Ráspoly (Fűrész paródia)

Valahol messze innen, Nevadában, a tikkasztó hőségben valaki hegyet mászott. Kikapcsolódásként űzte ezt, meg azt mondták: erre sok szép látnivaló van. Az 51-es szektor például. Fekete pólója néhol elszíneződött a sziklaportól, de ezeken a helyeken izzadtsága újra, meg újra átmosta. Volt még valami érdekes abban, amit csinált. Nem volt semmiféle biztonsági felszerelése. Sem tartókötelek, sem úszógumi, semmi. Ahogy fölért a hegytetőre, arcára kiült ostoba, elégedett vigyora, és leporolta magát, majd bontott egy sört, és élvezte a hűsítő szellőt, amit a reklámokban látott... de ekkor megakadt a szeme valamin. Letette a sört, és közelebb ment megnézni. Ott hevert a földön, egy kis kazetta-lejátszó. Felvette, és megnézte alaposabban. Kihajította a benne lévő szalagot, másik kezével a zsebébe túrt, és miután megtalálta a sajátját, két órán keresztül Elton John-t hallgatott. Amikor ráunt, és már kezdett megint megizzadni, megkereste az eredetit, és visszarakta. Nem vette észre, hogy a lejátszó oldalára egy lyuk van fúrva, és a kazettában van valami... valami anyag. Betette. Elindította.

Hello, Mr. Hunt. Játszani akarok egy játékot. Monopoly-nak hívják, de nincs meg, úgyhogy marad ez. Ha egy kicsit megmozgatja a lejátszót a kezében, rájöhet, hogy a kazetta belseje szupererős pillanatragasztóval van, helyesbítek: volt megtöltve. És most jól figyeljen, mert ezen múlik a hátralevő élete. Ha körülnéz, talál maga mellett jó néhány éles követ.

- Mi a... minek nekem éles kő?

Ez a szalag három percen belül megsemmisíti önmagát. Ha élni akar, jobb lesz sietni.

Ráspoly

Írta: Thomas J. Redfield

Amikor Adam magához tért, érezte, hogy a fején lévő minden testnyílásán beáramlik a víz, és hogy hamarosan megfullad, ha nem történik valami más. Történt. Kirántotta a dugót a kádból, és amint lejjebb ment a vízszint, fellélegezhetett. Még érezte a frissítő, kellemes sampon illatot, ami a hajából áradt. Sötét volt, semmit sem lehetett látni.

- Hol vagyok?! Mi ez az egész!? Valaki! - kiabálta, mikor egy halkabb hang megszólalt valahonnan előröl.

- Ne kiabálj, már így is fáj a fejem.

- Ki maga? Hol vagyok most? Valami menekülttáborban? - lepődött meg Adam a hang hallatán.

- Én... nem tudom, hol vagyunk, és azt sem, hogy hogyan kerülhettünk ide. Ami azt illeti, erre egyáltalán nem emlékszem. - jött a hang a helység másik végéből.

Matatás hallatszott.

- Mit csinálsz? - kérdezte a másik.

Aztán egy kattanás, amit valóságos fényáradat követett. Megtalálta a villanykapcsolót. A Neoncsövek sorra világítani kezdtek, és a szörnyű felismerés egészükben megrázta őket. Egy nyilvános vécében voltak, a helység két szemközti végében, és egyik lábuk a csövekhez láncolva. Két vécé volt a helységben, az egyik középen, egy halott muksó ült rajta, kezéből egy pisztoly lógott ki, és körülötte minden csupa vér volt. A másik pedig nem messze Adam-től a szemközti falnál.

- Úristen! Mi ez az egész!? - rémült meg, és hátrálni kezdett, ameddig a lánc engedte. Amikor észrevette, hogy nem tud elmenni, vadul, hisztérikusan rángatni kezdte a láncokat, de azok nem jöttek kijjebb, nem szakadtak el.

- Én... Lawrence vagyok. Dr. Lawrence Garden.

- Nagyszerű. Örvendek a szerencsének, és most mégis mi a francot csináljunk?

- Nem tudom. Azt hiszem, akárki is hozott ide, ha nem akarna tőlünk semmit, már halottak lennénk. Legjobb lesz, ha várunk, a láncokkal nem boldogulunk...

- Adam.

- Adam. Rendben. Köszönöm. Tudja, szükségünk van emberi kapcsolatokra. Amíg itt vagyunk, addig is.

- Mondja, hogy nem jártam volna jobban Elton John-al. Amíg maga az emberi kapcsolatokról beszél, addig boldog vagyok, hogy magán is ott vannak a láncok.

- Nekem családom van, Adam, nem vagyok homok. De még ha az is lennék, akkor is jobban szeretném a világoskéket, mint a rózsaszínt. Szerintem sokkal nagyobb lelki mélységekbe képes elvinni ez a szín...

- Elég! Elég már! - kiabált idegességében és zavarában Adam.

