Sexting

Az ágyamban fekve a semmibe bámultam. A gondolataim nem akartak lelassulni és éreztem hogy egy istenverte álmatlan éjszaka vár rám, amikor az elmúlt időszak összes kis hibája előjön és rágni fog. Miért mondtam ezt, miért nem tettem azt… a szokásos teljesen haszontalan gondolkodás.
Először sétálgatással próbálkoztam, de a padlót hidegnek találtam mezítláb, úgyhogy visszamásztam a paplan melegébe. Ám lefeküdni még nem voltam kész. A falnak dőlve ültem derékig betakarózva. A telefonom a kezemben volt. Félig önkéntelenül kaptam fel amikor abbahagytam a járkálást. Fel-le görgettem a kapcsolati listámat. Beszélgetni szerettem volna, de ilyenkor már senki nincs fent. Nem éreztem volna jobban magam attól, ha valakit felébresztek a lényegtelen problémáim miatt.
Hacsak….
Összeszorított ajkakkal néztem a testvérem nevét a kijelzőn. Asher jó keveréknek tűnt: lehetett vele beszélni és nem olyan, akinek a felébresztésétől túl rosszul érezném magam. Ezenkívül ifjú éveinkben mindig későn feküdt le. Egy próbát megér. Írni kezdtem:
“Hahó! Ébren vagy?”
Kínzóan hosszú ideig vártam és már biztosra vettem hogy nem kapok választ. Ám a válaszüzenet időbélyegzője szerint csak pár perc telt el.
“Bizonyos értelemben.”
Elmosolyodtam.
“Én is így vagyok.” -írtam.
“Rémálmok? Szükséged van a hős testvéredre, hogy elriassza a szörnyeket?”
“Se szörnyek, se álmok. Álmodásig még nem jutottam.”
“Akkor?”
“Előbb te.”
“Én kérdeztem előbb.”
“Az én bajaim butaságok.”
“És?”
“És nem akarok beszélni róluk, csak valamiféle figyelemelterelés kellene.”
“Miféle?”
“Nem tudom… tényleg.”
“Hát nem könnyíted meg a dolgomat Vic!”
Igaza volt. Azon gondolkodtam hogy miféle figyelemelterelést kérjek, de Asher megelőzött egy újabb üzenettel:
“Várj egy percet! Eszembe jutott valami.”
Felvont szemöldökkel próbáltam kitalálni hogy ugyan mi igényelhet egy perc várakozást. A beérkező kép világossá tette. Hangosan felnevettem amikor megláttam. Ash hozzám hasonlóan ágyban feküdt. Sikerült jó szögből lekapnia, ahogy kacsacsőr szájjal pózol. A mellkasa egy része látszott, de a mellbimbóit és alatta mindent takart a paplanja. Jó utánzata volt azoknak a képeknek, amiket figyelemre vágyó tinilányok posztolnak online.
“Tiszta dilis vagy!”
“Mi a baj? Nem elég szexi?”
“Pontosan ez a baj. Egyáltalán nem szexi.”
Újabb hosszú pillanatok teltek el. Éreztem hogy jön valami, ami tovább viszi az idétlenkedést. Nem is csalódtam. Asher a második képén csábítóan harapta az ujját és majdnem az egész mellkasa látszott. Megráztam a fejem és válasz gépelése helyett inkább felhívtam. Benyomtam a kihangosítást, magam mellé tettem a telefont és a válaszáig nyújtóztam egyet.
-Ez már jobb volt, nem?- kérdezte minden üdvözlést mellőzve.
-Aha...nagyon bájos volt.
-Gondoltam. Várj csak...újabb ötletem van…
-Esküszöm hogy a legközelebbi találkozásunkkor tökön rúglak, ha a micsodádról kapok egy képet!
-Ja, akkor nincs ötletem.
-Ash kedves öcsém, szerintem neked segítség kell.
-Nem kell.
-Szexi képeket küldözgetve próbálsz felvidítani.
-Működött, nem?
-Hát...végülis igen… de legközelebb mesélhetnél valami vicces történetet, vagy valami hasonló…
-Nincsenek mindig kéznél vicces történeteim.
-Azért mondtam, hogy “vagy valami hasonló”.
-Olyanom sincs.
Elkínzottan megmasszíroztam a homlokomat mielőtt válaszoltam.
-Mindenesetre legközelebb ilyet ne.
-Ne? Még egy kicsit sem?
-Ne. Mi van ha valaki meglátja azokat a képeket?
-Például ki?
-Bárki.
-Ehhh….
-Mi van ha én küldök neked képet és valaki meglátja a szexi nővéred fotóit?
-Nem is tudom… Talán küldhetnél párat és akkor jobban átérezném a problémát.
Szinte láttam magam előtt a vigyorát a vonal túlvégén. Dühös horkantást hallattam, de elmosolyodtam.
-Tetszene ugye?
-Dehogy is… kizárólag a probléma átérzése kedvéért kellenének.
-Akkor érezd át ezt!
Gyorsan készítettem egy szelfit, amin a középső ujjammal bemutattam. Ash nevetésén hallottam hogy megkapta.
-Látom egy kicsit a melleid völgyét a kezed mögött.
-Jó neked. De ne bámuld a melleimet!
-Honnan tudhatom hogy te éppen nem az én mellkasomat bámulod?
-Miért tenném?
-Nem tudom… talán azért amiért én…
-Nem ugyanaz a kettő.
-Jó...akkor inkább megjegyzem hogy milyen szép színű a körmöd!
-Borzalmas vagy!
-Tudom.
Megint éreztem a vigyorgását anélkül, hogy láttam volna.
-Vic?
-Igen?
-Szeretlek.
-Én is téged.
-Óóóhhhh….
-De csak azért, mert ez testvéri kötelességem.
-Ez is megteszi.
Elnyomott ásítást hallottam felőle. Az órára néztem és sóhajtottam. Sokáig ébren tartom csak azért, mert én nem tudok elaludni.
-Csak vicceltem. Tényleg szeretlek Ash.
Cuppanós puszi hangjával válaszolt, de nem reagáltam rá.
-Most már hagylak. -mondtam.
-Alszol?
-Megpróbálok. 
-Oké… jó éjt!
-Neked is! És köszi a beszélgetést.
-Bármikor máskor is.
Újra megnéztem Asher küldött képeit. A maga módján nem nézett ki rosszul. Most hogy mindketten húszas éveinkben jártunk, ritkán találkoztunk. Talán több Asher kellene az életembe az idétlenkedésével meg a necces szelfijeivel.
.-.-
A következő hét végén láttam újra élőben az öcsémet. Eljött látogatóba az albérletembe. Anélkül hogy előre szólt volna, ami egyszerre volt édes és idegesítő. Még ágyban voltam, bár nem aludtam, csak félálomban szundítottam. Hallottam hangokat a szobán kívülről, de nem figyeltem rájuk különösebben. Arra gondoltam, hogy Krista -az albérlőtársam- végre felszedett valakit. Asher hangját akkor ismertem meg, amikor kopogtatás nélkül belépett a szobámba.
-Jó reggelt Vic!
-Alszok. -motyogtam csukott szemmel.
-Nem alszol.
-Beteg vagyok.
-Az sem.
-Akkor...meztelen vagyok.
-Csak lusta vagy. Ideje előmászni az ágyból.
-Betörtél.
-Krista engedett be.
-Nem akarok még felkelni!
-Ezt végre elhiszem. De itt vagyok és nem fogom tétlenül ülve várni hogy kegyeskedj felkelni.
-Korán van még.
-Majdnem tizenegy van.
-Tényleg?...Nem baj…. Hétvége van.
Asher sóhajtott:
-Ezért nem tudsz te rendesen aludni a hét többi napján.
-Az egyszeri alkalom volt.
-Egyszeri, amiről én is tudok.
Morogva felültem és a hajamba túrtam.
-Most már alvásterapeuta is vagy? -kérdeztem.
-Nem, csak a józan ész alapján nyilatkozom.
-Utálom amikor úgy viselkedsz, mintha te lennél az idősebb, érettebb testvér.
-Pedig reméltem hogy a szívedben fiatalnak fogod magad érezni miattam.
-Fiatal vagyok. -mondtam és bizonyítékként kinyújtottam rá a nyelvemet.
