Rovarirtók

1899. június 1.



Siloh Winters íróként kereste kenyerét,de magának is be kellett vallania, hogy nem megy a munka. Az égvilágon semmi ötlete nem volt…. Mióta is? Hát igen, már 3 hete. Ennek véget kell vetni. Hiszen ha nem írja havonta megjelenő novelláit, akkor kirúgják az újságtól. Elég szigorú a Demons and Angels főszerkesztője. Ez a rideg valóság. Rémtörténeteit csak úgy falták a rajongói. Pedig akkoriban ez nem volt megszokott. Változás kellett az életébe, különben befuccsol a karrierje. Eldöntötte hát, hogy egy 1 hetes hajóútra indul. Az elmúlt 2 évben úgysem vett ki hosszabb szabadságot.


Június 15.

Siloh hajnali fél 6-kor ébredt fel, és már csak negyed órája maradt, míg az óra csörög, hogy elindulhasson a Csendes óceán hullámain. Felkelt, megmosakodott, bordó szoknyát, és fekete felsőt húzott, majd felhívta a taxitársaságot. Majd amíg várt, mérgelődve agyoncsapott egy csótányt, mely a táskájából mászott ki.
Szerencséjére elérte a hajót, ami csodálatos eufolikus érzést keltett benne. Elégedett volt, és boldog, hogy végre kiszabadul a mindennapok szürke egyhangúságából. Elfoglalta a kabinját, ami kicsi volt ugyan, de a célnak megfelelt. Lassan végignyúlt az ágyon, s abban a pillanatban el is aludt. Nem is sejtette mi vár rá. Este fél 8 után arra ébredt, hogy iszonyúan éhes. Reflexszerűen benyúlt a táskájába, hogy kivegye a pulykahúsos salátás szendvicsét, amit meg is tett, de azon nyomban el is dobta. A szendvicsben csak alig volt pulyka, körben meg volt rágva. Siloh szeme a szendvicsen mászó hatalmas csótányra meredt. Hirtelen mozdulni sem tudott. Egy csótány mióta eszik húst? Kopogást hallott az ajtaján.
- Miss Winters, jól van kérem?- a konyhafőnök helyettes vagyok. - Francia akcentusa összetéveszthetetlen volt. - A nevem Michelle De Moi ..szolgálatára asszonyom.
- Örvendek. - Mondta, majd kezet nyújtott, amit a férfi elfogadott.
- Asszonyom, a vacsora már régen készen van. Talán nem tudta mikor kell jönnie?
- Nem, nem tudja, korán keltem, és elaludtam. Megyek is.

Az étteremben elfogyasztott vacsora csodálatos volt. Siloh királynőnek érezte magát. A desszert elfogyasztását egy vérfagyasztó sikoly törte meg. A szemközt ülő hölgy volt az. Egy hatalmas csótány mászott fel a lábán. Három mély harapásnyom is volt a nyomában. Nagyon furcsa volt, hiszen a csótányok körülbelül egy hüvelykujjnyi nagyságúak, de ez valami más volt...nagyobb. Mégis úgy nézett ki, mint egy svábbogár, de mért eszik húst?
Az étterem 4 őre odarohant a hölgyhöz, de akkor már késő volt. A csótány a nyakán hevert, mély sebet ejtve rajta a vérét szívta. A harapás elérte az ütőeret. A nő a földre zuhant és fájdalmas nyögésekkel még néhány percig szenvedett, majd szeme lecsukódott. Nem ébredt fel többé.



Június 16. (Éjfél után)

Pánik tört ki az étteremben. Mindenki sikoltozott, rohanva taposták agyon egymást. Majd a pince felöl újabb hatalmas csótány mászott elő. Hangja rosszabb volt, mint a sikoltozó embereké. Ez már nagyobb volt, mint az előző. Legalább a duplája. Körülbelül fél méter hosszú. Orrfacsaró szaga, a 18 liter megivott sör után való hányás, és a 3 hónapja megrohadt hús bűzének keveréke volt. Az a sikító hang még mindig jött belőle. A pincéből is jöttek a hangok. Hirtelen az egész helyiséget ellepték a rovarok, és egymás után támadtak a megriadt emberekre. 3 biztonsági őr lerohant a pincébe ahol rengetek fehér gubó volt a padlón, és a boroshordókon is. Eközben az étteremben próbáltak az emberek harcolni életükért. A konyhából is előtört egy svábbogár, mely sikított, lángokban állt. Ráugrott az ablaknál lévő hatalmas függönyre. Az pillanatok alatt lángra kapott, s a tűz gyorsan átterjedt a többi függönyre is. A pincében a három férfi észrevett egy mentőcsónakot, és azt hogy a bogarak kirágták a hajó sarkát. Ömlött be a víz, mely mindent elárasztott. A három férfi a csónakot a lyukhoz vitte, majd beszálltak, hogy mentsék az életüket.

Siloh a fedélzetre rohant, Michelle még segített egy asszonyon, akit bogár támadott meg, majd a lányt követték. Az étteremben már mindenki más halott volt. Észrevettek egy mentőcsónakot, vízre dobták, majd utána ugrottak a tengerbe. Néhány órával később egy halászhajó talált rájuk.
A három biztonsági őr Wesley, Brian, és Carlos, hibát vétett, amikor gyáván megfutamodtak, ahelyett, hogy segítettek volna, amíg tudnak. Nem vették észre, hogy a mentőcsónak ülődeszkája alatt 5 fehér gubó volt. Az egyik megmozdult, de még ekkor sem figyelt fel egyikük sem.
- Jól megszívták a hajón igaz srácok? - nevetett Brian.
- Az már igaz - Szólt Wesley, de nem érzett boldogságot.
Ekkor mindketten megijedtek, egy hatalmas ordítás rázta meg őket, ahogy a csótány beleharapott Carlos nyakába…