erről biztosítalak!
- Te szemét!
- Nem veszed észre, hogy neked akarok jót?
- Az emlékeimtől akkor sincs jogod megfosztani!
- Ígérem, vissza fognak térni, úgy hogy csak ideiglenes lesz az amnéziád!
- Mikor? 18 év múlva?
- Igen, még hozzá ezen a napom! Ekkor fogunk ismét találkozni! Méghozzá ugyanezen a helyen.
- Te jóságos Atyaisten!
- Ne szólíts, itt vagyok az orrod előtt!- morogta a férfi.

Azzal felállt, és elváltoztatta a lányt, és hamarosan egy, két hónapos csecsemővel hagyta el a kollégiumot, a lány szobájában, pedig egy halott Antonia-hasonmás feküdt az ágyában. Stockholm elegáns kertvárosa felé vette az irányt, ahol takaros kis kertes házak húzódtak. Egy kellemes ház küszöbén elhelyezte a meleg takaróba burkolt kisbabát, majd becsöngetett, s egy biztonságos helyről nézte végig, ahogy a kilépő harmincéves, szőke hajú fiatalasszony elcsodálkozva nézi a kis csomagot, majd a karjába veszi, és beviszi a házba. Tyr bólintott, mikor becsukódott az ajtó.

˝Itt jó helyed lesz, kölyök!˝- gondolta, majd elindult. A nap épp a szemébe tűzött, ezért lehajtotta a fejét. Antonia Erikkson megszűnt létezni mostantól, ahogy Richard Erikkson nagybácsi is. Ő mostmár valaki egészen más, csak nem tudta, hogy ki. De majd útközben kitalálja! Mindegy volt merre megy, mindig lesz ezen a világon, és 18 év múlva ismét találkozik a legjobb tanítványával, és örökösével.