-Ezt örömmel hallom. Na, felkelni! Villásreggelizni megyünk. Bár lehet hogy inkább ebéd lesz már.
-Ezt ki döntötte el?
-Én. Csodás családi együttlét lesz.
-Aggódsz miattam?
-Egy kicsit.
-Ugh...csak egyszer hív fel valakit az ember az éjszaka közepén…
-És máris magára vonja a figyelmet és az érdeklődést. Rettenetes, tudom…
Éreztem hogy itt nem fogok nyerni. 
-Rendben….elmegyek veled enni.
-Hurrá!
-Hagynál nyugodtan felöltözni?
-Miért? Nem szeretnéd ha néznélek?
Hozzávágtam egy párnát a fejéhez. Ő könnyedén elhajolt és vihogva kiugrott az ajtón.
.-.-.-
Visszatekintve a közös evést hasznosnak találtam még úgy is, hogy én fizettem Asher részét is. Jól éreztem magam és kedvesnek tartottam hogy eljött hozzám, miután kellően felmelegedtem ahhoz hogy értékeljem. A vendéglőből való kilépésünk után nem sokkal átkaroltam a karját. Kérdő oldalpillantást vetett rám, de nem tiltakozott az ellen, hogy egymásba karolva sétáljunk. Engem határozottan meglepett az érzés. Csak egy szeszélyes gesztusnak szántam, a testvéri szeretet apró jelének, de valahogy több lett. Talán csak ki voltam éhezve az intimitásra. Hónapok óta nem volt barátom és már alig emlékeztem arra, hogy milyen is valakivel kéz a kézben sétálni az utcán. 
-Jó hogy most nincs barátom. -mondtam.
-Miért?
-Tudod...nem kell megmagyaráznom hogy miért vagyok egy másik férfival. Miért kapok tőle szexi üzeneteket. Meg ilyesmik.
-Aha...mert nem lehetne másodpercek alatt elmagyarázni, hogy az öcséd vagyok.
-Tudod hogy értem!
-Talán.
-Ezenkívül a közelség és a karolás egy dolog. De te tényleg küldtél nekem szexi fotókat.
-Annyira azért nem voltak merészek…. Szóval végülis tetszettek?
-Ezt nem mondtam.
-Most nevezted szexinek őket.
-Csak azért, mert ezt akartad hallani.
-Na, na… szerintem tetszettek neked!
-Hát… -mondtam, majd a kezem az öcsém kabátja alá csúsztattam és megpaskoltam a hasát.
-Jobban nézel ki ing nélkül mint korábban, ezt el kell ismernem! -folytattam.
-Tudtam!
-De természetesen az öcsém vagy, ezért nem tarthatom egyik fotódat sem szexinek.
-Dehogynem!
-Nem. Ez a törvény.
-Mi lenne, ha tényleg rádolgoznék a hasizmomra és…
-Mondom hogy nem.
-Sajnálatos. Egy technikai apróság miatt kézépszerűségre vagyok ítéltetve.
-Legyen valahol félúton a középszerű és a szexi között. Amúgy ha igazi középszerűséget akarsz… -mondtam és lenéztem a kellemesen megtelt hasamra.
-Hm?
Felhúztam a dzsekimet és megböktem pár helyet, ami az ízlésemnek túl puha volt.
-Ezzel nem nyernék szépségversenyt.- mondtam.
-Kit érdekel? De ha akarnál, igencsak szexi képeket tudnál készíteni.
-Úgy érted, ha előveszem a melleimet?
-Nem. Nos… igen… De nem erre gondoltam. Melltartóban is működne.
-Talán.
-Biztosan.
-Ha leadnék pár kilót.
-Attól függetlenül.
-Nem tudom megmondani, hogy most csak próbálsz felvidítani, vagy tényleg topless képeim után ácsingózol.
-Miért ne lehetne a kettő egyszerre?
-Jobb ha nem. Nővér… elfelejtetted?
-Tudom.
-Nem úgy tűnik.
-Attól még lehet egy kép szexi.
-Tényleg?
-Tényleg. Persze nem vallhatnám be…
-Most vallod be.
-Talán. De ez csak elmélet. Semmit nem bizonyíthatsz.
-Nem is kell. Elég tudnom hogy milyen beteg gondolatok járnak a fejedben.
-Nem beteg dolog felismerni az elénk kerülő szexiséget.
Olyan pillantást vetettem rá, amit a józan ész elkeserítő hiányával való találkozásra tartogattam, de nem hatott.
-Ez vérfertőzés.
-Nem az.
-Szerintem meg igen.
-Egy lány melleit nézni és szexelni vele ugyanaz?
-Nem. Nem is mondtam…
-De pont azt mondod, hogy valakit nézni és szeretkezni vele ugyanaz. Legalábbis vérfertőzés szempontjából nézve. Ami szerintem totál hülyeség.
-Jó, jó...talán kicsit túlreagáltam.
-Mondhatjuk.
-De ugye tudod hogy kicsit messzire mentél a viccelődéssel?
Átkarolta a derekamat és magához húzott mielőtt válaszolt volna:
-Nem tudtam. De nem minden volt vicc.
-Pedig jobb lenne. -motyogtam.
Mindezek ellenére hagytam hogy közel húzzon magához. Helytelen megjegyzések ide vagy oda, megnyugtató volt az ölelése és nem csak azért, mert védett a megélénkülő széltől. Az öcsémre néztem, de abból a szögből nem tudtam kivenni az arckifejezését. Tudatosult bennem hogy mit csinálunk. Flörtölünk. De csak vicces flörtölés, nem pedig “lesz belőle valami” fajta. És Asher nem rossz választás egy kis, enyhe szexi mókára. Nagyon, nagyon, nagyon enyhére. Súlytalanra. Olyanra ami nem számít.
De mégis… tudtam hogy nem szeretném ha más megtudná mit csinálunk. Ez azt jelentette hogy rossz dolgot teszünk. Szégyenteljeset. Vagy jobb esetben csak nehezen megmagyarázhatót. Igen...így jobban hangzott.
-.-.-.
Asher maradt még egy kicsit délutánra is. Krista szintén velünk volt egy darabig. Jól kijött Asher-rel. Hármasban leültünk megnézni egy filmet, de többet beszéltünk mint amennyit figyeltünk. Az egytelen gondom az volt, hogy egy fürdőszobai kitérőről visszatérve Krista-t a korábbi helyemen találtam Asher mellett. Az én ízlésemnek túl gyors volt a közeledésük. Az ajtóból néztem őket feltűnés nélkül, amitől kicsit perverznek éreztem magam. Végülis mit érdekel engem, hogy az öcsém és a lakótársam flörtöl egymással? Semmi közöm hozzá.
Leszámítva azt, hogy nem akartam hogy összejöjjenek. Még csak ne is flörtöljenek. A gondolataimban ez valahogy a mi dolgunk volt… Asher-é és az enyém. Képtelenül buta gondolat volt. Nyilván nem fog miattam lemondani a lányokról...de ne Krista legyen az. Ez túl kínos lenne.
Elfoglaltam Krista korábbi ülőhelyét. Ők folytatták a beszélgetést és kuncogást, de olyan halkan, hogy nem érettem. Megpróbáltam nem figyelni rájuk. Krista végül nagy megkönnyebbülésemre felállt és bejelentette:
-Nekem most mennem kell!
Asher elmosolyodott és szintén felállt.
-Örülnék ha még találkoznánk!
Kezet fogtak és elégedettség öntött el amiért nem ölelkeztek. Ahogy Krista bement a szobájába, visszaültem Asher mellé. Az öcsém egy kis ideig Krista után nézett, majd hozzám hajolva suttogva megkérdezte:
-Nem tetszett hogy közeledtünk egymáshoz, ugye?
-Ennyire látszott?
-Igen, egy olyannak aki ismer.
Sóhajtottam.
-Nincs vele bajom. Nem is tudom… Nagyszerű lány… csak ígérd meg hogy sohasem randevúzol vele!
Asher elnevette magát és azt kérdezte:
-Azt hiszed megtenném? A lakótársad….És jól ismerlek.
-Valóban?
-Aha.
-Úgy tűnt hogy tetszik neked.
-Hát...bizonyos értelemben…. megfelelő körülmények között...talán. De még az sem biztos hogy érdekelném.
-Dehogynem. 
