Soha többé nem fogom látni Őt....

Ez egy valós történet, melyet leírok, neveket és helyeket szándékosan nem írok bele. Ha elolvassátok, kiderül miért....

2005-ben úgy döntöttünk a legjobb barátnőmmel és még két másik ismerős sráccal, hogy elmegyünk együtt, szülők nélkül nyaralni. Én 2004-ben voltam azon a helyen, s úgy döntöttünk, hogy ugyan abba a kis tengerparti falucskába megyünk, ahol akkor voltam, mert az emberek nagyon kedvesek, és a légkör is pont megfelelő.

Kifizettük az utazást, bepakoltunk, és már úton is voltunk a másik város felé autóval, hiszen a busz a másik városból indult. Mikor megérkeztünk, még nem volt ott a busz, így várnunk kellett. Közben körbenéztünk, hogy vajon kikkel leszünk "összezárva" 14 napig. Láttam lányokat, fiúkat, s még idősebb embereket is, nameg persze a kísérőtanárt. Nem lepődtem meg hogy ott volt, hiszen 2004-ben is ő "vigyázott" ránk.

A busz kis késéssel megérkezett, cuccainkat a sofőrökre bíztunk, mi pedig fölszálltunk, s helyet kerestünk. Nem volt nehéz, akkor még majdnem az egész üres volt. Teljesen minegy volt, hogy hová ülünk, hiszen emeletes, komfortos busz lévén nem kellett attól tartanunk, hogy szemünkbe süt majd a nap.

Beletelt egy jó 20 percbe, amíg mindenki elfoglalta a helyét. Ekkor, névsorolvasás után kezdetét vette a 28 órás utazás. Mikor belegondoltam, hogy 28 órát kell együtt töltenem ennyi ismeretlen emberrel, beleborzongtam. De eszembe jutott, hogy azelőtt egy évvel is milyen gyorsan szereztünk ismerősöket, megnyugodtam.
Már egy ideje utaztunk, de még nem voltunk a határnál, mikor rádöbbentem, hogy még azt sem néztem meg, hogy kik ülnek körülöttem. Csupa ismeretlen, de jófej emberek.

Az utazás nem volt éppen egy tündérmese. Minden határnál fölébresztettek a határőrök, feljöttek, kötekedtek velünk, és még az sem volt mindegy, hogy jobbra vagy balra fordítjuk a fejünket... Ja! És ha éppen nem a határnál, akkor a WC-nél kellett megállni minimum4 óránként. Feltűnt nekem már korábban, hogy olyan furcsa illat, vagy inkább szag terjeng a levegőben. Nem erős, éppenhogy érezni. Nem sok gondolkodási idő kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy tömény alkohol illatát érzem. Talált! Mikor megálltunk az egyik helyen (természetesen a 4 óránkénti WC szünet miatt), rá is jöttünk, hogy ki alkoholizál. Egy vállig érő, hullámos, barna hajú, kék szemű srác a haverjával épp akkor ürítették ki az utolsó csepp piát is az üvegből. Épp az esetem volt. Vagyis tulajdonképp, nincs is olyan, hogy az esetem, legyalábbis addig azt hittem...

Nos, mikor elindultunk (kb. 20 órája utaztunk), észrevettem, hogy a két srác nincs a helyén. Ugyanakkor a "felügyelőtanár" névsorolvasást tartott, és azt is elmondta, hogy a két srác leköltözött az alsó szintre, ne is keressük őket. A következő megállónál nem bírtam ki, meg kellett néznem a busz alsó szintjét is. És megláttam őket. Aludtak mind a ketten, méghozzá az ülés alatt...

8 órával később meg is érkeztünk. Semmi és senki mással nem foglalkoztam, mint a falu és a tenger szépségével. Beköltöztünk a saját apartmanunkba a legjobb barátnőmmel, és még másik két ismerősömmel, akik történetesen fiúk voltak. A barátomnak mondtam, hogy amint megérkezünk, felhívom (ugyanis ő nem jött velünk). Hát elfelejtettem.... Ez hiba volt. Tudni kell ugyanis hogy ő olyan volt, hogy ha valami nem úgy volt, ahogy ő azt eltervezte, akkor már biztos volt abban, hogy valami rosszban sántikálok, illetve én őt megcsalom...

Az első nap falunézéssel, napozással és egy jó kiadós esti alvással telt el. Természetesen belefért egy kis ismerkedés, de bulizni nem mentünk. Nagyon fáradtak voltunk.

