Titokzatos vágyak

Már hónapok óta néztem a műsorát, egyetlen nap se szalasztottam el még az ismétlődő műsor felvezetőből sem. Mindenem volt ez a nő. A széles mosolya, a vörösre rúzsozott ajkai, fehéren csillogó fogsora. Általában konzervatív ruhában vezette a talk-show-it, de merészen elődomborodó melleit semmi sem tudta elrejteni. Fantáziám végeláthatatlan variációkban szabadította ki börtönéből e két sejtelmesen, önálló életet élő, lágy körtéket. De nem érhettem be ennyivel, tudtam, hogy egyszer valóra kell váltanom álmaimat, ha az életemet is kell érte adnom, egyszer minden porcikájában meg kell ízlelnem őt. Egy-egy adás között volt időm mindent aprólékosan kitervelni. Pénzt és energiát nem kíméltem, mindenre el voltam szánva. Először a lakcímét kellett megtudnom. Ez több napomba tellett, ott ácsorogtam a tévécsatorna épülete előtt, és vártam, hogy felbukkanjon. Harmadik nap kora reggel meg is jelent, egy vörös sportkocsiból szállt ki. Egész nap vártam, és lestem, mikor jön ki. Több adást is felvehettek, mert csak késő este lépett ki az épület kapuján. A sötétség a kezemre játszott - könnyedén, észrevétlen követtem kocsiját, egészen a háza kapujáig. Sokáig elidőztem az utcájában, figyeltem, ahogy felgyulladnak, majd lehunynak a lámpák a házában.

Most már hozzáfoghattam az előkészületekhez. Gyerekjáték volt megszerezni a szükséges kellékeket: 3 kémkamera, maszk, kötél.
Többször elsétáltam az utcájában, kifigyeltem szokásait, lassan a teljes életritmusát ismertem. Reggelente 7-kor kell, fél nyolckor futás a kutyájával az erdőben. 8-kor zuhany és reggeli, majd általában elmegy egész napra. Nagy segítséget jelentett, hogy észrevettem, futáskor a kulcscsomóját elrejti az egyik virág kaspóba, hogy ne csörögjön a zsebében. A kémkamerákkal felszerelve egy ilyen futás alkalmával, behatoltam a házba. Hamar megtaláltam a stratégiai pontokat, felszereltem egy-egy kamerát a hálószobába, a fürdőszobába és a nappaliba. A fél óra pont elég volt minderre, gyorsan elhagytam a házat, még mielőtt felbukkant volna a futásból. Ezután nagyon izgalmas hetek következtek. Mindennap, munka után azzal töltöttem az időmet, hogy végignéztem a kamerák felvételeit, és összeszerkesztettem az izgalmas részeket. Voltak unalmas napok, sőt hetek is. Annál nagyobb öröm volt, egy-egy zaftos rész. A műsorait továbbra is hűen néztem, de most már agyam váltogatta a fejemben a képeket, összevágta a műsor kockáit, a kémkamera felvételeivel. Fokoztam a hatást azzal, hogy betettem a videóba a saját készítésű filmjeimből egyet, és váltogattam a csatornákat, egyszer ruhában néztem, ahogy kérdez a szereplőktől, a következő pillanatban meztelenül viháncolt az ágyban a párjával. Majd hirtelen megint vissza, ugyanaz a nő ruhában a közönség tapsát fogadja mosolyogva. A filmek alapján bebizonyosodott, hogy monogám természetű, kizárólag élettársával szeretkezik, de azt meglepő merészséggel, fantáziával végzi. Sokszor kaptam rajta magányos játékokon is (párja néha hetekre elutazott) - ezeknek sajátos forgatókönyve volt: sztriptíz egy hatalmas tükör előtt, forró habfürdő a kádban, itt hosszasan elmereng magában, a zuhanyrózsával a combjai között. Majd lassan, kényelmesen bekeni testét a kizárólag erre az alkalomra fenntartott masszázsolajjal. A ventilátor elé áll, és hagyja hogy a szél csiklandozza bőrét, haját, és simogatja síkos bőrét. Ezt mindaddig végzi, míg szinte kábultan hanyatt veti magát az ágyán, és egyre erőteljesebben és vadul a nemi szerveire összpontosítva, sikoltó orgazmusig hajszolta magát. Utána még nagyon sokáig simogatja magát finoman, sóhajtozik és elnyújtja az egész testét betöltő orgazmus hullámokat.

Figyelemreméltó volt, hogy többször végzett azután is önkielégítést, miután párja a szeretkezés után elaludt. Valami hiányozhatott… Az izgalmam első hullámainak elültével, szinte tudományos precizitással figyeltem meg, hogyan működik a teste; mit szeret, milyen sorrendben, ütemben, intenzitásban, mennyi ideig, milyen váltásokban, stb. Olyan élményt akartam neki is szerezni, a magam örömén kívül, ami örökre emlékezetes marad a számára. Borzadállyal töltöttek el azok a szatírok, akik néhány perc alatt végeznek áldozatukkal és saját orgazmusukkal. Engem más fából faragtak, én mindenét akartam: az agyát, a lelkét, a vágyát, könyörögni fog, várni fogja minden egyes találkozásunkat! A következő lépés az volt, hogy küldtem a munkahelyére, a nevére címezve egy harminc másodperces filmrészletet CD-én. Ezt a hét mindennapján megismételtem, mindig ugyanabban az időpontban. Pénteken a film végén szerepelt egy felirat: egy időpont és egy helyszín. Persze másodperc pontosan megjelent, mégpedig egyedül. Ez fontos jelzés volt számomra, nyilvánvaló lett, hogy kettőnk között akarja az ügyet elrendezni. Nem fordult a rendőrséghez.
- Szia, szólítottam meg hátulról. Idegesen összerándult, és megperdült a sarkán. Tetőtől-talpig végigmért (nekem nem volt erre szükségem, minden porcikáját ismertem).
- Mit akarsz tőlem? – kérdezte ellenségesen.
- Találóbb az a kérdés, mit nem akarok tőled. Nem
- Játszani. Játszani fogunk, olyan játékot, amit mindig is szerettél volna játszani. Követni fogod a parancsaimat, de hamar kedvedet is fogod lelni bennük. A filmek csak arra voltak jók, hogy megismerkedjünk.
- Honnan tudjam, hogy nem használod fel a filmeket a későbbiekben?
- Látod, nem bújtam el, bármikor azonosíthatsz a rendőrségen.
Ezen elgondolkodott, hirtelen elpirult, és lehajtotta a fejét.
- Rendben. Mondd, mit akarsz?
- Most teszünk egy sétát, te elől mész, én követlek.

Elindult a félhomályban, csípője ringott a térdig érő szoknyája alatt. Élveztem a látványt, néha bevillant a filmekről ismerős, kerek feneke, harisnyás combjai. De minek a film, mikor itt van a valóság!
- Nyúlj hátra a jobb kezeddel, és emeld fel a szoknyádat! Azonnal engedelmeskedett, kivillantotta fehér tanga bugyiját, és ment tovább. Felszálltunk a metróra, zsúfolt volt. Itt régi vágyamat éltem ki. Szorosan mögé álltam, merevedő farkam a nadrágomon keresztül a fenékvágásához szorítottam. A zötykölődő metró finoman dörzsölte nemi szervem. Ő kissé még rá is játszott egy-egy ringó mozdulattal.
- Fordulj meg! - Most a mellei nyomultak mellkasomhoz, beszívtam parfümje illatát. Leszálltunk, és beültünk egy étterembe. Egy elhagyott sarokban lévő asztalhoz ültünk le, egymással szemben. Miután a pincértől rendeltem két koktélt, kérdően tekintett rám. Szemében még mindig ellenségesen villant felém, de orrcimpái remegtek az izgalomtól.
- Add ide a bugyidat! - Tétován körülnézett az étteremben, majd ölére hajtotta a hosszú abroszt, és kissé lecsúszott a székén. Megint körülnézett, épp jött a pincér az italainkkal. Belenyalt a koktéljába, nyelvét kissé kinyújtotta, majd végig mereven a szemembe nézve, lehúzta magáról a tangáját, és az asztal alatt átnyújtotta nekem. Jobb kezemmel vettem át. Nedves volt. Én is kortyoltam egyet a poharamból, majd a kivettem a jobb kezemet a bugyijával az asztal alól, és gondosan megtörölgettem vele a számat, közben mélyen beszívtam megcsillanó nemiségének illatát. Letettem a bugyiját tányérom mellé, mintha két szalvétám lenne. Mindeközben végig egymás szemébe néztünk.