-Szerinted igent mondana? Beszéltetek róla?
-Először is: hagyd abba az ezen gondolkodást! Másodszor...nem, nem tudom biztosan. Csak sejtem.
-Aha...szóval féltékeny vagy.
-Nem vagyok!
-De igen. Máris megpróbálsz elszakítani más lányoktól. 
Asher rosszallóan megcsóválta a fejét, majd mindkét kezével megfogta a mellkasát és folytatta:
-Tudtam hogy nem kellett volna megvillantanom a bimbóimat. Túl sok volt.
Oldalba vágtam és igyekeztem elfojtani a mosolyomat.
-Seggfej! Nem fogod elengedni a témát, ugye? -mondtam.
Komoly tekintettel rám nézett és egyik kezét a vállamra téve azt felelte:
-Soha nem szándékoztam elcsábítani téged! Én soha…
-Ash?
-Igen?
-Fogd be!
Nyitotta volna a száját, de Krista visszatérő léptei megállították. Egyes tettei ugyan nem ezt sugallták, de okosabb volt annál, hogy felfedje kis játékunkat más előtt. Krista a kanapé mögé állt pár percre és előrehajolt köztünk. Összeszorítottam az állkapcsomat, amikor láttam hogy könnyedén beletúr Asher hajába. Az öcsém küzdött hogy elnyomja a mosolyát, amivel csak még jobban irritált. Persze tudtam hogy igazságtalan vagyok. Krista nincs tisztában az én érzelmeimmel. Még én magam sem vagyok teljesen tisztában velük. Csak azzal, hogy jobb ha békén hagyja az öcsémet.
-Majd jövök!- közölte végül Krista és végre távozott.
-Szia! -kiáltottam utána hamis közömbösséggel a hangomban.
A bejárati ajtó csukódása után Asher csillogó szemekkel és ördögi vigyorral fordult felém.
-Azt hiszem Krista….
-Kuss!
-Jól vagy?
-Csodásan!
-Biztos?
-Abszolúte!
-Akkor jó!
Visszafordult a filmhez. Én csendben fészkelődtem egy percig, mielőtt úgy döntöttem hogy nem vagyok jól.
-Egyébként is miért piszkálja a hajadat?
-Talán jól sejtetted hogy kedvel.
-Nem kellene ilyen önelégültnek lenned!
-Jó érzés tudni, hogy valakinek kellek.
-Aha…
Karba fontam a kezeimet és elhajoltam Asher-től. Ő átfogta a vállamat és visszahúzott. Pár percig még durcás képet vágtam, majd hagytam hogy ölelése ellazítson és leengedtem a karjaimat.
-Továbbra sem fogok vele randizni. -suttogta Asher.
-Ajánlom is!
-Megígértem, nem?
-Megígérted és én tartalak majd hozzá.
-Rendben.
Közelebb húzódtam az öcsémhez védelmező karja biztonságában. A keze a vállamról a mellemre esett. Először azt hittem hogy a mozgásommal okoztam a keze elmozdulását és gyorsan elrántja ahogy ezt észreveszi. Ám szinte azonnal rájöttem hogy tévedtem és szándékosan csinálta. Egy pillanatig nem is néztem rá. Nem vettem tudomásul hogy mit csinált.....hogy mit csinál. Amikor lopva rá mertem emelni a tekintetemet, ő egyenesen előre bámult. Egy pillantást sem vetett rám. Minden jogom meg lett volna ahhoz, hogy leszidjam pimasz viselkedéséért. De mégsem tettem. Visszafordultam a tv felé, hagytam hogy az izmaim elernyedjenek és a fejemet az öcsém vállára hajtottam. A kezemet a combjára tettem. Nem simogattam vagy tapogattam, csak gyengéden, de határozottan egy majdnem helytelen pontra fektettem a tenyeremet.
-.-.-
Asher távozása után arra jutottam, hogy kicsit túlreagáltam Krista közeledését felé. Szerencsére nem tettem semmi olyat, amiért elnézést kellene kérnem a lakótársamtól, úgyhogy ejtettem magamban a témát. De azért örültem volna, ha nem mozdul rá a testvéremre.
A következő napokban az életem a normál kerékvágásban zajlott leszámítva azt, hogy néha elmosolyodok az eszembe jutó dolgoktól. Aki látott, azt hihette hogy új fiú van az életemben vagy valami ilyesmi. Igazából a legrégebbi fiú volt az életemben és amúgy sem arról volt szó.
Vagy mégis, ha az Asher és köztem lezajló üzenetváltások alapján ítélt volna valaki. Egyre vészesebben kacérkodóak lettek. Észrevettem, de nem hagytam abba. Amíg a flörtölés szintjén maradunk, nem lehet gond. Valószínűleg. De akárhogy is volt, a testvéremtől érkező üzenetek mindig mosolyra késztettek. Még az is, amit egyszer késő este kaptam.
“Még ébren vagy?” -kérdezte.
 Igazából pont aludni készültem, de nem volt ellenemre hogy Asher kedvéért kicsit tovább fennmaradjak.
“Talán.”- írtam vissza.
“Csak úgy érdeklődtem… én ma kisebb álmatlansággal küzdök.”
“Szóval ez nem csak velem fordul elő. Helyes.”
“Amúgy mit csinálsz?”
“Csak fekszem az ágyban...tudod… végülis este van.”
“Feltartalak?”
“Ha teszel valamit ami miatt megéri, akkor nem.”
Az ajkamba harapva vártam hogy vajon olyan hangulatban van-e. Nem kellett volna bátorítanom, de egye fene!
“Egy ragyogó társalgás a kedvenc öcséddel nem elég?”
“Mutass valami ragyogót és meglátjuk!”
“Most megfogtál. Nem vagyok igazán ragyogó hangulatban.”
“Minden rendben?”
“Persze….csak egy kicsit fura kedélyállapot. Semmiség.”
“Biztos?”
“Teljesen. Mi van rajtad?”
A nyers témaváltásól a mennyezetre emeltem a tekintetemet. De mégis ez volt, amire vártam. Többé-kevésbé. Amiben reménykedtem...bármilyen helytelen is.
“Ki mondta hogy van rajtam valami?”
“Ha-ha! Nem alszol meztelenül. De ha mégis, akkor sem mondanád meg nekem.”
“Akkor ez örök rejtély marad számodra.”
“Nem, mert tudom hogy nem vagy csupasz.”
“Nem tudod.”
“De igen.”
“De nem.”
“Valóban? Bizonyítsd!”
Félig-meddig erre számítottam...talán még én ösztökéltem is erre a kérésre…. de akkor sem fogok neki meztelen képeket küldeni.
“Szeretnéd!”
“Ez most egy ‘nem’? ”
“Persze hogy az.”
“Gyáva!”
“Nem vagyok gyáva azért, mert nem szeretném ha meztelenül látnál. Disznó!”
“Akkor valami kacér fotó?”
“Még mindig a nővéred vagyok.”
“Lehetsz kacér és a nővérem egyszerre.”
Elgondolkodva az ajkamba haraptam. Továbbra sem szándékoztam szexi fotót küldeni Asher-nek. Azon töprengtem hogy a kérésében mennyi a bohókás cukkolás és mennyi a valós óhaj. Tényleg szeretne meztelenül látni? Valószínűleg nem. Talán nem. De valószínűleg tényleges akarás nélkül is élvezi a gondolatot. Vagy valami ilyesmi...aminek értelme van. A legjobban az hozott zavarba, hogy nekem tetszett az a gondolat, hogy ő tényleg akarja. Hogy látni szeretne ruha nélkül. Persze egyikünk sem akar tényleg elmenni addig, de pusztán a ködös elképzelése ennek…. Döntöttem, bár a pontos kivitelezés még nem született meg bennem azonnal.
