Tolvajszerelem (Thank you, for C.)

- Úgysem mered megtenni! – hergelte tovább Sanci!
- Már miért ne merném? Nem olyan nagy dolog. – az alkohol beszélt belőle. A szokott helyükön ültek a pub-ban. Minden héten legalább egyszer összejött a társaság. Mindenféléről dumáltak, ökörködtek. Jó haverok voltak. Sancival, Karesszal és Ritával egy helyen dolgoztak. A többiek főiskolás haverok, a haverok haverjai kollegái. A társaság állandóan változott, de mindig visszatértek. Érdekes, hogy ezeken az összejöveteleken kívül soha nem csináltak közös programot. Valahogy elég volt az, hogy hetente találkoznak.

Most is néhány órája itt ücsörögtek. A téma, mint mindig, az utcán hevert. Illetve nem hevert, mert ellopták. Mármint Karesz húgának a kocsiját. Teljesen kiakadt, szidta az édesanyját minden autótolvaj köcsögnek. Persze a többiek is felháborodtak, de amikor kiderült, hogy a csajnak egy szakadt Kadett volt a birtokában, egy kicsit megmosolyogták a helyzetet. Kinek kellhet egy közel 12 éves rom? Még akkor is, ha jó állapotban van, vigyáztak rá.
- Lehet, hogy valakinek menekülnie kellett vele! – vélekedett Eszter, aki titkárnőként dolgozott egy irodában, de saját magát, folyamatosan menedzserasszisztensként aposztrofálta.
- Jaj, Eszti! Ez nem egy James Bond film – torkollta le Kata. Ők ketten nem nagyon kedvelték egymást. Talán azért, mert mindkettőjüket viszonylag dekoratív külsővel áldotta meg a sors. Kata barna hajú, zöld szemű lány volt, Eszter pedig tipikus szőkeség, tengerkék szemekkel. A társaságban mindig egy kicsit versenyeztek egymással, Eszter külsejével, öltözködésével operált, Katának viszont szinte minden témához volt értelmes megjegyzése. Nem volt ez igazi harc, inkább csak játék, a pasik hülyítésére.

Mindenesetre a társaság mindkettőjüket elfogadta olyannak amilyenek.
- Szerintem balhéból nyúlták le a gépet – szólt közbe a vitát elvágandó. – Srácok összedumáltak, elkötötték a járgányt, furikáztak vele egyet, aztán, amikor kifogy a benzin otthagyják.
- Buliból nem szoktak autót lopni. – mondott ellent Kata. – Buliból az ember, legfeljebb virágot lop, nem egy többszázezer forint értékű autót.
- Miért ne? Lehet, hogy egy srác így akart imponálni szíve hölgyének.
- Te csinálnál ilyet?
- Persze.
- Nocsak! – kapta fel a fejét Sanci. – És hogy képzeled? Megtetszik egy autó, bevered a szélvédőt egy féltéglával, összekötözöd a drótokat és usgyi?
- Nem. Én ha autót akarnék lopni, sokkal elegánsabban csinálnám. Valahogy úgy, mint Arsen Lupin.

Figyelni kell arra, hogy a tulaj ne vegye észre, ne szólaljon meg a riasztó meg ilyenek.
- Ezt nem lehet megcsinálni. Profi eszközök kellenek hozzá!
- Dehogy kellenek profi cuccok.
- Mihez nem kellenek profi cuccok? – szól bele a társaságba Zsolt, aki csak nem rég érkezett és mostanáig Ritával beszélgetett. Eléggé okoskodó fiú volt, jó munkahellyel, mindenbe beleszóló stílussal.
- Azt mondja, hogy az autólopáshoz nem kellenek profi eszközök, csak elegancia. - avatta be a Kata.
- Így van. Meg szerencse és alkalom. Én kipróbálnám – fűzte hozzá. Izgalom vett rajta erőt. Valamiért be akarta bizonyítani a többieknek, hogy igaza van. Váratlanul kimondta:
- Fogadjunk, hogy egy napon belül lopok egy autót!
A többiek meredten néztek rá, aztán kitört a röhögés.
- Te tiszta hülye vagy! Ezért lecsuknak. – próbálta Kata visszarángatni. Kérően nézett rá, mintha már látná a vádlottak padján. Még sosem vette észre, hogy milyen meleg barna szeme van. Sanci kapott az alkalmon:
- Fogadjunk! Legyen a tét, mondjuk egy üveg whiskey!
- Oké.
Összepacsiztak, Zsolt röhögve vágta el a fogadást.
- Úgyse mered megtenni. – hergelte Sanci.
- Már miért ne merném?! Nem olyan nagy dolog. – Az alkohol beszélt belőle, de már nem volt visszaút – Most hagyjuk ezt a témát, holnap este visszatérünk rá.

