Téli Szerelem

Nem régen történt, hogy az ablakra csókot lehelt a fagy mámorítón édes varázsa. Épp sietve loholtam a délipályaudvarra hogy elérjem a vonatot. /rejtőzött bennem egy bizsergető érzés, mely az estéről kialakult lelkemben, a tudatalatti tudatomban de konkrétan még nem láttam előre a későbbi történéseket/. Ahogy közeledtem a célállomásom felé éreztem, hogy egyre égetőbb a tél is, egyre jobban lángolt az ülés, és egyre izgatottabb lettem féltem az estétől, és mégis vártam. Sokszor néztek rám furcsán a barátaim, hogy miért pattanok fel a kényelmes helyemről, de én csak lopva lestem ki az ablakon. Senki nem értette állapotom egyre feszülő húrjait még én sem egészen félóránként, hangosan kijelentettem magam elé meredve, hogy "hú mindjárt ott vagyunk". Ilyenkor kissé megrökönyödve néztek rám a többiek. Ennyire félsz a fellépéstől? - kérdezték csodálkozva/ persze hiszen fellépés volt aznap este -sokszor léptem már fel nem is féltem -magamban pirulva mosolyogtam titkon valamely mélyebb érzésben bízva/

Fellépés igen... Megpróbáltam elterelni a cikázó gondolataimat egy másik irányba, oh de jó lesz emberek, zene, taps, fények, basszus, dob, harmonia, oh az életem pumpáló energiája. Lehunytam szemem, hallottam, ahogy a fülkékben a többiek ricsajozva hahotáznak, viccelődnek, kedvesen nevetgélnek, önfeledten hódolnak a káros szenvedélyi cikkeknek. De az én figyelmem valahol egészen máshol kalandozott. Ekkor hirtelen megállt a vonat és megtörtént az, amitől féltem és akartam egyszerre. Olyan bájos volt a kép, mint egy tündérmesébe cseppentem volna, egész testem remegett, leült mellém és magához szorított. Éreztem, hogy a tél apró hópelyhei védelmező leplet borítanak rám, és amilyen hidegség töltötte meg a levegő súlytalan útjait, oly forróság fűtötte a fantáziám a gondolataimat, a tetteimet, a lépteimet. Ahogy apró kezét a kezembe helyezte, mint a hűség őszinte zálogát, ahogy átkulcsolta gyöngéden derekamat, és ahogy ráhajtottam fejem biztonságot nyújtó vállaira, éreztem, hogy igaz kincset találtam!!!

Igazgyöngyöt, akinek az igazi érték a belsőben rejlő titkok örvénye, aki nem csupán testi örömökre hajlik. /sajnos a tapasztalatomból kiindulva érdek illetve kósza vágy, tűnő káprázat fűzi össze a zenészek közegét/ Örülök, hogy bizonyítást nyert a mindig fenntartott sokak által cáfolt teóriám, miszerint igenis léteznek angyalok, és ha nyitott szemmel járunk, akkor mindenki megtalálja az ő védelmezőjét.
Hiába ezt az estét már megírták nekünk, ezt már fent elrendezték az égiek előttünk, ezt a kifürkészhetetlen sors már elrendezte előttünk csak úgy, mint azt, hogy sietségében másnap a vonatról leszállva magával vitte a sálamat, amit persze a rákövetkező hétre újra nyakamban érezhettem, miközben szenvedélyesen csókolva szorosan karjaiba remegtem az én édes angyalomnak:)