- Csak próbáltam oldani a feszültséget. - válaszolt Dr. Garden, és leült.

- Most mi legyen?

Körülnéztek. Egy teljesen lepusztult nyilvános vécében voltak, évek óta nem volt takarítva, mindenhol vastagon állt a mocsok. Rajtuk nem volt cipó és zokni. Valamint felfedeztek egy órát a falon.

- Hé! Látod azt az órát? - szólalt fel ismét Dr. Garden, amikor Adam már a fogaival próbálta volna szétszedni a láncokat.

- Ja. Újnak tűnik. Ez azt jelenti, hogy azt akarja: tudjuk mennyi az idő?

- Nem... ez az enyém. Otthonról.

- Pech.

- A rohadék! Biztos elvitte a Hi-Fi berendezést is! Meg a plazmatévét! Megőrülök, ez a szemét, hogy...

- Lawrence?

- Mi van? - kérdezett vissza idegesen Dr. Garden.

- Látod azt a kazetta lejátszót a halott muksó mellett?

- Aha. De az nem az enyém. Szóval...

- Várj! Nem gondolod, hogy nem hiába van ott? Nem akarod tudni, mi folyik itt?

- De. Igazad van. Várj egy percet.

Dr. Garden nekiállt kicsatolni az övét, és lefelé tolni a gatyáját. Habár a láncok megóvták tőle, Adam mégis egy kicsit hátrébb kúszott, a falhoz.

- Nevetséges vagy. - rázta meg a fejét a Doktor.

- Előbb talán nézzen magára. - nyöszörögte a sarokból Adam.

Garden nem szólt. Az övet hozzákötve a nadrágjához, amolyan pecabotot készített, hogy el tudja érni a lejátszót. Nagy nehezen sikerült az öv csatját beleakasztani a végébe, és magához húznia. Mindketten feszülten, halálos csöndben figyeltek, és amikor Dr. Garden elővette a kazettát ingzsebéből, amit még ébredésekor fedezett fel magánál, betetette a lejátszóba, és elindította, beigazolódott legfélelmetesebb gyanúja.

Hello, Dr. Garden. Játszani akarok egy játékot. Gondolom maguk is. Maguk most még a seggre pacsinak is örülnének, nemdebár?

Adam a fejét rázta.

Dr. Garden. Ön azzal tölti az életét, hogy kutyákat, macskákat, hörcsögöket gyógyítson. De vajon magát képes lesz e meggyógyítania? Elárulom: ehhez el kell állatiasodnia. Néha, ha a dolgok rosszul állnak, nem marad más megoldás, mint leülni egy nyugodt helyre, és végezni magunkkal.

Mindketten a hullára néztek.

Hat óráig van ideje, hogy megölje Adam-et. Ha megteszi, a családjának nem esik bántódása. Ha kifut az időből, lassan, nagyon lassan elkezdjük nézni a Baywatch-t. És ez még csak a kezdet. Vettem popcorn-t, és kólát. Én magának drukkolok.

Vége.

- Mi ez az egész? Mi van a családommal? Ezt... ezt nem teheti meg ez a szemét!

- Nálam is van egy kazetta, add ide!

Lawrence óvatosan odacsúsztatta a lejátszót Adam-nek, de még mindig remegett a keze. Miközben a másik a kazettáját próbálta beletuszkolni a lejátszóba, Dr. Garden elgondolkozott.

- Ez figyel minket. - mondta.

- He? - kérdezte Adam, amikor már beleerőszakolta a gépbe.

- Azt mondtam, hogy figyel minket. Azt mondta: be is vásárolt. És hidd el: hallottam már egy s mást róla.

- Oké, psszt. - vágta rá a srác, mert meg akarta hallgatni a sajátját.

Hello, Adam. Remélem tetszett a fejmosás. Azzal töltöd mindennapjaidat, hogy másokat kukkolsz, és fotózol. Nem szép dolog, de tudod... én is beleestem ebbe a kis hobbiba. Van rólad néhány képem, meg másokról is. Az X jelöli a helyet. Sok szerencsét a túléléshez.

- Te jó isten. Honnan ismered te ezt a fazont? Ki ez!? Kicsoda?! - fakadt ki.

- Elmesélem.


