Soha ne add fel

Egyszer rá kell döbbenni, hogy mi is zajlik körülöttünk.
Fáradt szemekkel és fájdalomtól meghajló testtel, mosolyogva kell indulni minden nap, hogy magunknak be tudjuk bizonyítani, hogy érünk valamit.
Magunkért kell tennünk, hogy erősek legyünk, hogy az álmainkért tovább harcoljunk. A célok változnak. Vagy megváltoztatják őket. De az álmok maradnak. Mindig ugyanaz marad. Ezer hangon üzen felénk...
Ha elfelejtenéd, mik az álmaid, állj meg egy perce a rohanó forgatagban és nézz körül! Keresd meg azt az aprócska kis katicabogarat az utca porában… Vidd ki a természetbe, és miközben útjára engeded, pillants rá egy apró harmatcseppre, amin megcsillan a reggeli nap sugara… Lásd meg magad az apró cseppben és nézz mélyen önmagad szemébe…
És tedd fel önmagad kérdéseit:
Hibáztam? Bocsánatot kértem?
Megbocsátottam?
Hazudtam? Hazudtak?
Szerettek? Szerettem…?
És vajon miért is csalódtam?
És miért lettem szomorú?

A válaszok egyszerűek.
Csak nehéz szavakba önteni és nehéz kimondani. De belül mar a felismerés: Minden rossz miatt, amit az életben kaptál, távolabb kerültél az álmaidtól.
Ismeretlen utakra indulva, új célokat hajszolva, elfeledve, ami igazán számít; önmagad ellensége lettél. Talán soha nem jössz rá, mekkorát hibáztál. Talán valaki segít, hogy rá gyere, magad ellen vétettél a legnagyobbat. Hazudtál magadnak egy álmot, ami nem a tiéd. Hazudtak neked egy világot, ahol bekötötték a szemed és befogták a füled.
Csodálkozol hát, hogy igazán boldog nem lehettél?
De egy magányos estén, amikor zord és szokatlan némaság vesz körül, eszedbe fog jutni az igazi álmod. Az igazi vágyad! És megvetéssel nézel a tükörbe és nem érted önmagad… Nem érted, hova lett az az ember, aki visszakacsintott rád és a szeme csillogása elárulta, mi az, amiért érdemes küzdeni. Ha ezt felismered, ha ezt képes vagy megélni egyedül, segítség nélkül; akkor találtál vissza önmagadhoz.

Mert amit kerestél az idegen utakon, az végig benned lapult, de nem figyelted a szavát.

De ha most végre önmagad látod… Minden hibáddal, szépségeddel együtt… Fogadd el a tényt, hogy a múltadban vétettél. Magad ellen vétettél. De mindent helyrehozhatsz. Csak figyelj az álmaidra! Csak figyelj a vágyaidra és a célt nekik megfelelően válaszd ki!
Ne csald meg újra önmagad!
Találj rá a benned lappangó álomra minden nap, minden éjjel. Ha boldog vagy, vagy ha szomorú vagy. Jusson mindig eszedbe, ki vagy igazából! Kövesd mindig a belső hangot, és rá fogsz találni az útra, ami már régóta előtted van…, mégsem volt merszed rálépni… mert
„Ha van még egy álmod,
még van miért felállnod….
és menni kell…
egy lépést még tenni kell....
Még érzem, hogy menni kell…
Még hosszú az út…”