Levettem a pizsamámat, mert tényleg nem voltam meztelen. Asher túl jól ismert. Kis izgalom fogott el annak ellenére, hogy még semmi nem történt. Az igazi kérdés az volt, hogyan készítsek megfelelő képet. Valami csábítót és provokatívat...ami bizonyítja hogy benne vagyok a kis játékunkban, de mégsem mutat meg olyasmit, amit nem kellene. Nekem meglehetősen fogós feladvány volt. Egyes lányok valószínűleg már a pózt is elképzelik abban a pillanatban, ahogy a vágy eszükbe jut. Én nem ilyen voltam. Sok szöget kipróbáltam. A telefont minden helyzetben magam köré tartottam, miközben különféle pózokat próbáltam ki. Megpróbáltam a paplannal takarást, ahogy Asher csinálta, és még a szemből teljes képet is teszteltem úgy, hogy a karommal takartam magam. Egyik sem lett olyan mint amit akartam. Az egyik túl szexi lett, a másik egyáltalán nem lett az, a harmadik pont elég szexi lett, de olyan fura módon, ami nem tetszett….
Végül rátaláltam a tökéletesre. A hasamra feküdtem az ágyon és megtámasztottam a fejemet a kezemmel úgy hogy a melleim a matracba nyomódtak és nem látszott több mint egy blúz kivágásában. A fenekem viszont kitárulkozott. Előbb úgy próbáltam, hogy ne legyen benne a képben, de így nem bizonyította hogy tényleg meztelen vagyok. Aminek a bizonyítása persze butaság volt. Bármikor lehettem meztelen, amikor csak akarok. Ezt Asher is tudta. És annyi időt töltöttem a beállítással, hogy aligha bizonyít már bármit is a korábbi állapotomról. De az egész igazából a játékunkról szólt. A mi kis piszkos flörtölésünkről. Köztem és az öcsém közt. Jézusom, milyen borzalmasak vagyunk!
Remegve választottam ki azt a szöget, ami mutatta a popsimat, de csak háttérként és nem tette a kép fókuszává. Tudtam persze hogy Asher majd ráfókuszál magától….de mégis…
Lenyomtam az exponáló gombot és gyorsan elküldtem a fotót, mielőtt elszállt volna a bátorságom. Ahogy elküldtem, leejtettem a telefonomat az ágyra és behunytam a szemem. Mit tettem?
A szívem hangosan lüktetett a mellkasomban, ahogy várakoztam. Az új üzenet érkezésének hangjától összerezzentem. Alig mertem elolvasni Asher válaszát, de azt is tudtam hogy megölne a kíváncsiság ha nem tenném meg. Az első üzenete egyszerű volt:
“Szent szar!”
Elnevettem magam és kiengedett egy kicsit a feszültségem.
“Ez iszonyatosan izgató!”
“Még mindig a nővéred vagyok!”
“Attól még lehet izgató!”
“Nos...most már hiszel nekem?”
“De mennyire! Látszik a popsid és minden...”
Az arcomat meleg pír öntötte el.
“Ne bámuld nagyon!”
“Már késő.”
“Nem kellett volna elküldenem...”
“Nem értek egyet.”
“Törölnöd kellene. Most már láttad a bizonyítékot.”
“Egy frászt! Kiteszem háttérképnek.”
“Ne merészeld! Ha valaki meglátja, kinyírlak!”
“Jogos… de azért megtartom.”
Összeszorítottam a combjaimat és küzdöttem az abszurd sürgető vágy ellen, hogy hagyjam hogy a helyzet felizgasson. De nem volt sok választásom. Asher lelkesedése a csupasz fotóm iránt beindított bennem dolgokat. Megcsörrent a telefonom. Asher volt. Láthatóan elege volt az írásból.
-Üdv! -mondtam.
-Helló Vic!
-Elfáradt az ujjad?
-Nem igazán.
-Nem? Akkor?
-Valószínűleg nem akarod tudni.
-Miért ne akarnám… 
Megakadtam, mert eszembe jutott hogy az öcsémnek miért lehet szüksége szabad kézre.
-Jézusom….mondd hogy nem!
-Nem.
-Tényleg?
-Tényleg. De lehet hogy ….egy kicsit játszadozok.
-Fúj! Ash!
-Csak egy kicsit!
-Ne verd ki a fotómra Ash! De komolyan!
-Mondtam hogy nem.
-Nem volt elég egyértelmű.
Asher sóhajtott.
-Oké...volt már olyan, hogy beindultál, de nem maszturbáltál?
-Ummm… igen…
-De vágytál valami kontaktusra. Nyomásra, dörzsölésre, egy kis vibrálásra vagy hasonlóra?
-Ez a maszturbálás.
-Nem...nem teljes játék….csak játszadozás…
-Még mindig maszturbálás.
-Tényleg azt mondod hogy még soha nem csináltál ilyet?
Tétovázva gondoltam az éppen most érzettekre a combjaim között. Hogy milyen kellemes összeszorítani őket és mennyire szerettem volna elvándorolni hagyni a kezemet. Ha felizgultam és nyilvános helyen voltam, vagy sokan vettek körbe, akkor csináltam olyasmit amit Asher említett. Egy kis nyomás, diszkrét összeszorítás vagy dörzsölés.
-Lehet hogy csináltam. -ismertem be.
-Gondoltam.
-De nem a te fotódra.
-Én nem is küldtem neked olyat, mint te nekem.
Elvörösödtem és megint összeszorítottam a combjaimat.
-Ne akard hogy megbánjam!
-Nem akarom hogy megbánd! Csak izgató. Ennyi az egész.
Annyira az ajkamba haraptam, hogy fájjon majd feltettem a kérdésemet:
-Szeretnéd kiverni?
Asher kis várakozás után kérdezett vissza:
-Ez igazi kérdés vagy valami csapda?
-Igazi. -mondtam lágyan.
Kihangosítóra kapcsoltam és letettem a telefonomat az ágyra. Az egyik kezem a mellkasomra csúszott és egy magányos ujjam a mellbimbómon kezdett táncolni. Nem mentem ennél lejjebb. Még nem…
-Igen, szeretném… Még mindig meztelen vagy?
A szívem gyorsabban kezdett verni.
-Igen. És te?
-Lehetek.
-Legyél!
Kisebb zajok után ez hallatszott:
-Most már az vagyok.
-Elkezdted?
-Még nem.
A kezem lejjebb csúszott, de a hasamnál megállva nem lépte át a határt.
-Még mindig a fotómat nézed?
-Talán.
-Ash!
-Jó..igen!
Nagy levegőt vettem és a puncimra csúsztattam a kezemet. Nedves volt és készen állt rám. Komoly erőfeszítés kellett hogy csak a rést simogassam és ne dugjam be az ujjamat, vagy ne menjek a csiklómra.
-Simogatom magam- mondtam halkan és nem voltam benne biztos hogy elég hangos voltam ahhoz hogy Asher meghalljon.
-Én is. -jött szinte azonnal a válasz.
-Rám gondolsz közben? Nézed a meztelen képemet?
-Igen. És te?
Elmosolyodtam magamban.
-Csak fantáziálok. Nekem nincs mit néznem.
-Küldjek valamit?
-Az helytelen lenne.
-Mert ez még nem az?
-Semmi igazán vállalhatatlant nem küldtem neked.
-Hát…
-Ez nem az!
-Jó… de akkor is szexi.
A pulzusom felgyorsult és az ujjam egy kicsit beljebb csúszott.
-Mondd el mennyire szexi! - mondtam fátyolosan.
-Ne akard tudni hogy milyen gondolatokat vált ki ez a kép…. bár…. tudva hogy ott fekszel…. és olyan romlott vagy mint én…
-Mondd el!
-Vic…
-Mondd el! -sürgettem.
-Szeretném közelebbről látni a popsidat!
-Igen?
-Igen. Amit küldtél az csak egy sejtetés.
-Ez volt a cél.  Még valami?
-A testvérem vagy.
Elmosolyodtam. A szerepek bizonyos értelemben felcserélődtek. Most én toltam ki őt a komfortzónájából és tetszett az érzés.
-Az vagyok...és a nővéred szeretné tudni, hogy milyen piszkos kis gondolatok járnak a fejedben! -mondtam olyan nyugalommal, ami egyáltalán nem volt összhangban a testem érzeteivel.
-Szeretnék….szeretnék még képeket!
A tenyeremet a csiklómnak nyomtam.
-Még több meztelen képet rólam? -kérdeztem rekedten.
-I...igen… Lehet?
Már túl messze jártam ahhoz hogy józanul gondolkodjak. Kamerára váltottam a telefonon és próbáltam jó szöget találni anélkül, hogy elengedtem volna a puncimat. A kezem ottmaradása nem volt rossz dolog, mert takart. Nem akartam hogy Asher mindent lásson. Háton fekve, kinyújtott karral csináltam magamról egy teljes képet elölről. Két másodperc tétovázás után elküldtem. Hallottam Asher elégedett nyögését, amikor megkapta.
