Amikor nézlek, semmi mást nem látok, amikor nem látlak, mindenkiben kereslek
Boldogságnak nevezem azt a fájdalmat, amit a hiányod jelent
Csak ámulok szótlanul, és nem mindig hiszem el, hogy ennyire szerencsés lehetek
Dolgos hétköznapjaimat a tegnapi találkozás emléke és a holnapi reménye teszi vidámmá
Egyetlen szomorú tekinteteddel le tudod rombolni a mosolyomat
Féltékeny sosem voltam, de féltelek nagyon, ha sávot váltasz
Gyakran kérdeztem: mit szeressek a szélben? Tudom már: hajad simogatását.
Homokban és levegőben gyakorlom a játékos-komoly neved,
Igazságtalanul bántottalak szavaimmal, de igazságos bántás úgysem létezik
Jó volt várni rád, sokat várni rád, ha morcos voltam is olykor, jobb, mintha nem várhatnálak,
Kereslek a nappalokban és velem vagy álmaimban,
Létezel a szél illatában, s lépteid nyomában a házak között, a kopott lépcsőn
Mindig elfogódottan gondolok rád, azt hiszem, nem vagyok a szavak embere
Nehezebbre még nehezebb napok következnek, hogy még szorosabban ölelhessünk
Ostobán próbálkozlak mozaikokból összerakni a villamoson: itt egy szem, itt egy száj…
Örökké vagy soha? Nincs elegendő bátorságom nagy szavakat mondani
Pajzán gondolatok azonban pillanatonként megtalálnak
Ritkán távolodom el tőled, de olyankor azon tűnődöm: erről mit gondolnál?
Sajnálom seregnyi sematikus szóba sietve szerkeszteni sarkalló, skarlátpiros szenvedélyem,
Tudva azt, hogy úgysem találok mutatós, méltó kifejezéseket!
Ugyanaz vagy nekem végtelenségig: Utánad újra várlak, ahogy előtted rád emlékeztem,
Ütemes-ünneplős lüktetés a szívemben,
Xilofon tétova hangja és
Y-elágazás helyett:
Vad várakozás, féktelen találkozás,
Zabolátlan szenvedély!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások