Szösszenet

Réges-régen, még a múlt században jöttem a világra, egy olyan korban, amikor más volt az értékrend, más volt a fontos, nem a hívságok, nem a "külcsin", nem az, hogy kinek mije van, milyen márkájú autója... szóval, más volt. Szerettem ezt a korszakot. Voltak barátságok, szórakozás, kirándulás és olyan sok minden, amit tartalommal tölthettünk meg.
Természetesen szeretem én a mai kort is. Rengeteg dolog van, ami izgalmas, forradalmi, sokszor vérlázító, de modern és számtalan jó dolgot lehet vele elérni.
A számítógép az egyik. A világot hozza a helyembe, olyan virtuális világot, aminek már a képzelet sem tud határt szabni.
Amennyire fantasztikusan jó, annyira káros is. Figyeljétek meg, szétzilálja az emberi kapcsolatokat, olyan ablakok, ajtók nyílnak ki, amin már csak az nem megy be, aki nem akar, vagy nem kíváncsi rá.
Ennek az "áldozata" vagyok én is. Vége az udvarlásnak, helyedbe jön virtuálisan bárki, feltárva magát olyan mikroszkopikus megjelenítéssel, hogy a való életben ilyennek sosem látnád... Kell ennél több? Egész arzenálja van az eladó, kiadó életeknek, 5 percre, vagy egy egész estére? Hihetetlen.

Egy kis apró szösszenetnek szántam ezt az íráskát.
Magamnak írtam inkább, mintsem másnak.

Tervem az, hogy az életemről írok, de nem volt ám valami unalmas élet, most jobban az, de azt nem fogom megosztani veletek... elég, ha én szenvedek miatta.

Köszönöm, ha elolvasta valaki.