-Istenem...
-Valami ilyesmire gondoltál?
-Igen!!
-Tetszik!
-Annyira izgató!
Az öcsém ziháló légzése mellett valami halk, ütemes hangot is hallottam. Feltételeztem hogy a keze az, ahogy a valószínűleg előváladéktól síkos hímvesszőjén jár fel-le. Miközben engem néz. A szinte teljesen meztelen testemet. Én pedig itt ujjazom magam és bátorítom hogy maszturbáljon.
-El fogsz élvezni miközben nézel?- kérdeztem lágyan.
Asher izgatott nyögést hallatott.
-Igen!
-Hamarosan?
-Igen!
Becsuktam a szemem és a kedvelt módon kezdtem simogatni a csiklómat.
-Akkor élvezz el a kedvemért Ash!
-Bassszzusss….
-Csináld! Élvezz magadra miközben a meztelen nővéredet nézed!
Asher már nem tudott értelmes szavakat mondani. Hallgattam a lihegését, a nyögéseit és a sóhajait. Végül az utolsó nyögése hosszú sóhajba váltott és elhallgatott.
-Megtetted?
-Mmhm…
-Miközben engem néztél?
-Igen… jó nagy adag lett…
-Hová ment?
-Magamra...mindenhova… Főleg a hasamra. De van a kezemen és a dákómon is. Meg a mellkasomon. Majdnem az államig lövellt.
-Mutasd meg! -ziháltam.
-Tényleg?
-Igen…
Vártam, de semmit nem hallottam.
-Légyszíves!
-Vic…
-Kérlek Ash!
Gyötrő másodpercek következtek, amik izgalmi állapotom miatt perceknek tűntek. Azután jött a dicsőséges üzenetérkezés hang. Kép az öcsémtől. A szemeim kitágultak, az ajkaim szétnyíltak és erősen dörzsöltem a csiklómat, miközben az utolsó ösztönzésre bámultam. Csak Asher felsőteste látszott a képen, ami valószínűleg jó döntés volt. Ahogy állította, a hasa spermában úszott. Ahogy az ujjai is azon a kezén, ami a képen volt. Spermában, amit miattam produkált. A fotómat nézve és a hangomat hallgatva.
Úgy élveztem el, mint még sohasem. Az egész testem görcsösen rángatózott. Remegtem, nyögtem és talán még Ash nevét is elsuttogtam, bár nem tudtam hogy hangosan vagy sem.
Utána egy darabig csendben voltunk. Próbáltunk lenyugodni és felfogni annak súlyát, amit tettünk. A magam részéről túl kielégült voltam ahhoz hogy haragudjak magunkra. Azt nem tudtam, hogy később mit fogok gondolni, és azt sem hogy mi jár most Asher fejében.
-Elélveztél? -kérdezte.
Mániákus vihogás kíséretében válaszoltam:
-Igen. Köszönöm!
-Szívesen….vagy mit lehet erre mondani…
-Mhhmmm… Te hogy érzed magad?
-Épp most vertem ki rád.
-Úgy van.
-Bűntudatomnak kellene lennie?
-Valószínűleg.
-Neked van?
-Még nincs.
-Az jó. Nekem sincs.
-Az jó. -visszhangoztam.
Kis szünet következett.
-Ezt meg kell beszélnünk. -mondta Asher.
-Most?
-Nem. Majd később. Valamikor.
-Valószínűleg igazad van…. Jól esett Ash…. Nem kellett volna megtennünk, de nem bánok semmit.
-Az jó. Majd beszélünk, rendben?
-Oké!
-Szeretlek Vic!
-Én is téged! Jó éjt!
Letettük. Elterültem az ágyon magányomban. Fogalmam sem volt hogy mit mondok majd ha újra találkozunk. De nem számított. Majd kitaláljuk.
-.-.-.
Egy darabig nem beszéltünk róla személyesen. Az én szemszögemből kényelmesebb volt így és feltehetően Asher is hasonlóan érzett, mert ő sem erőltette a találkozást.
Helyette egyre nyíltabbá váltunk...főleg az egymásnak küldött képeket illetően. Kockázatos és izgató játék volt. Gyorsan rákaptam a szelfik készítésére az ágyban, a zuhany alól kilépve vagy öltözködés közben félúton. Kínzóan kéjes volt várni a válasz szöveget, vagy izgató képet Asher-től. Majdnem minden este maszturbáltam az ágyban elalvás előtt az öcsém egyik küldött fotójára vagy különösen buja üzenetére. A legjobbak azok az esték voltak amikor mocskosan beszéltünk és felizgattuk egymást. Teljesen benedvesedtem miközben hallgattam hogy mire gondol, mit tenne, mi történne ha itt lenne….
De nem volt itt és egy darabig azt hittem hogy ez biztonságban tart bennünket. Kétségkívül átléptünk pár határt, de elválasztottak bennünket a telefonjaink és köztük a láthatatlan jelek. Nem voltunk valóban vérfertőző testvérek. Gondolatban esetleg igen, de testileg nem. Talán így elfogadható. Talán így nem lesz totális katasztrófa.
Természetesen nem maradhattunk örökké távol. Előbb-utóbb szembe kellett néznünk azzal amit csinálunk és vállalni a következményeket. Apa születésnapja hozta el a lehetőséget, amire egyszerre vágytam és rettegtem tőle. Asher és én együtt...még ha mások is lesznek körülöttünk.
-.-.-
A család sok barátja jött össze azon az estén. Asher és én iszogatva köröztünk köztük és tökéletes gyerekekként csevegtünk velük, bár igazából senki sem volt olyan köztük, akikkel való találkozásra epekedve vártam volna.
Hideg volt ahhoz hogy kimenjek a teraszra a csillagokat nézni, ezért egy ablakot választottam a ház nyugodtabb részén. Asher nemsokára megjelent mögöttem.
-Abba kell hagynunk az ilyen találkozásokat. -mondta.
-Mármint a szülői házban?
-...igen.
Asher mellém lépett. A szemem sarkából ránéztem, de nem fordultam felé.
-Az emberek pletykálni fognak. -mondtam.
-Akkor nincs más megoldás: meg kell szöknünk.
-Uhh… öreg vagyok én már ehhez!
-Öreg?
-Az ilyen tinidrámához.
Felé fordultam és úgy folytattam:
-De komolyan Ash… óvatosnak kell lennünk!
-Tudom.
-Viccet félretéve.
-Bízz bennem! Őszintén mondom hogy tudom.
-De most itt vagyunk.
Asher bólintott.
-Itt vagyunk. -visszhangozta.
Egy kicsit néztük egymást, majd az öcsém azt mondta:
-Gondolom a megcsókolásod ki van zárva.
A szívverésem felgyorsult, de uralkodtam magamon.
-Rossz testvér! Persze hogy ki van zárva. -mondtam, mintha nem ugyanerre gondoltam volna én is.
-Sejtettem. Nem kellett volna megkérdeznem.
-Mégis megkérdezted.
-Csak biztos ami biztos alapon.
-Hogy jutottunk ide?
-Nos...én kocsival jöttem, te pedig…
-Ash… ne csináld!
Elhallgatott egy darabig, majd azt mondta:
-Igazából fogalmam sincs. Viccnek indult, tudod?
-Tudom.
-És valahogy elszabadult… azon kezdtem gondolkozni...hogy… mi van ha nem is vicc?
-Nem kellett volna kilépned az öccs szerepéből.
-Még mindig az vagyok.
-Igen, de más is. Volt olyan idő, amikor nem történhetett volna meg… Nem is tudom mikor változhatott ez meg… Talán amikor… felnőttél.
-Úgy érted vonzó és jóképű lettem?
-Ezt nem mondtam.
-De gondoltad.
-Nem vagy kicsit öntelt?
Elmosolyodott majd kicsit az ajkába harapott mielőtt folytatta:
-Azt hiszem az én esetemben korábban történt.
-Ohhh….
-Igen… Néztelek néha öltözés közben… amikor még itt éltünk együtt. Gyorsan felnőttél… és izgatóvá váltál.
-Perverz! -mondtam és elpirultam.