Amikor Dr. Garden irodájába besétált a két rendőr, az egyikük természetesen fekete volt, a másik pedig sárga, eléggé meglepődött. Azonnal közölte velük, hogy itt nem fogadnak embereket, de kicsivel odébb van egy igazi nekik való kórház. Nem nevettek a viccen. Valami baj volt. Mint az később kiderült, Dr. Lawrence Garden tolla, amibe még a címe is bele volt vésve egy gyilkossági helyszínen hevert, és így jutottak el hozzá. Gyanúsított lett. A két rendőr beszélt vele, majd elhagyva az épületet tanakodni kezdtek magukban, és próbálták összerakni a képet. De sehogy sem sikerült. A fekete: Dave Trapp visszaemlékezett az első gyilkossági helyszínre, és a szakértők véleményére. Iszonyatos volt. Annyira, hogy inkább el is jött onnan, bekapni valami spagetti szerűséget. A második. Az volt az igazi. A Magyaroknál, Budapesten. Az egy csúnya szitu volt. Az áldozat: Tahó Gáspár amikor felébredhetett, tíz perccel a halála előtt, egy kis helységben, mellette egy kis lejátszóval, biztosan nem tudta: mi vár még rá. Biztosan csak az esti piálásnak foghatta fel a dolgot. Aztán, amikor meghallgatta, mi van rajta, már nem tűnt annyira kellemesnek a sztori.

Hello, Gáspár! Egy játékot akarok játszani. Tudom, most mit gondol. Játsszak a micsodámmal. De mielőtt hangot adna ennek az elgondolásnak, előbb tájékoztatnám a szabályokról. Mivel maga egy: egésznapadíványonheverő, sör hasú disznó, kap még egy esélyt, hogy élje az életét. Ha csinál húsz fekvőtámaszt, ötven felülést, és indián-szökdel, akkor kinyílik a jobb oldali ajtó, ami a kijárat maga számára. Ha nem, csak egy út marad. Azt pedig ne akarja megismerni! Jó játékot.

- Kapd be! Baromállat. Már itt se vagyok. - dünnyögte, és elindult a kijárat felé, a bal oldali ajtó irányába.

Talán nem kellett volna. Amint kitárta az ajtót, egy hatalmas nagy teret pillantott meg, tele emberekkel. Délután volt, és nagyon sokan voltak. De abban a pillanatban, amikor kilépett, valami más is történt. Egy vödörből hatalmas adag lila festék zúdult a nyakába, és az ajtó mögötte bezárult. Akkor jött rá, hogy rossz helyen van, a rossz időben.

Trapp nyomozó megrázta a fejét, mint aki nem szívesen gondol bele a látottakba. Már hetek óta csak ez az egy ügy foglalkoztatja. Az a nyavalyás sorozatgyilkos.

Nem tudtak róla szinte semmit. Egészen mostanáig. A harmadik áldozatáig, aki túlélte.

Másnap ismét meglátogatták Dr. Garden-t, aki megint csak útba igazította őket, de ezúttal ők ültették be egy kocsiba, és a rendelés közepén elvitték egy kihallgató szobához, hogy megnézzen magának valakit. Amanda-nak hívták a nőt, harmincas évei körül járó, egész jó kis husi volt. A zsaruk azt várták, hogy Garden majd nekiáll, legalább mimikailag élvezkedni a nő láttán, mivel biztosra vették, hogy ő a sorozatgyilkos. Amanda nem ismerhette fel, mert az elkövetőn mindvégig Ronald McDonald maszk volt. Az FBI felvette a kapcsolatot a Burger King-el is, hátha az egész csak valami rossz trükk a vásárlók átcsábításához, de zsákutcába jutottak. Garden leült, és a nő odaát beszélni kezdett az őt körülvevő két kigyúrt rendőrnek, akik épp sajtburgert zabáltak.

- Egy székben tértem magamhoz. Egy vas-székben, és nem tudtam mozogni...

Egy böffentés.

- Igen, kérem, folytassa. - bíztatta a zsaru, amikor látta, hogy egy kicsit megakadt.

Nem csak megakadt, már kezdett sírni is, de nem lehetett tudni, hogy a vele szembeni pofátlan, érdektelen stílus, vagy a történtek visszaidézése miatt.

- Bekapcsolódott egy tévé. Előttem. Ott volt Ronald McDonald. És... és... azt mondta, hogy játszani akar. Azt hittem, hogy úgy, mint kislánykoromban, amikor mindig ott tartottuk a szülinapomat, és megengedte, hogy bújócskázzak a fagyasztó kamrában. De nem. Ez más volt. Szörnyű, rémes!

- Nyugodjon meg. Kér egy kortyot? - nyújtotta oda felé a Sprite-ot.

- Nem, nem, én... folytatom.

Dr. Garden nyelt egyet. Kezdte úgy érezni: tényleg valami nyomasztó sztori következik.

- Azt mondta, hogy ami a fejemen van, az egy hatalmas fogszabályzó, és ha nem szedem le három percen belül, helyre teszi az összes fogam. Nagyon megijedtem. Kislány korom óta félek a fogszabályzóktól, de ilyen nagyon, ennyi dróttal még sohasem láttam. Azt mondta, hogy a kulcs ott van a volt pasim gyomrában.

- Úristen. Azt hiszem, tudom mi következik most. De nem biztos, hogy hallani akarom. - mondta Dr. Garden. A két nyomozó rosszallóan nézett rá.

- A srác ott feküdt a földön, és amikor elindultam felé, beindult az időzítő, és már kezdtem lassan érezni a javulásokat a számban! Istenem... és ő magánál volt. Eszméleténél volt.