A második nap ismét napozással és sziesztázással telt el. Azonban este valami véletlen folytán az apartmanból mindenki összegyűlt a tengerparton. Bemutatkoztunk egymásnak, s hirtelen megláttam egy ismerős arcot. Az a fiú volt, akit a buszon "kiszemeltem". A srác lihegett, arca enyhén kipirult a futástól vagy éppen az alkoholtól. Nem tudtam eldönteni.
Egyszer csak tágra nyílt szemmel, meglepődve néztem abba az irányba, ahol ő állt. Jobban mondva közeledett. Szívverésem gyorsult, s mire odaért hozzám, ugyan olyan színű volt az arcom, mint az övé, csak nem épp az alkoholtól...
Nyújtotta a kezét, bemutatkozott. Én is bemutatkoztam. Kérdéseire válaszolva kiderült számára, hogy van barátom, csak épp kb. 2000 km-re onnan, ahol álltunk, otthon. Arcán kaján vigyor jelent meg, azután megölelt, majd tovább állt. Mit nem adtam volna azért, ha ezek a másodpercek órákká nyúltak volna...
Az este hátralévő részét bulizással töltöttük. A sráccal nem találkoztam....

Másnap, mikor fölkeltem, azon tűnődtem, hogy vajon tényleg valóság volt-e a tegnapi találkozás, vagy csak az alkohol váltott ki belőlem efféle hallucinációkat. Ez a nap is, mint az előző kettő, ugyan úgy telt el. Este ismét bulizni indult a csapat, és akkor már ő is ott volt azon a szórakozóhelyen, ahol én. Csak az volt a baj, hogy az ő társasága teljesen külön volt a mi társaságunktól. Ennek ellenére egymás mellé kerültünk a táncparketten, és azután táncoltunk, beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Mikor hazaértünk, egy csók is elcsattant, de nem volt semmi több. Kicsit bánkódva feküdtem le az ágyba. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mit is csinálok én valójában. Barátom otthon vár, számít rám, bízik bennem, én pedig bulizok minden este, és nem is foglalkozok azzal, hogy ő otthon van egyedül. Akkor este elhatároztam magamban, hogy nem fogok ilyet tenni soha többé, mert tudtam, ha kiderülne, nagyon fájna neki, biztos hogy el is hagyna, és az nekem is nagyon rossz lenne, hiszen ő volt nekem az első...

Negyedik nap kinn a parton napoztunk, és a srác rám sem hederített, noha 10 méterre voltak tőlünk. Jól elvolt a saját haverjaival, nem számított neki semmi. Később kiderült, hogy este bulit rendeznek. Gondoltam magamban, hogy mi úgysem megyünk, majd a saját szobánkban iszogatunk, jól elleszünk négyen. Délután kopogtattak a szobaajtón. Mikor kinyitottam az ajtót, a jóképű, kékszemű fiú állt előttem teljes életnagyságban, s azért jött, hogy felhívjon minket, négyünket a szobájukba, mondván, hogy ott lesz mindenki, aki számít. Majd elment. Próbáltam eleget tenni saját elhatározásomnak, hogy hűséges maradok, így azt is eldöntöttem, hogy nem iszok semmit, de azzal semmi rosszat nem teszek, ha fölmegyek - gondoltam.
Mire este felértünk, mindenki jól érezte magát, s az alkoholtól mámorosan szédelegtek, köszöntek, és kiinvitáltak minket az erkélyre, mert a szobában nagyon meleg volt.

Sajnos megszegtem ígéretemet. Koccintani, kellett, de nem álltam meg annyinál.... Egy óra múlva azt vettem észre, hogy a társaság fele már bement a szobába, a másik fele, vagyis mi, ugyan olyan jókedvvel, még hangosabban beszélgetünk, mint azelőtt. A legmeglepőbb az volt, hogy valaki hirtelen megfogta a kezem, ami a combomon volt, és mikor odanéztem, szinte megdermedtem az ijedségtől. Ott ült mellettem a "kiszemeltem" és egyenesen a szemembe nézett. Nem is értem, hogy hogy kerülhette el a figyelmemet, hogy mellém ült. Nem telt bele 20 perc, a társaságból már csak öten ültünk az erkélyen.
Ekkor kijött a tanár, és azt mondta, hogy menjünk le a partra, vagy bulizni valahová, csak ott ne maradjunk, mert nagyon hangosak vagyunk, s nem tud aludni. Nekünk ez talán az alkohol miatt nem tűnt fel. Én is fölálltam, hogy indulunk, de Ő visszarántott, hogy ha csak ketten maradunk, nem leszünk hangosak, és biztosan nem veszik észre a többiek, hogy mi nem mentünk velük.

Már csak ketten maradtunk az erkélyen, s míg én a többiek készülődését figyeltem, azt vettem észre, hogy megint engem néz. Szinte meg sem mertem mozdulni, izzadt a tenyerem, remegett a szám, mintha életemben akkor láttam volna fiút először. Láttam a vágyat a szemében, s gondolom ő is látott valami hasonlót az enyémben, mert felém hajolt, és amilyen gyengéden csak lehetett, megcsókolt. Közben keze felfedezőútra indult a combom külső, majd belső részén. Igaz, volt rajtam egy vékony vászonnadrág, de úgy éreztem, mintha puha ujjai a bőrömet simogatnák. Ekkor figyelmeztettem, hogy nem helyes, amit teszünk, nagyon jól tudja, hogy miért. Különben is tele volt még a szoba, bárki megláthatott volna
Javaslatára kitöltöttem még egy adag italt, s míg elfogyasztottuk, beszélgettünk. Mikor elfogyott az ital, észrevettük, hogy már senki sincs a szobában. Ekkor gyönyörű kék szemével rámnézett, ismét megajándékozott egy bársonyos csókkal, s beinvitált maga után a szobába. Én vonakodtam, és javasoltam, hogy menjünk inkább a többiek után, de rámnézett, nekidöntött a falnak, és szenvedélyesen elkezdett csókolni.