-Akkor még nem gondoltam úgy mint most. Észrevettem hogy nő vagy, de egyúttal tisztán a nővérem is maradtál. Gyönyörű, idősebb, menő voltál, meg ilyesmik…
-Ez már hízelgőbb.
-...de eszembe sem jutott volna hogy bepróbálkozzak valamivel.
-Szóval soha, de soha nem képzeltél el akkoriban ruha nélkül?
Kitartóan a szemébe néztem és figyeltem a reakcióját. Jobban elvörösödött mint én.
-Egyszer vagy kétszer. -motyogta.
-Ash!
-De csak azért, mert nagyjából minden lányt elképzeltem akkoriban ruha nélkül.
-És azóta arra vársz, hogy…
-Vic, ne légy már ilyen!
Hirtelen megbánást éreztem. Tudtam hogy nem Asher hibája. Ugyan mi van, ha maszturbált annak idején rám gondolva. Az olyan korú fiúkban tombolnak a hormonok
-Tényleg szépnek tartasz? -kérdeztem megkönyörülve.
-Már régóta, de nem jelentett semmit.
-Jó is. Én korábban sohasem gondoltam rád úgy.
-Nyilvánvaló. Én voltam a fiatalabb… tudod… az eltérő korú testvérek másként látják egymást.
-Szóval úgy gondolod, hogy ha te lennél az idősebb, akkor…
-Nem mondom hogy biztosan megfordultak volna a szerepek, de nem is zárom ki.
-Érdekes elmélet. De lehet hogy egyszerűen csak egy perverz vagy, aki a nővére bugyijába akar jutni.
-Lehet. De akkor felvetődik a kérdés kedves nővérem, hogy mi vagy te?
-Ez…
-Egy perverz, aki az öccse nadrágjába akar jutni?
Próbáltam dühösen nézni, de Asher kaján vigyorán láttam hogy nem vagyok nagy hatással rá. Mielőtt válaszolhattam volna, közeledő hangokat hallottam. Technikailag nem jelentett semmi problémát, hiszen semmi bűnös dolgot nem tettünk, a menekülési ösztönöm mégis működésbe lépett.  A fiatalkorban jól kondicionált logika bekapcsolt: bűntudatot éreztem a szülői házban, tehát bajba kerülhetek. Megragadtam Asher karját és magam után húztam az emeletre, ahol nem láthattak meg. Nem ellenkezett, de láthatóan jól szórakozott.
-Ugye tudod hogy nem tilos beszélnünk egymással? Akár mások előtt is. -kérdezte.
-Igen, tudom okostojás!
-Akkor miért menekülünk ilyen bátran?
-Mert...fogd be a szád! Azért!
-Ja, így már világos!
Az emeleten nagyobb biztonságban éreztem magam. Csak én és Asher. Egyben gyerekkorom helyszíne is volt, ami segített. Persze az egész ház az volt, de az emelet különleges volt. Ott voltak a szobáink, “távol” onnan, ahol anya és apa töltötte az idejét. Bár az én szobám már nem jelentett menedéket.
-Még mindig nem hiszem hogy anya átalakíttatta. -motyogtam miközben elmentünk az egykori szobám ajtaja előtt.
-Nem használtad. -mondta Asher vigyorogva.
-Aha… de a tied azért még megvan.
-Mit tehetnék...én voltam a kedvenc.
-Vagy csak rólad tartják elképzelhetőbbnek hogy visszaköltözöl anyucihoz és apucihoz.
Asher elnevette magát. Beléptünk a régi szobájába és becsuktuk magunk mögött az ajtót. Körülnéztem a meghagyott ifjúkori emléktárgyain és azt mondtam:
-Hát...végül csak sikerült ide felhoznod egy lányt.
-Járt már itt lány.
-Rajtam kívül?
-Igen.
-És nem is anya volt?
-Nem, nem anya volt…. igazi lány… csókolózással …
-Tényleg? Kicsoda?
Asher kicsit tétovázott, majd azt mondta:
-Brianna.
-Az utca végéről?
-Aha.
-Ohhh… és hogy nem tudtam én erről?
-Biztos lefoglalt más. Néhányszor akkor is járt itt, amikor itt voltál.
-Most hogy mondod...valami dereng… de rá nem jöttem volna, hogy...együtt jártok.
-Én sem vagyok benne biztos.
-Most mondtad hogy csókolóztatok!
-Igen, de ennél messzebb nem mentünk. Igazából nem tisztáztuk hogy egy pár vagyunk, vagy csak együtt lógunk…
-Ifjúkori szerelem… Hogy a fenébe működhet ez?
-Úgy ahogy.
Laza mozdulattal hátradobtam a hajam és azt mondtam:
-Szóval semmi különleges nincs az ittlétemben.
-Már jártál itt. Nem az első alkalmad.
-Technikailag nem, de….
Nem folytattam. Úgy éreztem, hogy elrontanám ha többet mondanék. Korábban tisztán testvérként jártam ebben a szobában és szó sem volt ilyen flörtölő, szexuális táncról mint most műveltünk.
-Örülök hogy itt vagy. -mondta Asher.
-Valóban?
-Igen.
-Miért?
-Ugyanazért, amiért az ifjabb énem izgatott volt amikor Brianna jött fel.
-Nem kellene folyton emlegetned Brianna-t!
-Nocsak...önbizalomhiány?
-Aligha… De az exek felemlegetése nem hoz tűzbe egy hölgyet.
-Most már hölgy vagy?
-Ha akarok, lehetek.
-A testvérem vagy. Nem lehetsz egyszerre hölgy is.
-Ezt ki mondja?
-Én.
-Csak testvér… Akkor ennyi. Pedig azt hittem hogy lehet itt más is… -mondtam és elindultam az ajtó felé.
Asher megragadta a csuklómat, amit a mellette való közeli elhaladással és a kezem kicsit eltartásával nem tettem számára nehézzé. Hagytam hogy megállítson és vártam hogy mit lép.
-Nem úgy értettem. Boldog vagyok hogy a szobámban tudhatlak. -mondta Asher, miközben visszahúzott magához.
-Valóban?
Asher taszított rajtam egyet. A lábamat megakasztotta az ágya oldala, én pedig elterültem rajta. Pont ahogy akarta. Zuhanás közben sikkantottam, ami a becsapódáskor zavart kuncogássá változott. Asher sokkal kontrolláltabban követett. Óvatosan fölém mászott. A lélegzetem elakadt ahogy egyre közeledett.
-Valóban. -erősítette meg.
Becsuktam a szemem mielőtt ajkaink találkoztak. Az első csókunk a régi szobájában miközben a szüleink és az ismerőseik odalent beszélgetnek. Nem a legjobb ötlet. De valahogy mégis imádtam. Legszívesebben elolvadtam volna a testvérem alatt miközben éreztem a teste gyengéd nyomását néhány stratégiai pontomon. Úgy éreztem mintha egy fiatal lányka lettem volna, akit becsempészett a szobájába a szülei elől rejtegetve és most bolondoznának egymással bizonytalanul abban hogy hova is fog kilyukadni az egész. Másfelől nézve legalább ilyen izgató volt hogy ki vagyok valójában. Én voltam a nővére, akinek soha nem lett volna szabad ebbe a helyzetbe kerülnie. A kezeimet Asher-nek nyomtam. Nem azért hogy eltaszítsam, hanem hogy érezhessem.  Végigsimítottam a mellkasát, a vállát, a nyakát… beletúrtam a hajába. Végül közelebb húztam magamhoz és megszűntettem a kis rést köztünk. A súlya nem zavart. Meleg, kényelmes, megnyugtató érzés volt rajtam, miközben csókolóztunk. A merevedésének érzete bizsergést váltott ki bennem. Amúgy is felajzott voltam, de az ő izgalmának érzete még jobban fokozta az enyémet. Azon gondolkodtam hogy meddig megyünk el. A közösülést még távolinak tartottam, bár valószínűleg nem tudtam volna nemet mondani, ha Asher tényleg akarta volna. Más lehetőségek viszont nagyon is szóba jöhettek. Ám minden ilyen gondolatomat irrelevánssá tette a folyosóról beszűrődő padlónyikorgás.