- Mondja. Aztán mi történt? - faggatta a rendőr.

- Volt nálam egy bicska, de azt elvetettem. Sosem szerettem használni, nem akkor kezdtem el. Hanem megláttam mellette valamit.

A kihallgatás végeztével Dr. Garden-t Trapp nyomozó személyesen vitte haza, a kocsijában.

- Még mindig azt hiszi, hogy én voltam? - kérdezte a Doktor émelyegve. A fekete nyomozó csak nézte. Nem válaszolt.

- Hogy tetszett a történet?

- Érdekes volt. Ha a beöntéses részt nem részletezi negyed órában, talán a két éhes kollégájának is tetszett volna. A takarítókról ne is beszéljünk, akiknek túlórázniuk kellhetett emiatt...

- Hé.

- Igen?

- Vigyázzon magára. Még jelentkezem. Ha eszébe jutna valami, hívjon fel. Itt a névjegykártyám. - nyújtotta át a papírlapot Trapp.

- Ideg-gyogyó Intézet?

- Ja, nem! Ez a másik, bocsánat, ez kell nekem. - vette vissza, és odaadta a sajátját. Majd mikor Lawrence kiszállt a kocsiból, még nézte egy darabig. Társa követte őt az úton, ami azt illeti: loholt, mivel Smart autójuk volt, és nem fértek el benne egyszerre hárman.


- Nagyszerű. Szóval egy totál dilinóssal van dolgunk, aki lehet, hogy te vagy. - rikkantott fel Adam.

- A Francokat. Engem is idehoztak. Csak tudnám, hogyan. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy a parkolóban álltam, és néztem, milyen jegyet kell vennem a kocsimhoz. Nehéz megfejteni. Aztán valami villanás, és minden elsötétült. És te?

- Nem tudom. Valaki a lakásomban volt. Ott volt, emlékszem, a sötétben. Azt hittem: az egyik haverom az, idióta Csirke jelmezben. De rájöttem, hogy ők nem tennének velem ilyet.

- Nem mosnák meg a hajad?

- Nem zárnának be egy doktorral egy klotyóba.

- Mi van a kulccsal?

- Milyen kulccsal?

- Amit a mesém alatt találtál magad mellett.

- Ja. Azt hittem, azt csak álmodtam. - mondta, majd megvizsgálta, és a borítékot, is, amiben volt.

- Nem jó ehhez a rohadt lánchoz. - mondta, majd odadobta Dr. Garden-nek.

Természetesen neki sem működött.

- Kell, hogy legyen valami kiút innen. Vagy valami, ami elkerülte a figyelmünket.

- Mi van az X- jelöli a helyet-el? Látsz itt X-et?

- Nem. - nézett körül Adam.

- Ott! Nézd! A klotyón! Ott egy X!!! - kiáltott fel Dr. Garden.

- Az egy Y.

- Nem tökmindegy? Lehet, hogy nem ismeri jól a betűket.

Adam a közelebbi, szabad vécéhez ment, és felkapta a mellette lévő pumpát. Eleinte még tanakodott, hogy mit tegyen, de aztán kipumpált egy rakás víz mellett egy halott macskát, egy karácsonyfadíszt, egy útlevelet, meg egy bazi nagy zsákot.

- Nem elképesztő, hogy az emberek mit nem képesek lehúzni a vécén?

- De. De persze drogos nem járt itt razzia közben egy sem. - bosszankodott Adam, és belenézett a zsákba. Két ráspoly volt benne, meg egy rakás fénykép.

Vadul reszelni kezdte a láncait, de nem nagyon sikerült neki semmi. A másikat odadobta Dr. Garden-nek, de elég erősen hajította, és véletlenül fejen találta. Nem örült neki. Ő is reszelni kezdett, épp úgy festettek mint a szökni próbáló rabok valami idióta burleszkfilmben.

- A Francba! Ez nem jó. Semmire sem megyünk vele. Esetleg dörzspapírral… de még talán azzal se! A francba! - bosszankodott Dr. Garden.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte a másik, miközben suttyomban a fényképeket nézegette. A képek Dr. Garden-t ábrázolták, ahogy játszik egy Skót-juhász kutyával, meg ahogy, mintha ahhoz, és a többi állathoz beszélne.

- Nem tudom. Nem tudok másra gondolni, csak hogy kijussak innen, és újra a családommal lehessek. Emlékszem, a kislányom azt mondta, hogy egy fura, mumusnak öltözött fazon járt a szobájában, és kést szegezett a torkának, de a feleségem megzavarta, és ő elbújt az erkélyen. Meg sem néztem az állítólagos karcolást rajta, rutinból elintéztem, hogy mumusnak öltözött férfiak, kezükben késsel nincsenek, sem az ágy alatt, sem a szekrényben.

- Ő nem erkélyt mondott?

