Testvéri szeretet?

Reggel felébredtem és azon vettem észre magam, hogy egy idegen ágyban fekszem, teljesen meztelenül.
A szobában nagy volt a rendetlenség, igazi legénylakás szerű. Koszos zoknitól kezdve az egyetemi jegyzetekig, minden, amit el lehet képzelni. A tegnapi buli elég jól sikerülhetett valakinek, csak nem nekem, ugyanis semmire sem emlékszem. Bár ismerős volt pár dolog a szobában, így például az íróasztal és egy kisgyerekkori kép, ami a falra volt függesztve. Viszont nem tudtam ezeket a tárgyakat, mihez kötni, egy archoz, hogy legalább kitisztuljon a kép.

Miközben azon rágódtam kinél lehetek, teljesen ruhátlan, amiből persze egyértelmű a következtetés, hogy az éjszaka én valamit csináltam - valakivel. Nagyon büszke lehetsz magadra, gondoltam magamban, és közben magamra tekertem a lepedőt. A sok kacat közül próbáltam kikutatni az én holmimat. Ekkor lépett be Ő.
Egy magas, kékszemű, kócos hajú egyén. És, hogy ki is ő? A mostoha bátyám....
Micsoda? Bár ezt a kérdést már fel sem tettem, hirtelen mint egy idő gép visszatekert az agyam, és előttem volt az összes kép Gáborral kapcsolatban.

Az, hogy lementünk a csajokkal bulizni és nem kevés pezsgő legurítása után elkezdtünk flörtölgetni, különböző idegen pasikkal, akik egy percig sem voltak ennek ellenére.
Nos, ekkor láthatott meg minket Gábor, anyukám második férjének előző házasságából született daliáns fia!Odajött hozzánk és kezdte az akkor csak atyai jó tanácsnak szánt szöveget, ami igencsak idegesítette érzékeny lelkünket. Hogy ezt így nem lehet csinálni, menjünk haza, vagy inkább hazavisz. Mi persze ellenkeztünk, mondtuk, nem vagyunk már gyerekek, és ne bánjon úgy velünk, mintha valami köze is lenne hozzánk.

Így ment ez legalább fél óráig, aztán Évivel bementem a tömegbe, ezzel jól faképnél hagytuk Gábort és az okosságait. Ott a "tömegben" megismerkedtünk, két nagyon helyes sráccal, legalábbis 5 pohár pezsgő után már annak tűntek. Szóval ők a gondoskodók, megajándékoztak minket még egy pohárral, nehogy kiszáradjunk, vagy talán más miatt, hátha egyből a nyakukba ugrunk. Na az a pohár volt az utolsó, mikor azt megittuk, már forgott velünk a terem. Annyi lélekjelenlétünk még volt, hogy megkerestük Gábort, és megkértük vigyen minket haza.

Kint szakadt az eső, Gábor meg persze a disco másik felében parkolt. Na mindegy jól eláztunk, és ez még nem lenne elég, ahogy kinyitottam a kocsi ajtaját, beleakadtam valamibe és széthasítottam a ruhám. Na de nem csak egy kicsit, hanem úgy, hogy éppen összetartotta valami. Évit nem kellett messzire vinni, mert a bátya szegedi, így Gábor hajnalban kénytelen volt vele konzultálni. Őt pár perc múlva ki is tettük.

Nekem már majd leragadtak a szemeim az álmosságtól, mégis felkeltette érdeklődésem Gábor. Rá soha sem néztem másként, csak mint egy kelletlen, felesleges báty, aki osztogatja a tanácsokat és folyton csak okoskodik. Most mégis más volt. Ahogy vezetett és féltve néha rámpillantott, ahogy határozottan megfogta a kezem, és azt mondta: ű
- Remélem ez volt az első és utolsó eset, nagyon aggódtam érted!

Ő egy 26 éves igazán értelmes srác, aki a cégnél, ahol dolgozik, mindent megtesz az előrejutásért. Egy igazi férfi, akiért bomlanak a csajok, rengeteg lány közül válogathat. De ő mégis inkább dolgozik és dolgozik, néha nagyritkán meglátogatja a haverjait és akkor, de csak akkor lemegy bulizni is.
Utána mégiscsak elaludhattam, mert arra nem emlékszem, hogy jöttem fel a második emeletre, hogy kerültem ebbe az ágyba, ráadásul teljesen meztelen.

Ha kíváncsiak vagytok ezekre a dolgokra, na és arra milyen viszony alakulhat ki két mostohatestvér között, akkor olvassátok el a következő részt is! Puszi mindenkinek!