Éreztem, hogy nyeregben vagyok, innen már csak elrontani lehet a játszmát. Csak lassan, fokozatosan, minden pillanatot kiélvezni! A fantázia világa határtalan. Kiittuk poharunkat, taxiba tettem, és hazaküldtem. De előtte kezébe nyomtam egy dobozt. Benne volt az összes film eredetije. Élvezettel konstatáltam szemében a megrökönyödést. Hagytam néhány napot, hogy dolgozzanak benne a történtek. A kamerákon persze semmit se láttam – könnyedén megtalálta őket, és nyilván kidobta. De mégsem! Az adás két nap múlva, újra beindult!!! Nem akartam hinni a szememnek, amikor észrevettem, hogy mintha mi sem történt volna, újra bepillanthatok magánéletének rejtelmeibe. Valami azért változott, most már nekem játszott, úgy vette a fürdőt, hogy az minél jobban látszódjon a kamerán, néha ördögi mosolyt küldött az objektív felé. Ki- kikacsintott orgazmus közben! Ahogy teltek a napok, egyre merészebbé vált. Persze, amikor otthon volt a párja, az adás szünetelt. A tévéadásait rendületlenül, immár egyfajta bennfentesként néztem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a több millió néző szeme előtt, üzen nekem! Este a videón többször megnéztem, lelassítva azokat a képsorokat. Kétséget nem hagyva, jelzett. Utalt arra a helyre, ahol találkoztunk, utána mondott egy konkrét időpontot. Az órámra néztem, még húsz percem volt. Odarohantam. Már várt.
- Játszani csak komolyan! – mondta vészjóslóan csillogó szemekkel.
- Ülj be a kocsimba, te fogsz vezetni – folytatta. Némán engedelmeskedtem, szívem hevesen dobogott. Nem akartam elhinni, hogy ennyire beletaláltam, egy nekem való játszótársat kínált tálcán a sors.

Nem adott meg úti célt, így elindultam találomra, kifelé a városból. Lassú tangó zenét tett fel a CD játszóra. Hátradőlt az ülésen, combjait kényelmesen szétterpesztette, szoknyája felcsúszott. Nem volt rajta bugyi. (Lehet, hogy egyetlen bugyijától szabadítottam meg a múltkor az étteremben…?) Lassan simogatta a combját, fel-le, fel-le, mindig közelebb az ágyékához, mindezt csukott szemmel. Zavartalanul tekintgethettem rá, a szemem sarkából. A bal keze vándorútra kelt, míg a jobbal lassan a borotvált puncijához ért, bal keze az én lábaim közé ért. Megtapogatta falloszom állapotát, elégedetten csettintett, és odahajolt. Még mindig egy kézzel (a másik teljesen el volt foglalva a saját lábai között) kifejtette meredező hímtagomat a nadrágom börtönéből. Felszabadultan ugrott ki, mint egy rugó, neki az orcájának. Gonoszkodva felnézett, és finoman ráütött.
- Az utat figyeld! – parancsolt rám. Engedelmeskedtem, ami nem zárta ki, hogy fél kézzel kinyissam a blúzát. Mellei, nagyot sóhajtva rátelepedtek a jobb lábszáramra. Nagy lágy, körte alakú mellek. Alájuk csúsztattam a kezem, de dörzsölje őket a nadrágom szövete. Finoman masszíroztam őket, pont abban az ütemben ahogy a szája és nyelve kényeztette a farkamat. Egy ütemben, egymásnak üzengetve izgattuk egymást. Néha lelassultunk, néha erősítettünk a tempón, egy test - egy lélek. Ha valamelyikünk túl közel került a csúcsponthoz, abbahagyta a másik izgatását, amitől az is rögtön leállt. Így tettünk meg vagy 50 km-t, immár az autópályán. A CD épp leállt, ami jelt adott arra, hogy mi is félreálljunk egy parkolóba. Hajnalodott, mire újra elindultunk, visszafelé a városba. A kedves békésen aludt az ölemben, álmában is kezével arcán tartva elégedetten fityegő szerszámomat.

Vártam, mikor ébredek fel ebből a csodálatos álomból, de a meginduló reggeli forgatag dudaszói meggyőztek, hogy ez bizony a valóság.

Folyt. köv.