Ebben maradtak. A társalgás mindenféléről folyt tovább. Zsolt éppen arról beszélt, hogy az új főnökasszonya milyen jó fej, és, hogy milyen könnyedén elfogadtatta vele a legújabb ötleteit. Eszter szinte csüggött a szavain, régóta tetszett neki a srác. A többieknek meg volt a véleménye a női főnökökről. Ezen a vonalon ment tovább a duma. Nem folyt bele a társalgásba. Azon gondolkodott, hogy beleugrott egy jó nagy marhaságba. De hát, mit veszíthet? Egy üveg italt. Viszont, ha meg tudná csinálni, az nagy show lenne. Hallgatta a többieket. Zsolt éppen arról mesélt Eszternek, hogy a múlt héten vette át az új autóját. Kia Chymera, valami új modell, mostanában vezették be a piacra. Eszter csillogó szemmel hallgatta. Figyelte őket és megállapította, hogy a lány hamarosan az ujja köré csavarja Zsoltot. Észre vette, hogy Kata őt figyeli. Rámosolygott, aztán felállt és kiment a mosdóba. Ahogy állt a piszoárnál megint elmosolyodott a falra írott üzeneten: „Arccal a fal felé, kezedben a jövő”. Amíg mosta a kezét megfogalmazódott benne egy terv. Ahogy jobban végig gondolta rájött, hogy teljesen egyszerű és könnyedén megvalósítható. Rámosolygott a tükörképére és visszament a többiekhez. Lehuppant Zsolt mellé. Kért egy kávét a felszolgálótól. Kata felé fordult:
- De jó kedved van! Az előbb meg hallgattál, mint a csuka.
- Meg van a megoldás. Úgy látszik a legjobb ötleteim a budin jönnek elő.
- Figyelj, ne csinálj hülyeséget! – Kata szinte könyörgött neki. – Nem ér annyit az egész. Képzeld el, mi lesz, ha elkapnak?!
- Nyugi. Nem lesz gond.

Belekortyolt a kávéjába, és rágyújtott. Ahogy az öngyújtóját a zsebébe tette, a kezét lelógatta maga mellé. Óvatosan oldalra nyúlt és belenyúlt Zsolt zakójának a zsebébe. A mosdóban jött rá, hogy látta, amikor a srác zsebre tette a kocsikulcsát. Csak arra nem emlékezett, hogy a bal zsebébe, vagy a jobba. Szerencséje volt. Kutató ujjai megérintették a kulcsot. Óvatosan, hogy senki ne vegye észre kivette Zsolt zsebéből a kulcsot. Szerencséje volt. Zsoltot teljesen lekötötte Eszter rajongó tekintete. A karikán csak a riasztó kapcsolója fityegett, így nem csörrent meg az érintéstől. Gyorsan zsebre vágta a zsákmányt és körbepillantott, Kata mosolyogva nézett rá. Kacsintott. Odaintette a pincért, kifizette a fogyasztását. Most már sietnie kellett, nehogy Zsolt is haza akarjon menni és elrontsa terveit. A többiek marasztalták, de csak illendőségből. Motyogott valamit, hogy dolga van. Sanci megjegyezte, hogy már meg is veheti az italt.
- Majd meglátjuk. – Ahogy Katára nézett látta, hogy a lány küszködik a nevetéssel.

