Sinek mentén IV - A sorsformáló aktus

14

Sándor a maga utazásának végén - amelyben mintha összefutott volna egy gólemmel, Einstein szellemével és egy bika levágott fejét kúrogató Marduk-pappal - AntiLee pucér ölében, meredt farkán kötött ki a 1313-as számú vagonban. Érkezése nem volt zökkenőmentes, mert előtte ebben a férfiölben egy félmeztelen, csinos lány ült, aki láthatóan éppen arra készült, hogy meglovagolja a vasutasgyíkot. Sándor a lányt egyszerűen kilökte a helyéről, aki végignyalta a padlót, puci seggével felfelé.
A nyúlőr AntiLee döbbent, értetlen arcába nézett. Fiatal volt ez az arc, és a férfi teste is soványabb, szinte törékeny. Kihasználva AntiLee bénultságát, gyorsan körülnézett. Azon nyomban megértett mindent. Ez itt ugyanaz a vagon, amin eddig tartózkodott, csak jóval kevésbé lepusztult állapotban. Nem nagy szám, de 1984-ben még elmehetett valahogy.
És akinek a kemény lőcsén éppen ül, az annak a pofának a majd negyedszázaddal fiatalabb kiadása, aki betuszkolta őt ebbe a gördülő börtönbe.
1984. Orwell éve.

És Sándor agyán fénysebességgel görgött végig, hogy még mennyi mindené: Desmond Tutu például abban az évben kapott béke Nobel-díjat. Azt a köcsög Reagent másodszor választották a Tengerentúli Balfaszország elnökének, és Waters otthagyta a Floydot. A pesti állatkertben fájntos akvárium nyílt, a Széchenyi könyvtár a várba költözött, és ami botrány volt és förtelem: az bezárták az Ifiparkot.
És abban az évben történt, hogy a tejfölösszájú, kretén kis forgalmista ezen a vonaton elhált egy nyári szerelmet, és ezzel az ő szempontjából a karma kerekét kurvára előnytelen irányba forgatta.
Legalábbis ő valahogy így képzelte a dolgot.
AntiLee közben magához tért, és esetlen mozdulattal megpróbálta ellökni magától Sándort.
- Szálljon le rólam mi a faszt képzel? - a férfi azután - a fiú - földön nyöszörgő barátnőjére nézett, szemében olyan olvadékony szerelemmel, ami megdöbbentette Sándort.
-Kicsim, jól vagy? - kérdezte a lánytól riadt gyengédséggel.
A nyúlőr azonban (aki 1984-ben még acélgyári munkás volt, így egy nyamvadt kis forgalmistának nem sok esélye lehetett ellene) megkeményítette a szívét, és torkon ragadta AntiLee-t. Ha arra gondolt, ama másik korban milyen fekete iszonyatot uszított rá, máris könnyebb volt. Nem akarta megölni, de talán akad egy módszer, amellyel megváltoztathatja a jövőt. Nem csípte a dolgot, de megteszi, mert meg kell tennie.
Gyanította, AntiLee még kevésbé fogja csípni.
- Enged... engedjen el - nyöszörögte a fiú.
- Mindjárt, csak előbb elveszem a kedvedet a szerelmi bánatoktól, aranyom - lihegte az izmos élmunkás, azzal megperdítette AntiLee-t - térddel föl az ülésre. AntiLee alsónadrágja fásultan himbálódzott a bokáján, miközben a fiú megpróbálta összeszorítani a combjait. Ő már tudta, mit akar tőle ez a nagydarab idegen, és pánikba esve teljes erejéből kiáltozni kezdett.

Sándornak nem volt elég keze, hogy elhallgatassa - baljával a nadrágját gombolta ki éppen -, de igazából nem is számított. A vonat üresjárat, rajtuk kívül senki nincs itt, csak a barátnője, aki a földön reszket, és megmozdulni is fél. Nincs itt semmi, csak ők, és egy padlón hánykodó, ide-oda guruló üres traubiszódásüveg. Illetve még valami: a meglepően tiszta ablakon beáradó szűrt, vörös alkonyi fény, és a nyár szaga, egy letűnt régi kor illata.
Ó, azok a nyolcvanas évek - gondolta Sándor, miközben AntiLee rángatózó seggét szorította, és ingerelte magát, hogy megduzzadjon. Akkoriban egyfolytában a hatvanasokért sírtunk, a végén a hetvenesekért. Aztán jöttek a rohadt kilencvenesek, és lassan a kétezresnek is vége. Most a nyolcvanas évek a nagy szám, hamarosan pedig a kilencvenesek lesz. Hát igen, egyre lehangolóbb minden. De bekaphatja a nosztalgia. Sosem jó, mert az embereknek mindig meg kell tenniük azokat a dolgokat, amikhez semmi érkezésük nincsen. És hát, ahogyan Dr. House mondta, valakinek jól megy itt, valakinek meg szarul.
AntiLee-nek ez most alighanem szar lesz.
Sándor lenyúlt, vastag ujjaival befurakodott, szétfeszítette a forgalmista záróizmait, és egy erős lökéssel behatolt. AntiLee felsikoltott, szeme kidülledt, és falfehér arccal az ülésre borult. A teste úgy remegett, mintha áramot vezettek volna belé.
Sándort meglepte, milyen kéjes érzéseket gerjeszt az ágyékában ennek a kis rohadéknak a vonaglása. A majdani nyúlőrnek igen hosszú és vaskos farka volt, ezt most tövig verte a szűz végbélbe. AntiLee egy darabig zokogva tűrt, aztán felvette a ritmust. S mire a végbélből csordogáló vérpatak elapadt, a fiú seggét már ki is verte a gyönyör verejtéke.
Sándor fújtatva pumpált, aztán rekedten belelihegett AntiLee fülébe.
- Élvezed ezt, te kis köcsög? Élvezed, hogy keményen megbaszlak?
AntiLee nem válaszolt, csak fojtottan nyögött. Sándor vadabb tempóra kapcsolt, majd megmarkolta a fiú kőkemény falloszát, verni kezdte neki. A tenyere azonnal síkos lett AniLee előbuggyanó ondójától.
- Kérdeztem valamit - suttogta újból, és harapdálni kezdte a forgalmista fülcimpáit.
- Jaj, nagyon - nyüszítette AntLee, és még jobban behajolt. - Csináld, kérlek, te izmos állat, még...
- Ez undorító! - kiáltott fel Éva, AntiLee szerelmese, aki időközben felvakarta magát a padlóról. Vérvörös, duzzogó arccal felrántotta a nadrágját és a bugyiját, majd kiviharzott a 1313-as számú vagonból, és a dolgok legújabb állása szerint AntiLee életéből is.
Sándor alig, AntiLee egyáltalán nem vette őt észre.
A forgalmista élvezni kezdett. Ánuszgyűrűje rászorított a kigyúrt acélmunkás farokra, farkából kispriccelt a geci. A fiú vad mozgását Sándor sem tűrte tovább: majd deciliternyi sűrű gernyót lövellt AntiLee elgyötört seggébe.
Odakinn véget ért a naplemente, és a vonat befutott az 1984 augusztusának Füredjére, amely tele volt lángosillattal és sörszaggal, mámorral és szerelemmel. AntiLee fájó fenékkel tántorgott le a kocsiról, és azzal a tudattal, hogy örökre elveszítette az érdeklődését a nők iránt.
Sándor nem szállt le. Egyszerűen csak már nem volt ott.