Akkor éreztem, hogy engem is teljesen elöntött a vágy, s viszonoztam csókjait. Simogattuk, öleltük egymást, s lassan az ágy felé araszoltunk. Érzékien lefektetett, és elkezdte kigombolni a nadrágomat. Beleborzongtam. Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de a tomboló vágy erősebb volt mintsem hogy faképnél hagyjam. Nem hagyta ő sem, hogy elinduljak az ajtó felé, nekiszorított a falnak, csókolt és közben olyan erősen ölelt, hogy ágaskodó férfiassága az ágyékomhoz feszült. Elkezdtem kigombolni nadrágját, de nem volt egyszerű dolgom, farka olyan kemény volt, hogy alig tudtam róla lehámozni a ruhadarabot. Ekkor félbeszakította tevéknységemet. Ő vette le először az én nadrágomat, és bugyimat félretolva mutatóujjával behatolt forró kéjbarlangomba. Egész testem beleremegett. Játszott velem, izgatott, majd már két ujjával kényeztetett. Közben levette a szinte semmit sem takaró tangámat, s hirtelen forróságot éreztem, s ágyékom összeszorult. Tudtam, nincs sok hátra, s hogy nem ujjaival, hanem nyelvével fog kielégíteni. Közben simogatta vénuszdombomat, kényeztette csiklómat. Egyszer csak feltörő nyögéssel jeleztem, hogy kész, elég volt, számomra a világ megszűnt létezni pár másodpercre, eljutottam életem legjobb orgazmusához.

Kimászott a takaró alól, s nézte arcomat, simogatta, közben mosolygott, s csókot nyomott homlokomra. Kellett pár másodperc, míg magamhoz tértem. Most te következe l- gondoltam, és kigombolt nadrágját lerántottam. Ágaskodó férfiasságát most én vettem gondozásba. Először csak ízlelgettem, majd egy hirtelen mozdulattal tövig benyeltem. Tudom, élvezte, amit alig hallható nyögésekkel és ritmikus csípőmozgásokkal nyugtázott. Élveztem, hogy örömet okozhatok neki. Egyszer csak gyengéden felemelte fejemet. Először nem értettem miért, hiszen... De aztán rájöttem, miért csinálta. Óvatosan megfordított, hátamra fektetett, s egy pillanatra forró teste testemhez simult. Ajka nyakamhoz vándorolt, csókolgatta, simogatta, s eközben férfiasságát becsúsztatta forró barlangomba. Csodás érzés volt. Mindketten nyögdécseltünk, s még véletlenül sem gondoltunk arra, hogy bárki is meghallhat minket, hiszen mindenki bulizott. Egy idő után gyorsított a tempón.

Minden tökéletes volt. Kezdett elborulni előttem a világ, és láttam rajta, hogy ő is nagyon élvezi. Néha felszisszent a hátát markolászó körmeim miatt, de nem szólt, nem zavarta, azt csináltam, amit csak akartam, néha hosszú hullámos hajába is beletúrtam. Kis idő után a tempó még gyorsabb lett, s éreztem, ismét a fellegekben járok, felnyögök a kéjtől, s az Ő hangja egyesül én hangommal. Végül testünk egyszerre feszült meg, elöntött a forróság, mindkettőnk száját hangtalan sikoly hagyta el. Aztán csönd. Kielégülten, kissé izzadtan simultunk egymáshoz, s így feküdtünk percekig.

Nem tudom mennyi időt töltöttünk ott pihenéssel, de valami furcsa késztetésre egyszeriben felültem, magamra vettem ruháimat. Furán nézett rám, ő is követte példámat és elkísért a szobám ajtajáig. Ott egy utolsó, érzéki csókot váltottunk és elváltunk egymástól. Mikor bementem a szobába, levágódtam az ágyamra, és egyszeriben elkezdtem zokogni. Barátnőm fölkelt, kérdezte mi a baj, s nem is kellett válaszolnom, hogy rájöjjön. Becsaptam saját magam. Megszegtem a saját ígéretemet. Megcsaltam... Ráadásul, nagyon messze lakik tőlem ez a srác, ez a különös ismeretlen....

Hazafelé a buszon még beszélgettünk, számot cseréltünk, de tudtam, hogy nem sok értelme van, és hogy nagyon hosszú ideig, talán soha többé nem fogom látni Őt...