Kihúzott a pub-ból és körülnézett az utcán. Nem tudta melyik Zsolt autója, sőt azt sem hogy néz ki. Sétált az utcán és nyomkodta a riasztó gombját. A szerencse ezen az estén mellé szegődött. Az egyik kocsi helyzetjelzői felvillantak. Átment az autó másik oldalára, kinyitotta az ajtót és behuppant a kormány mögé. Szép nagy autó volt, de az ülést hátrébb kellett tolnia, hogy a lába kényelmesen elférjen. Elfordította a kulcsot, a motor felmorrant, majd egyenletesen duruzsolni kezdett. Ezzel is megvolnánk. Ha most elgurul, nyert. De valahogy bizonyítania is kell, hogy ő kötötte el a kocsit. Elővette a telefonját, Katát hívta:
- Szia! – szólt bele a lány. A hangját suttogóra vette: - Láttam mit csináltál.
- Van kedved autózni egyet? – kicsit hisztérikusan nevetett.
- Persze. Megyek.

Körülnézett az ismeretlen autóban. Felpöccintette a fényszóró kapcsolót, egyesbe tette a váltót és lassan kiállt a parkolóból. Elindult a pub felé. Látta, hogy Kata az ajtóban áll. Felvillantotta a fénykürtöt és odakanyarodott az ajtóhoz. Kata még mindig nevetve kinyitotta az ajtót, beült az anyósülésre. Rövid szoknyájából kivillantak formás combjai.
- Megcsináltad! – kacagott. – Ebből mi lesz?
- Semmi. Majd iszunk egy jót. – Besorolt a forgalomba. – Jó kis autó ez. Meg sem érdemli Zsolti. Hova menjünk?
- Figyelj. Hívjuk fel Sancit, aztán vigyük vissza. – Kata egy kicsit rémültnek tűnt, de folyamatosan nevetett a szeme.
- Az nem jó, mert akkor nem hiszik el, hogy megcsináltam. Zsoltinak először észre kell vennie, hogy eltűnt. Autózzunk. Haladtak a városban. Kata felé fordult:
- Miért csináltad ezt?
- Meg akartam nektek mutatni, hogy lopni is lehet elegánsan. Meg azt is, hogy nem szoktam a levegőbe beszélni.
- Tudom, hogy nem szoktál.
- Honnan tudod?
- Ismerlek, nagyfiú!
- Ezt most miért mondod? Cikizel?
- Jaj, dehogy! Csak azt akartam mondani, ne hidd, hogy nem tudom milyen vagy. Szoktam figyelni, ahogy benne vagy a társaságban. Nagy a szád, de ha mondasz valamit, abban mindig van ráció. Néha meg csak hallgatsz és figyelsz. Gyűjtöd az infót.
- Lehet. –Megdöbbentették a lány szavai. Nem is gondolta volna, hogy ilyen dolgokra figyel.

Lekanyarodtak a hídról a rakpart felé. A késői óra ellenére sokan közlekedtek az utakon. Nézték a kivilágított műemlékeket, hidakat. Kata a combjára tette a kezét:
- Megbántottalak. – úgy látszik félreértette a hallgatását.
- Nem-nem. Csak elgondolkodtam azon, amit mondtál. Honnan ismersz ilyen jól?
- Amióta megismerkedtünk figyellek. Érdekelsz. – halkan mondta, inkább csak magának. A lány felé fordult. A szemein megcsillantak a lámpák fényei. Rátette a kezét a lány combján pihenő kezére. A rakpart végére értek, lehajtott az útról a parkolóba. Megállt, lekapcsolta a fényeket:
- Rágyújtunk? – kérdezte, hogy zavarát leplezze. Kata tekintete megrebbent:
- Oké, de szálljunk ki. Ne füstöljük össze Zsolti új kocsiját. – megint elmosolyodott – Betojok, elloptuk a kocsiját.