Az ifjúkori ösztönök működésbe léptek. Annak idején tudatosan és anélkül is figyeltünk bizonyos zajokra. Egy észrevétlenül közeledő szülő könnyen jelenthetett bajba kerülést vagy megszégyenülést. Úgy löktem le magamról Asher-t a padlóra hogy elakadt a lélegzete amikor puffanva földet ért. Az utánavetődésemet az ajtó nyitására időzítettem. Még a levegőben voltam amikor anya meglátott bennünket és egy másodperccel később már Asher-t szorítottam a padlóhoz. Abban reménykedtem, hogy kipirult arcunkra és zihálásunkra elfogadható magyarázat lesz ha azt hiszi hogy birkózunk. Azt már nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért játszunk gyerekek módjára, de szerencsére nem is kellett. A szülőknek is megvannak a saját régi beidegződéseik.
-És amikor már azt hinné az ember, hogy kinőttetek ebből….tessék! -sóhajtott anya lenézve ránk.
-Uhh...miből? -kérdezte Asher, mintha a nővére éppen nem rajta ülve szorította volna a csuklóit a padlóhoz.
Anya a lépcső felé biccentett és azt mondta:
-Gyertek… itt a tortaszelés ideje. Nem tudtuk hova tűntetek.
Leszálltam Asher-ról és kezet nyújtottam hogy segítsek neki felállni.
-Csak visszaemlékeztünk a régi szép időkre. -mondtam.
-A korodhoz képest talán kicsit hevesen. -dorgált meg vidáman anya.
-Lehet… De  meg kell mutatni neki, hogy ki az úr a házban.
Asher az arcomra tette a kezét és hátratolt. Én méltatlankodó hangot hallattam, megragadtam a karját és próbáltam közelebb kerülni hozzá, hogy folytassuk a testvéri közelharcot.
-Gyerekek! Viselkedjetek! -mondta anya.
-Igen anya! -feleltük kórusban.
Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Mint a régi szép időkben. Leszámítva a csókolózást. De azt megúsztuk, úgyhogy minden rendben.
.-.-.-
Az este hátralevő részében nem mertünk újra elosonni, ezért jól viselkedtünk. Legalábbis addig, amíg a kocsikhoz nem mentünk. Az utcán parkoltunk mint a többiek. Volt közvilágítás, de nem közvetlenül az autóm felett, ami az intimitás hamis érzetét keltette bennünk. 
-Tudod…. minden alkalommal amikor rosszalkodunk….egyre nehezebb megállni…. -mondta Asher, miközben a kocsikulcsommal matattam.
-Mit nehezebb megállni? -kérdeztem feleslegesen.
-Te is tudod.
Az ajkamba haraptam és a szívem gyorsabban kezdett dobogni.
-Ma este nagyon rosszak voltunk. -mondtam.
-Bizony!
-De nem akarom abbahagyni.
-Én sem.
-Akkor… mi legyen?
Asher a vállamra tette a kezét, majd az arcomra csúsztatta. Elfogadtam a csókját. Élveztem a tiltott izgalmat miközben a többi kocsi indult és elhúzott.
-Ne...itt nem jó! -mondtam.
-Sötét van és….
Újra csókoltam megszakítva a magyarázkodását. 
-Ash?
-Igen?
-Hazakísérhetnél!
-Az albérletedbe?
-Igen.
-Nincs ott Krista?
-Pokolba Krista-val!
-Hát...jó… Tényleg nem ártana biztonságban tudnom téged… Amennyit ittál…
Egy fél pohárral ha ihattam, de ezt ő is tudta.
-Esetleg segíthetnék ágyba feküdni is. -folytatta.
-Esetleg?
-Esetleg.
Lassan elfordultam tőle, beszálltam a kocsimba és indítottam. Megvártam amíg a visszapillantó tükörben megláttam az ő kocsijának lámpáját és kihúztam az üres útra.
-.-.-.-
Örültem hogy nem botlottunk Krista-ba miközben Asher-t a szobámba csempésztem. Remegő kézzel, de határozottan tereltem be az öcsémet és megkönnyebbülten sóhajtottam miután bezártam az ajtómat. Most már semmi sem állíthat meg bennünket.
-Most én vagyok a te szobádban… ami valószínűleg jobb ötlet mint az én régi szobámban egymásnak esni. -mondta.
-Valószínűleg.
Minden ceremónia nélkül az ágyamra löktem és követtem. Minden könnyebbé vált, amikor újra csókolózni kezdtünk. A felvezetés túl sok kérdést és bizonytalanságot hagyott, de amikor az ajkaink összetapadtak és éreztem lelkes válaszát, a dolgok sokkal tisztábbá és kezelhetőbbé váltak. A csókolózásunk zavartalanul folyt és vált egyre intenzívebbé. Néha ugyan egyikünk megpróbált mondani valamit, de a másik mindig visszahúzta. Élveztem a nadrágjában feszülő hímvesszőjének érzetét. Hozzádörzsöltem magam és a bugyim benedvesedett. A mellbimbóim megduzzadtak és érzékennyé váltak. Asher a fenekemet markolászta, a hátamat simogatta és a hajammal játszott, amivel szinte megőrjített. Amikor a keze a blúzom alá csúszott és megállt a mellemen, azt kívántam hogy bárcsak ne vettem volna melltartót. Érezni akartam a bőrét az enyémen. De ami késik, nem múlik. Türelmetlen és felajzott nővér voltam. Félredobtam a blúzomat, miközben Asher a saját ingével vesződött. A melltartóm gyorsan repült a blúz után. Visszahajoltam a testvéremre és meztelen felsőtesteink összesimultak. Közelebb voltunk egymáshoz mint valaha.
-Annyira akarlak! -sóhajtottam miközben Asher a kebleim oldalát cirógatta.
Az apró kis tétovázását csak azért vettem észre, mert éppen elkaptam a pillantását.
-Vic?
-Mi a baj?
-Semmi… Csak...most… tényleg megtesszük?
Az ajkamba haraptam a frusztrációtól. Ne pont most jöjjenek a kétségek!
-Nem szeretnéd? -kérdeztem.
-Dehogynem…. de megtehetjük?
-Miért ne tehetnénk?
-Mert… tudod…
Megsimogattam a haját és zavartságot tükröző nagy szemeibe nézve azt mondtam:
-Ash! Bízz a nagy nővérkédben! Ma este bármit megtehetünk amit akarunk. Senki sem fog megállítani. Senki sem fog tudni róla. Csak bízz bennem!
Ártatlan mosolyától még jobban megolvadt a szívem.
-Rendben… Bízok benned… 
-Helyes!
Megcsókoltam, majd felültem és hátrébb húzódtam. Még mindig Asher-en voltam, de a súlyomat a lábaim viselték és nem rajta ültam. Mélyen a szemébe néztem miközben lassan kicsatoltam az övét és lehúztam a zipzárját. Az öcsém boldogan nyögött fel, amikor a nadrágját és az alsónadrágját letolva kiszabadítottam a hímvesszőjét. Olyan merev volt, hogy elképzelni sem tudtam hogy bírta eddig. A makkján előváladék csillogott és pillantásomtól újabb kis adag szivárgott ki. A ribanc nővér elszabadult bennem. Mohón előrehajoltam és nyalogatni kezdtem a rudat. Miután Asher sikeresen lerudgosta magáról a nadrágot és kényelmesen széttárta a lábait, egy mozdulattal félig benyeltem a hímvesszőjét. A ruhámon át a puncimnak nyomódó combja időlegesen visszatartotta azt a mindent elsöprő vágyat, hogy magamba fogadjam Asher-t. Felkönyökölt és leesett állal nézte ahogy szopom. Imádtam az arca aranyos rándulásait, az ajakharapását és a lágy sóhajait.
-Vic… hagyd abba… elélvezek!
Erőtlenül eltolta a fejemet. Örültem hogy figyelmeztetett, mert nagyon szerettem volna meglovagolni. Lenyúlt, félig letolta a bugyimat és simogatni kezdte a puncimat, ami pont olyan nedves volt mint gondoltam. Átvettem a vetkőzést, mert nem tudott elszakadni az ágyékomtól. Két ujja a síkos hüvelyembe csúszott, miközben a hüvelykujjával a csiklómat dörzsölte. Én vonaglottam rajta, hozzádörzsöltem magam és a szájába nyomtam a keblemet. Egyre jobban közeledtem a péniszéhez, majd elszakadtam a kezétől, hogy közvetlenül a férfiasságához tudjam magam dörzsölni. Mindketten olyan nedvesek és síkosak voltunk, hogy a behatolás semmilyen erőfeszítésbe nem került. Állatias nyögést hallattam, amikor az öcsém teljesen belém csúszott. Asher kitágult szemei és vad tekintete szerelmet és imádatot sugárzott. Megtámaszkodtam a mellkasán és lassan előre-hátra kezdtem ringatózni. Egy idő után előrehajoltam és gyorsítottam.