- Az lényegtelen, egyre megy. Túlságosan bele voltam merülve a munkámba. (Tetris, Pasziánsz) A feleségemet is akkor láttam utoljára. Neked van családod, Adam?

- Van egy volt barátnőm, aki állítólag terhes, meg az anyám. Ők mindketten kitesznek magukért. Én is a munkámnak élek. - mondta. Aztán felrémlett benne az a néhány fénykép, és fintorba húzódott az arca.

Ekkor megszólalt egy gépies női hang a falra szerelt hangszóródobozból:

- A pontos idő: Négy óra. Tizenkét perc. Huszonnyolc másodperc.


Dave Trapp nyomozó, és társa: Chan-gó, a megrázó kihallgatást követő napokban keményen belefúrták magukat az ügybe. Nem is sejtették, hogy milyen nagy veszélyben vannak. De rátaláltak a gonosz rejtekére. Egy régi videotéka raktárában volt a főhadiszállása. Egy rakás gépet rendezett be itt, mind az öldöklő terveinek része volt. Tulajdonképpen úgy akadtak rá a helyre, hogy észrevették Ronald fényesen csillogó arcán a három X-et, ami a videotékák pornófilm kölcsönözhetőségét jelenti. Mindketten jól ismerték ezt a helyet, így az erősítést is mellőzve, egyből odahajtottak.

- Neked mikor járt le itt a tagságod? - kérdezte Trapp a társát.

- Tavaly decemberben.

- Nekem még most is tartana. Na gyerünk. - azzal berúgta az ajtót, és berontottak fegyverestül.

Odabenn sötét volt, de a "Totálseggek", a "Menyasszony-invázió", és a "Szopóka és más édességek." Még mindig a polcon voltak. Bementek a raktárhelységbe.

Nem láttak senkit, csak a bohóc-jelmezt, és a sok makettet. Eiffel Torony, Parlamenti terem, volt ott minden megcsinálva, gondosan előkészítve néhány embernek, akik lehet, hogy utoljára járnak majd ott. Trapp előre ment a pisztolyát erősen maga előtt tartva, és kereste ellenfelüket. Nem volt ott. Csak egy pléddel fedett pasast láttak, egy székben ülni. Hozzá volt kötözve, és amint lerántották róla a leplet, hangos üvöltésbe kezdett, gyorsan visszatakarták, mert úgy hallották, hogy (a papagájoknál legalábbis) ha letakarják a kalitkát, azt hiszi éjszaka van, és aludni fog. Ez nem jött be, horkolás helyett tovább óbégatott. El kellett bújniuk, mert hallották, hogy jön valaki. Ő volt az. Egy árny sétált be az ajtón, és ők a dobozok megül lesték. Csuklyában volt, vagy legalábbis valami hosszú, kapucnis köpenyben. Rémiszt látvány volt.

- Á! Már fel is ébredt, Mr. Bush? Nyugodjon meg, semmi baj. Elkezdhetjük a játékot. A sajtó egy perc múlva sexbotrányba keveri önt, éppen úgy, ahogy az, az elődjével is történt, nemdebár?

- Ááááááá! Üvöltött Mr. Bush a székhez kötözve.

- Semmi gond. A kérdés a következő: megölne e 40 000 Irakit és egy biciklis postást, hogy mentse a bőrét?

- Egy biciklis postást? Minek? - sugdolózott Trapp a társával.

- Csak adja ide a gombot, amit meg kell nyomni, és már végeztünk is! - kiáltozott, de ekkor kiugrott a két nyomozó a dobozok rejtekéből, és fegyvert szegeztek a sorozatgyilkosra.

- Á, Mr. Trapp, és sárga társa! Ezt a nem várt meglepetést... - mondta, miközben hátrált.

- Ez lesz az utolsó meglepetés, maga beteg állat.

- Érdekes, hogy betegnek nevez. Pedig maga is tudja, milyen ez.

Trapp a társára gondolt. Chan-gó-n most is ott figyelt a tűsarkú, a tonnányi smink, és a piros női ruha. Mindig is érezte, hogy valami baj van a társával, de csak most tudatosult benne, hogy mi is lehet az.

- Ez most mindegy! Ne mozduljon! - kiáltozott neki, még fél méterről is, amikor sarokba szorította.

- Az én betegségem belülről emészt fel.

- Szörnyű. Széntablettát próbált már?

- Az sem használ, Trapp nyomozó.

A rejtélyes alak Bush-ra pillantott, mire a két nyomozó is. Ő éppen minden erejével azon volt, hogy elérje a gombot, ami elpusztítja ártatlan emberek ezrét. Amíg a két zsaru elmélyülten a pasast bámulta, a gyilkos előkapott egy szablyát a zsebéből, és megkarcolta Trapp torkát. Kínai társa még mindig le volt döbbenve a varázslatos szituációtól, amit a gyilkos a pasasnak idézett elő. Mire odanézett, már nem volt ott, csak társa szorongatta saját nyakát a földön, és kezével vadul a hátsó kijárat felé bökdösött.

Chan-gó futásnak eredt. Amint kiért az ajtón, láthatta a csuklyás alakot elsétálni. Mögéugrott, és lőtt, de a tűsarka eltört, és elesett. A férfi a földön hevert. Mikor a nyomozó feltápászkodott, és odasétált, hogy megnézze: tényleg eltalálta e, és hogy meghalt e a mocsok disznó, nem vette figyelembe a: "Vigyázz: Shotgun", és az "Éles fegyver-csapda!!!" táblákat a falon. Trapp az ajtóhoz ért, és még mindig torkát szorongatva megpróbált társa után kiáltani. Nem sikerült. Chan-gó fejére egy rakás fegyver hullt az égből, puskák, pisztolyok, töltények, minden. Csak úgy záporoztak, és agyonütötték. De olyannyira, hogy sem a ballisztikai vizsgálaton, sem a halottkémnél nem lehetett megszámolni a sérüléseket a koponyán. A gyilkos felkelt a földről, és a kutyahúgyból, majd fütyörészve elsétált. Trapp azon a napon, amikor második társát is elvesztette, (az első: Riggs volt, egy örült fazon, a film-sorozat leállítása miatt) megfogadta, hogy megtalálja ezt a rohadékot, és elintézi. Örökre.


A vécében még mindig nem akart telni az idő. A két férfi egymásra utalva, egymás ellenségévé képezve csak ült, és barkóbázott. Ezt mind látni lehetett a monitoron, amit egy rémes férfi figyelt, popcorn-t eszegetve, és kólát szürcsölve. A másik szobában megkötözve feküdt, és sírt Dr. Garden felesége, lánya, és kutyája, az idő pedig egyre csak ketyegett. Amikor elfogyott az üdítő, meg a kukorica, és a férfi felkelt a monitorok elől és az órájára nézett. Háromnegyed hat volt. Magában még mindig kacagott az iménti jeleneten, amiben Dr. Garden felfedezte a fényképeket Adam-nél, és megpróbált magyarázkodni. A kis Doolittle. Hehehe. De most jött a neheze. Az igazi embert próbáló rész. Elkezdett csörgetni egy mobilt.


- Requiem egy cigarettáért! - kiáltott fel Dr. Garden.

- A francba, megint nyertél.

- Nem nehéz, ha még elő is adod. Tök élethűen rángtál. Hehe

- Az azért volt, mert valami tényleg megrázott!!!

- Oké. Én már unom, legyél te újra.

- Ki az? Beteges, és állatokkal beszélget?

- Jaj, hagyd már abba! Kicsit unalmas ez, nem gondo... - ekkor hallották meg mindketten a halk, tompa telefoncsörgést.

Mindketten keresni kezdték a forrást, de végül Dr. Garden találta meg, a mellette lévő falon. Illetve a falban. Fogta a ráspolyt, és leverte a vele a csempét, legnagyobb meglepetésükre pedig tényleg volt valami mögötte, és nem csak a képzeletük játszott. Egy kis dobozka. De be volt zárva. Nagy nehezen eljutottak odáig, hogy kinyissák a kulccsal, amit nemrég találtak. Érdekes dolgokat találtak benne. Többek közt egy mobiltelefont, ami most elhallgatott, két szál cigarettát, és egy kis üzenetet is. Adam az egyik cigarettát kérte. Lawrence odadobta neki, majd elmosolyodott.

- Mi az? - vette szájába a cigit, és akkor ő is rájött. Tűz nincs.

A telefon újra megszólalt. Kis késleltetéssel Dr. Garden fölvette.

- Halló?

- Dr. Garden. Kifut az időből. Nézzen csak az órára... - még volt tíz perc hatig.

- A francba. Izé... ne merje bántani őket! Hallja!? Ha csak egy hajuk szála is meggörbül, maga halott ember!!!

- Én már az vagyok, Dr. Garden. De megteszem, amit meg kell tennem, és reménykedek. Érti ugye?

- Nem igazán.

- Akkor jó. A forgatókönyvírók elérték céljukat. Akar beszélni a családjával?

- Igen! Igen!

Egy kis szünet után lihegés hallatszódott.

- Szia Blöki! Jaj, Blöki, úgy féltelek! Semmi baj nem lesz, jó? Nyugodj meg. Szólnál anyunak, hogy jöjjön a telefonhoz?

- Papa, én vagyok az, Jessica. Kihez beszéltél az előbb?

- Ööö... senkihez, csak... jól vagy, kicsim?

- Nem! Itt ez a gonosz bácsi, akit úgy hívnak, mint azt, az adagolós cukrot, és három órán át beszélt az anyjával telefonon! Papa, nagyon félek. - zokogott a kislány.

- Én is. Főleg, ha megjön a számla. De ne aggódj, mert nem lesz semmi baj. Ott van a mama?

- Igen.

- Adod őt is egy kicsit?

Megint szünet.

- Szia, Lawrence! Eddig sírtam, most már azt sem tudok! Ki ez az őrült girnyó, aki pisztolyt lóbál a lányom előtt? Megdöglött az aranyhala, és te nem tudtad feltámasztani, vagy mi?

- Kérlek, nyugodj meg drágám. Hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Nagyon szeretlek. Hallod?

Egy újabb szünet. Sustorgás hallatszódott a vonal másik végéről.

- Szívem?!

- Ne higgy Adam-nek. Hazudik.

Azzal megszakadt a vonal.

- Micsoda!!? Mi van?! Mi ez az egész?! - üvöltött magából kikelve Dr. Garden.

Adam csodálkozva, és kérdően nézett rá.

- De hát mi, Lawrence?

- A feleségem azt mondta, hogy ne higgyek neked, hazudsz. Miről beszélt?

- Én... fogalmam sincs.

- Adam...

- Na jó. Emlékszel a Fiderikusz Sándor-os feladványra?

- Igen.

- Az valójában Szalacsi Sándor volt, csak elszúrtam, és hagytalak nyerni.

- Hogy tehetted? - fakadt ki Dr. Garden, de időt sem kapott Adam a válaszolásra, mert az óra éppen megütötte a hatot.

A mobiltelefon ismét megszólalt, és Dr. Garden feszülten vette fel.

- Vége van, Dr. Garden! Most megölöm őket! - kiáltozott őrült hangon a fazon a telefonba.

Hát persze. Ismerős volt a hangja is, és a lányom azt mondta, úgy hívják, mint azt az adagolós cukrot.

A Pontos idő: Hat óra. Egy perc. Harminc másodperc. Ezt megszívta. Ég önnel, és köszönjük, hogy minket választott. - közölte a nyugodt, gépies női hang a hangosbemondóból.

- Pez. Ne tegye!

Egy pillanatra megakadt a hangja.

- Már túl késő magának, Mr. Garden.

- Ne! Várjon! Megölöm! Kérem, ne tegye!!!

A vonal másik végén eközben mindenki jól volt, és éppen Twister-t játszottak a nagyszobában, amikor Pez a telefonnal a kezében megbotlott, és ráesett a tévé távirányítójára. Nem kellett volna. Az ötösön éppen egy durva akciófilm ment, és Dr. Garden mást sem hallott a telefonba, csak a vad, esztelen lövöldözést, a hisztérikus röhögéseket, a halálsikolyokat, és a kellemes, de ütemes zenét.

- Nem! Istenem! Úristen! - kiáltozott, de már késő volt, a hívás megszakadt.

Adam rémült tekintettel a dokit bámulta, amikor látta, hogy az a gatyáját tépkedi, és felveszi a ráspolyt.


Trapp huszonnégy órás megfigyelésben tartotta a doktor lakását, és amikor meglátta a furcsa alakot mozgolódni a szobában, és miután az elzuhant, véletlenül a függönyt is leszaggatni, úgy vélte: jobb, ha átmegy. Még mindig azt hitte, hogy a doktor volt a gyilkos. Megszállottja volt ennek a téveszmének, és Chris Rock mellett még az összes ilyen újságcikkel ki volt plakátozva a szobája fala. Az elmegyógyintézetben azt mondták: ilyenkor nyugodjon meg, mert az erőszak csak erőszakot szül.

Francokat érdekli! Átmegyek, és szétlövöm a rohadt fejét.

Így is tett. Legalábbis az ajtót berúgta, de Pez ekkor futásnak eredt, és a nő meg a gyerek szörpös pohárral a kezükben, sütit majszolva ültek a tévénél. Trapp nem késlekedhetett. Illedelmesen köszönt, majd megvakarta a nyakán a sebhelyet, és a fazon után eredt. Még látta, amint az utcán beugrik a kocsijába, és elhajt. Trapp is bevágódott a Smart-ba, és a szirénát kitéve repesztett utána.


- Ne! Úristen, Lawrence! Mit csinálsz! Ne! Hagyd abba. Nekem is van családom, van mit helyrehozni. Az anyámmal nem beszéltem közel egy hete, és volt barátnőm gyerekét is fel kéne vállalnom! Légy szíves tedd le! - kiáltozott Adam a szoba másik végében levő Dokinak.

Dr. Garden nem volt teljesen magánál. Úgy tűnt: megőrült, legalábbis amíg tartott. Már kemény fél órája reszelte a lábát a ráspollyal, elképzelhetetlen nagy erőt kifejtve, és közben üvöltve, de csak akkor sikerült is neki az egész művelet, amikor Adam végül odadobta a sajátját is, (természetesen ezt is Dr. Garden fejének) és már két eszközzel is tudott dolgozni. Amikor végzett, erőtlenül eldobta a szerszámot, és közelebb kúszott a vécén ülő hullához. De inkább a pisztolyhoz.

- Úristen, Lawrence! Mit csinálsz? Nem kell megtenned! Kérlek, én élni akarok!!! - üvöltötte Adam.

De a földön kúszó férfi kezében már ott volt a fegyver, és a mozgó alakra célzott.

- Sajnálom. A családom. - nyöszörögte, és meghúzta a ravaszt.

Közben Pez már vadul sietett be a helységbe, de Trapp is iszkolt utána, és elkapta a vállát. A falhoz vágta, és pisztolyt nyomott a képébe. Dulakodtak. Pez tökön rúgta a nyomozót, de az egy kis késleltetés után egy székkel verte fejbe. Nagy küzdelem volt. Amikor Trapp leszaggatta magáról a pólóját, Pez már a földön hevert, és tehetetlen volt. Mi volt a baj? A szakértők véleménye szerint Trapp néha hajlamos volt mindent fordítva csinálni. Például fordítva fogni a pisztolyt és húzni meg a ravaszt. Igen. Lelőtte magát, de csak mert végezni akart ellenfelével. Pez belerúgott még egyet, majd továbbbicegett a vécébe. Kinyitotta a nagy vasajtót, és meglátta Dr. Garden-t csonka lábbal a földön feküdni, pisztollyal a kezében, és Adam-et, amint ide-oda ugrál, hülye vigyorral a képén. Igaz, ami igaz, Dr. Garden nem célzott túl jól, rendesen körbelőtte a falat a pasi körül, de őt magát nem találta el. Amikor Adam meglátta Pez-t, lehervadt a képéről a mosoly. Pez lelőtte, elsőre. Dr. Garden-t elfogta valami halvány irigység, de amikor látta, hogy támadójuk ezúttal rá fog fegyvert, ez dühbe költözött át.

- Miért? - kérdezte.

- Tudja. A szabályok. - felelte, de nem volt túl sok ideje, mert Adam elkapta, és még sebesülten is, egy Judo-ütéssel azonnal a földre küldte.

A pisztoly kiesett Pez kezéből, és Adam-nek még volt annyi ideje, hogy agyonverje egy csempével, kiszedje a zsebéből az öngyújtót, elszívja a cigijét, és kényelmesen elhelyezkedjen a földön. Dr. Garden falfehér volt. Oda kúszott hozzá, és nyöszörögve mondta:

- Köszönöm. Ha most nem kerítek segítséget, elvérzek.

- Keress egy kisboltot, szinte mindenhol árulnak tampont.

- Látom, még mindig a humorodnál vagy. - mondta erőtlenül.

- Ne hagyj itt.

- Visszajövök érted. Hozok segítséget. - Állt fel nagy nehezen, és a falnak támaszkodva ugrált kijjebb.

- Tényleg? - kérdezte Adam. Már szinte könnyre állt a szeme. A Titanic óta nem sírt.

- Neked nem hazudnék. - felelte Dr. Garden, miközben arra gondolt: most majd meglátjuk ki a dilinós, haver. Azzal eltűnt a helységből.

Adam miután elszívta a cigit, megpróbál még keresni a halott Pez zsebében, de egy Game Boy-on, egy Top Secret borítékon, egy kávéfőzőn, és egy kaktuszon kívül nem sokmindent talált. Még egy kis kazetta lejátszót.

Egy kazetta lejátszót? Megnézte, és elindította.

Hello, Dr. Habibi Habla Kebab. Vagy ahogy a barátaid hívnak: Pez. Választanod kell. Lassan ölő méreg kering a szervezetedben, amire csak nekem van ellenszerem. Végignézetnél két teljes évadot a Baywatch-ból, egy anyával és a gyermekével, hogy magadat mentsd?

Adam a sokktól csodálkozva, térdre rogyva még az üzenet végén sem tudott egészen magához térni. Mi ez az egész? Mi? Aztán, amikor észrevette a fazont felállni a vécéről, félelmetes döbbenet lett rajta úrrá. Nem volt halott. A Pasi élt, és igen. Ő volt az. Végignézte, ahogy odaballag a mosdóhoz, és kezet mos, majd megszárítja a kezét a meleg levegőt fújó gépnél, és visszamegy a vécéhez.

- A láncaid kulcsa ebben a kagylóban van. - mondta, és miközben Adam tátott szájjal bámulta, lehúzta a vécékagyló tartalmát.

- Neeem! - üvöltötte a srác, és a pisztoly után kapott, de Lawrence már kilőtte az összes töltényt a falra, és a másik fegyvert nem érte el.

- Az emberek folyton mellécéloznak, nem becsülik meg a takarítók munkáját, nem ügyelnek a vécék tisztaságára. Te már nem ilyen vagy. Vége a játéknak. - mondta férfi, és bezárta a vasajtót, a kétségbeesetten üvöltő Adam-re.

V É G E !