Kiszálltak az autóból. Megkínálta a lányt, tüzet adott neki. A gyújtót kezével takarta el, de ügyetlen volt. Újra megpörgette az öngyújtó kerekét és a lány felé nyújtotta a lángot. Kata tenyerébe fogta a kezét és a tűz fölé hajolt a cigivel. Nem engedte el a kezét akkor sem, amikor ő gyújtott rá. Ránézett. A pillanat elmúlt, de ujjait bizsergette az érintés. Nekitámaszkodtak a motorháztetőnek, fújták a füstöt, nézték a vizet.
- Köszi, hogy nem árultál el. Meg azt is, hogy eljöttél velem. Így nem féltem annyira, hogy leintenek a zsaruk. Biztosan segítettél volna magyarázkodni.
- Megvédtelek volna, ne félj. - Nevettek. A lány felé fordult.
- Köszönöm. - Megérintette az arcát. Kata, mint aki már várta az érintést, odahajtotta a fejét a tenyerébe. Egy kicsit megemelte az állát. Lehunyt szemmel várta a csókot. A szája meleg és puha volt. A rágógumi íze elnyomta a cigi illatát. Ajkait egy kicsit szétnyitotta, nyelve kutatásra indult a szájában.
Keze a tarkójára csúszott, érezte magán az ujjak remegését. Átölelte Kata derekát. A lány teste engedelmesen simult hozzá. A bőre száraz, és sima volt, mint a finom bársony. Érezte testének melegét. Nyelveik kergetőztek, egymás szájából kapkodták a levegőt. Ujjaik felfedezőútra indultak a másik testén. Elszakította száját Katáétól, összekoccintották a homlokukat.
- Most mi lesz – kérdezte súgva.
- Kívánlak! – suttogta a lány, szinte a szájába. A szemeik olyan közel voltak, hogy nem is látták egymást. Megérintette szájával a lány orrának hegyét. Ajkai felfedezték arcának minden négyzetmilliméterét, fülének porcait, nyakának pihés bőrét. Keze Kata combjára siklott. Érezte az izmok remegését, a bőr forróságát, a test borzongását. Fenekének félgömbjei simogatta, keze a bugyi körvonalait tanulmányozta. Ujjával követte a bugyi lefelé hajló ívét, finoman megérintette a legrejtettebb titkokat. Kata mélyet sóhajtott. Szájával a száját kereste. Ajkai vércseként csaptak le, szinte belemartak. A nyelve követelőzően nyomult a szájába.

Ujjával tovább kutatott. Simogatta a fehérneműben rejtőző kelyheket, érezte a lány testének reagálását. Óvatosan félretolta a vékony anyagot és megérintette az élő húst. A harmatos szirmok engedelmesen utat engedtek az érintésnek. A lány teste síkos volt. Óvatosan simogatta szeméremajkait. Érezte, ahogy Kata teste meg-meg remeg az érintéstől. A lány a vállgödrébe fújta az arcát, érezte leheletének forróságát. Kata keze a nadrágjára siklott, megérintette duzzadásnak indult férfiasságát. Őrült helyzet, őrült vágy.
- Üljünk be a kocsiba! – súgta a lány fülébe. Kata bólintott és kibontakozott az ölelésből. Kinyitotta a kocsit, a vezetőülést egészen előre húzta. Becsukta az ajtót, ahogy megfordult látta, hogy Kata valamit táskájába gyűr. Fehér anyag villant a kezében.
- Én még sosem csináltam kocsiban. – Zavartan a lányra nézett, de tudta, ha most abbahagyják megőrül. Teljesen érezni akarta a lányt, beléhatolni, elrepíteni, elveszni benne.
- Megoldjuk. –válaszolta Kata huncutul. – Csak meg ne lássanak.