-El fogok élvezni a farkadon. -suttogtam neki torokhangon, amitől a szemei még jobban kitágultak.
-Istenem….- nyögte.
-Igen...elélvezek rajtad szép, édes testvérkém…
Asher bólintott és elfogadta a kijelentést.
-Csináld! -mondta csillogó tekintettel.
Becsuktam a szemem hogy csak magamra tudjak koncentrálni és csináltam. Már megtaláltam a ritmust amire szükségem volt és csak engednem kellett az édes feszültségnek. A mozgásom kicsit görcsössé vált amikor elélveztem, de biztos maradt ahhoz, hogy a kéj minden cseppjét ki tudjam fejni orgazmusomból. Az édes, tilott Asher ujjai gyengéden cirógattak miközben lelassultam és fáradtan ziháltam.
-Jobban érzed magad?
-Sokkal!
-Az jó. Lesz még erőd egy másik menetre?
Úgy mosolyogtam mint egy könnyű prédát becserkésző tigris.
-Kedves öcsikém, ugye nem gondolod hogy ezzel befejeztük? -kérdeztem.
-.-.-.-.-
Teljes ködben voltam amikor reggel felébredtem. Fogalmam sem volt hogy meddig maradtunk fent. Arra sem emlékeztem hogy abbahagytuk a szeretkezést és elaludtunk volna. Asher meleg teste az enyémhez simult. Mély és ütemes szuszogásából arra következtettem hogy még alszik. A köd kezdett oszlani a fejemben és visszatértek az emlékek arról amit tettünk, amit éreztem. Mindketten többször is elélveztünk. Leszoptam Asher-t, hagytam hogy kinyaljon...csókolóztunk, tapogattuk és simogattuk egymást… A tiltott vágyakozás teljes káosza.
Oldalra fordultam és Asher arcát néztem. Úgy döntöttem hogy szerelemről van szó, nem csak puszta vágyakozásról. Zavarba ejtő fajta, de mégis a szerelem rá a jó kifejezés. Ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a testvéremet, kimásztam az ágyból és elmentem zuhanyozni. A perverz nővér-részem sajnálta hogy lemosódott rólam a testvéri sperma és Ash nem lehet részese a látványnak amikor felébred. Amikor magam köré tekert törölközőben kiléptem a fürdőszobából, már Krista is fent volt és a konyhában tevékenykedett. Kinézett a konyhaajtón amikor meghallott és irritálóan mindent tudó mosolyt küldött felém. 
-Nocsak, nocsak…. sikerült felkelni? -kérdezte.
-Nincs még késő. -mondtam védekezően.
Az agyam egyre tisztábban járt és kezdett világossá válni mekkora ostobaság volt az éjszakát a testvéremmel szeretkezve tölteni egy szemtanú közelében.
-Lehet, de a múlt éjszakát figyelembe véve kész csoda hogy egyáltalán felkeltél.- mondta Krista és visszalépett a konyhába.
Libabőrös lettem. A szobám felé néztem, de végül a nedves törölközőmben Krista után mentem. Azon töprengtem hogy mi a fenét fogok mondani. De valamit kellett.
-Miről beszélsz? -kérdeztem.
Krista tejet öntött a zabpelyhére és leülve azt felelte:
-Arról, hogy ti ketten jó zajosak voltatok.
-Mi…
-Nem amikor a szobámban voltam. Nem arról van szó hogy nem tudtam tőletek aludni vagy ilyesmi.
-Ennek örülök. -motyogtam, mintha ez lett volna a legfőbb aggodalmam.
-De a folyosóról….az már igen… Nem sok teret hagyott a képzeletnek.
Krista a kanalával rám bökve folytatta:
-Igazából az tett kíváncsivá, hogy nem hallottalak kettőtöket soha korábban. És nem is emlékszem arra, hogy Ash itt töltötte volna az éjszakát valaha.
-Nos...tudod...ez bonyolult…
-Szerintem is… ezért is gondolkodtam el rajta ma reggel. Mennyiben volt a színészkedésetek és mennyiben az én félreértelmezésem eredménye hogy a bolondját járattátok velem. De túl sok energiát öltetek az eltitkolásába feleslegesen.
-El kellett volna mondanunk? -kérdeztem zavartan.
-Gratulálok, tényleg elhittem hogy az öcséd. De megérte a poén? Csak az zavar hogy nem jöttem rá korábban, hogy szerelmespár vagytok. Még azzal a gondolattal is eljátszottam hogy ráhajtok Ash-re. Most visszatekintve jobb hogy nem tettem. De mondd hogy a poén kedvéért nem hanyagoltátok az együtt alvásokat! Ez már azért erős lenne!
-Ahogy mondtam...ez komplikált…
-Jézusom...tényleg nem feküdtetek le eddig?
-Komplikált. -ismételtem.
-Oké, oké...semmi közöm hozzá. De azért rájöhettem volna. Nem is tűntök rokonoknak.
-Nem? -kérdeztem őszinte érdeklődéssel.
-Nem olyan mintha a kisöcséd lenne. Idősebb...érettebb…
A kezem ökölbe szorult, de uralkodtam magamon. Olyan közel voltunk a megmeneküléshez, hogy nem ronthattam el.
-Talán mert magasabb? -próbálkoztam.
-Az is...de nem csak… idősebbnek tűnik mint te… Mindig is olyan fura volt, hogy te lennél a “nagy nővér”. Ez valami vicc lett volna a viccben?
Elhatároztam hogy Asher soha az életben nem fogja tőlem megtudni, hogy Krista szerint ő az érettebb. Még egy kicsit társalogtam Krista-val és miután biztos lettem abban hogy elhiszi sejtését, visszamentem a szobámba. Asher még mindig az ágyon feküdt. Továbbra is meztelen, aranyos és sebezhető volt, de nem aludt. A szeme azonnal felpattant benyitásomkor és pillantása követett ahogy becsuktam magam mögött az ajtót és az ágyhoz mentem.
-Jó és rossz hírem is van. -mondtam.
Asher felnyögött és azt felelte:
-Túl korán van rossz hírhez.
-Anniyra azért nem rossz.
-Nem?
-Nem. Krista tudja hogy végigszeretkeztük az éjszakát.
-Tudja?
-A beszámolója szerint nem voltunk különösebben visszafogottak és csendesek.
-És ez a “nem annyira rossz” hír?
-Azt hiszi hogy nem vagy a testvérem.
-De...tudja hogy az vagyok…
-Nem. Csak eddig tudta. Most úgy véli, hogy seggfejek voltunk, akik viccelődtek vele.
-Ohhh… szóval azt hiszi…
-Hogy a barátom vagy. 
-Huh…
-Látod? Mondtam hogy nem olyan rossz. És van még egy jó hír is, ha kíváncsi vagy rá.
-Kíváncsi vagyok.
-Nincs rajtam semmi a törölköző alatt. -mondtam ravasz mosollyal.
Egy kicsit vártam, hogy szavaim leülepedjenek, majd megráztam magam és hagytam hogy a törölköző fenségesen lecsússzon rólam.
Miután végeztünk, csak annyi ruhát dobtam magamra hogy egy búcsúcsókkal kikísérhessem az öcsémet. Tudtam hogy el fogok késni a munkából, de nem érdekelt. Asher még jobban el fog késni, mert messzebbre kell mennie és előtte haza is kell ugrania. De ez sem érdekelt igazán. Most semmi nem törhette le a jó hangulatomat. Gondosan megkerestem a megfelelő szöget és egy képet készítettem a puncimról, amiből Asher spermája láthatóan szivárgott. Elküldtem neki egy üzenet kíséretében:
“Látod mit csináltál a nővéreddel? Rossz testvér!”
Reméltem hogy nem vezetés közben nézi meg. Nem szerettem volna ha baleset éri.