Tettetett ijedséggel körülnézett. Rajtuk kívül senki nem választotta ezen az éjszakán a Duna-partnak ezt a részét. Kinyitotta a hátsó ajtót, és mutatta a lánynak, hogy üljön be.
- Nem, Te ülj be előbb! – mondta Kata határozottan. - Beült a vezetőülés mögé. Egy pillanatra elcsodálkozott, milyen sok hely volt hátul. Kata megkerülte a kocsit és a másik oldalról behuppant mellé. Behúzta mag után az ajtót.
- Te is csukd be! –szólt rá, de a szája már megint az övét kereste. Jobb keze elindult a testén, benyúlt a pólója alá, simogatta a bőrét. Megérintette a nadrágja elejét, aztán ügyesen elkezdte kicsatolni az övét.
- Megszabadítalak – gombolta a nadrágját. Segített a lánynak, csípőjét megemelte, két kézzel letolta magáról a nadrágot a gatyájával együtt. Kata ujjai ráfonódtak tagjára, egészen kicsit meg megszorította. Aztán előrehajolt és szájával egészen finoman megérintette a végét. Három ujjával finoman húzogatta a bőrt, nyelve a makkját kényeztette. Aztán kinyitotta a száját, és finoman bekapta a farkát. Ajkaival egészen könnyedén megszorította, finoman megszívta. Keze a heréit simogatták, óvatosan morzsolgatták.

Érezte magán a lány szájának forróságát. Fülében dübörgött a vér, hasizma megfeszült. Végigsimított a lány gerincén, érezte, hogy nincs rajta melltartó. Kutató ujjai bejárták a fenék ívét. Feltolta a rövid szoknyát és simogatni kezdte a testét, végig a völgyben, a szűk gyűrűktől egészen a szőrszálak finom erdejéig. Ujjai könnyedén siklottak a kéjnedveken. Megérintette a remegő csiklót. Kata teste megfeszült. Hirtelen mozdulattal benyúlt az ajkak közé. Ujja körül forrón lüktetett a lány teste Finoman mozgatta a kezét, kiélvezve minden rezdülést.
Kata elengedte a farkát, és megmozdult. Ujja kicsusszant a lányból. Kata ruganyosan feltérdelt, átvetette lábát a combjai felett, megtámasztotta magát a vállán. Lenyúlt, megfogta a szerszámját, aztán lassan beleereszkedett. Elöntötte a forróság. A lány teste körülölelte, arcát a vállára hajtotta. Megfogta Kata fenekét, tartotta, segítette. A lány teste lassan mozdult.

Csípője finoman hullámzott. Felvette a ritmust, érezte a lány illatát, forró leheletét, ziháló melle a mellkasának feszült. Egyre gyorsabban mozogtak, kergették egymást a gyönyör felé. Kata hirtelen felemelkedett a melléről, teste megfeszült, körmei a vállába markoltak. Érezte, ahogy hüvelye a vesszőjére szorul, és ritmikusan összehúzódik. Nem bírta tovább, teste válaszolt. Ugyanabban a ritmusban lövellte ki a magot. A kéj elborította. Csípőjét erősen nyomta a lány testéhez, feje az üléstámlának feszült. Aztán enyhült vihar. Kata visszadőlt a mellére. Érezte, hogy hevesen dobog a szíve, haja csapzottan borult rá. Felemelte a fejét, csukott szemmel a száját kereste. Ittak egymás szájából, mint a sivatag vándora. Érezte, ahogy farka visszahúzódik a barlangból. Kata visszahuppant mellé az ülésre. Elnevette magát:
- Nahát ilyet! Lopott autóban szeretkezni. Ez igen! – megigazította a ruháját, puszit nyomott az arcára. – Ha én ezt a klubban elmesélem. -Visszanevetett a lányra:
- Köszönöm. - Megérintette a lány kezét, aztán felemelte és belecsókolt a tenyerébe.
- Vigyél haza. – kérte Kata.

Ügyetlenül belerángatta magát a nadrágjába. Kiszállt a kocsiból és beült a kormány mögé. Kata nem görcsölt, belül mászott előre.
- Hozzád vagy hozzám? – kérdezte incselkedve.
- Nekem mindegy, veled akarok lenni. - Ráhajtotta a fejét a vállára. Előre nyúlt a kulcsért, beindította a motort. Hirtelen kék fény villant és egy torzított hang szólalt meg mögöttük:
- HKL – 536! Közúti ellenőrzés. Ne induljon el, maradjanak a kocsiban!