Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
-Ez a helyes hozzáállás! Adjunk a nézőknek egy olyan előadást, amit soha nem felejtenek el!...
Egyszerre izzadtam az análszextől és korábbi fáradozásaimtól, hogy kedvükre tegyek. Szegény...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Tetszik ez az új hang itt. Tet...
2024-02-22 10:51
gyuri0926: Leveleznél velem?
2024-02-21 14:47
Rémpásztor: Okés, patrikiskal157@gmail.com...
2024-02-20 13:38
SunnyDay: Írástechnikailag köszönöm a po...
2024-02-20 10:57
Rémpásztor: Nagyon népszerű téma. Valóban...
2024-02-19 17:47
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Paradise City mesei - Déli módra, jól átsütve 3. rész

Kettőkor zártunk. MJ-vel hosszan szeretkeztünk. A zuhany alatt kezdődött, a közös fürdés alatt szájjal elégítettük ki egymást, majd a hálóban folytattuk. Nem tudtam betelni MJ-vel, újra és újra akartam érezni az ízét, illatát, a számban akartam érezni a húsát. A lány utasításokat mormolt.
-A nyelveddel előbb a nagyajkak tövét…végig…úgy… ez az…ighheeeenn… Balra kőrözz a nyelveddel…balra...lassabban…igeheeeen…igheeen… Az ujjaddal várj…méééhg… Most jöhet… ne olyan mélyre kicsit kijjebb…úgy azaz…ott… Érzed… Igen… Kicsit finomabban… 
MJ hosszan élvezett el, mintha az orgazmusa sose akart volna véget érni… Elégedetten pihegett, amikor vége volt. Kiment a mosdóba, és valamit hozott mgával, amikor visszatárt.
-Gyere kicsim…gyere… -gumit húzott a péniszemre és sikosítót kent rá- Gyere…kell a popsimba is.
Óvatosan nyomultam be. Nem kedveltem meg az anált, és tudtam, hogy soha nem is fogom, ám MJ imádta, én pedig a kedvébe akartam járni.
-Gyere…igen… Gyere…keményebben egy kicsit… au…nana…ne ennyire… Isteni jó…nem fogod megbánni meglátod…nem fogod…nem…. ohh basszus…igen…
A lány újabb orgazmushoz jutott, és ez már sok volt én is elsültem, megtöltve az óvszert.
-Kicsit pihenünk…utána gyere…
 
Fél óra múlva végre édes puncijába merülhettem. Mennyei, semmi máshoz nem hasonlítható érzés volt, ahogy az izmos mégis puha, forró, nedves hüvelyébe csúszkáltam ki és be újra és újra, míg mindketten el nem mentünk. Élvezet volt minden pillanata, ahogy gyűlt a kéj, ahogy ő is közeledett, aztán ahogy szinte vibrált a farkamon és szabadon élvezhettem bele.
-Nem szereted az anált… -mondta, amikor ismét szóhoz jutottunk.
-Nem…
-Mégis csinálod.
-Mert te szereted. Neked akarok örömet szerezni! 
MJ erre csak hozzám bújt.
-Nemsokára megint nekifogunk…belőled nem elég!
 
Tizenegykor kíméletlen dörömbölésre ébredtünk. Nem akartunk felkelni, de a dörömbölő kitartó volt.
-Hééé, itt vagytok…?! Hahóóóóó!
Még zsibogott bennem az MJ-vel közös kéj, és nem erre akartam kelni. Mondjuk inkább arra, hogy MJ gyengéden leszop… Ennek megfelelően voltam morcos.
-Mi a faszt akarsz, Larry?
-MJ is itt van…? Ezt hallanotok kell!
-Hallja… Csak mondd már!
-Megtalálták Alice Hendersont. Élve!
-Szuper!
-A mocsár közepén találta meg az FBI ribi. Ezek nagyon tudnak!
-Ja…
-Ma nyitva lesztek…?
-Nem. Hétfő van…
-Ja persze… Na csá!
Larry ment, én visszatotyogtam MJ-hez.
-Mit akart az a hülye?
-Élve találták meg Alice-t.
-Az jó. 
Tapasztalt ajkak és selymes száj kényeztetését éreztem a farkamon. „Mégse olyan rossz ez a reggel!”-gondoltam. Persze tévedtem.
 
Alig végzett MJ a kényeztetéssel, alig apadt el sperma áradása, megint dörömböltek. Ismét kivánszorogtam az ajtóhoz.
-Mi az Jepsen, miben segíthetek…?
-Megtaláltuk Alice-t.
-Hallottam róla…
-Körözzük Duane Frisk-et és Herbert Herbst-t, egyelőre emberrablás vádjával. Még tart annak a szellemtanyának az átkutatása. Félünk tőle, hogy a vád emberölésre fog módosulni.
-Az a két tag a jóképű meg az emberhegy?
-Igen, ők azok.
-Úgy vélik már követtek el emberrablást?
-Gyanítjuk…
-Rendben… Ha látom őket szólok Copeland seriffhelyettesnek.
-Copeland szabadságra ment.
-Hogy mi? Amióta itt vagyok, sose ment szabadságra.
-Akkor lehet, hogy most azért ment.
-Hát jó…
-Elnézést…bemehetnék?
-Nem. Hacsak nincs házkutatási parancsa.
-Nincs egyedül?
-Bingó!
-Akkor nem zavarom! De jöjjön be a rendőrségre vagy az irodánkba. Más dolgokkal kapcsolatban is szeretnék beszélgetni Önnel.
-Más….?
-Meglehetősen szokatlan…
-Jól van ügynök, alkalomadtán beugrok, de ma szabadnapos vagyok.
-Nem is zavarom. Viszlát!
-Viszontlátásra!
Morogva mentem vissza a hálóba.
-Hol is tartottunk…?
MJ válaszul csak széttárta a lábát.
 
A kora délután még az ágyban ért minket, a nyakamban lógó aranyröggel babrált.
-Miért tartottad meg…
-Az alakja miatt… Isten vezet.
-Aha… Rég voltam templomban… 
-Én is…
-Elmehetünk egyszer…amelyik szimpatikus…
-Oké…
A keze szaporán járt a férfiasságomon, amíg teljes valójában meg nem mutatta magát. Kéjes vigyor játszott az arcán és óvszert vett elő…
-Gyere…megint a popsiba akarom, utána olyasmit kapsz, amit megemlegetsz.
Két óra múlva tényleg megemlegettem. MJ csípőtechnikája és ritmusérzéke tökéletes volt, ez meg kellett állapítanom.
Leszállt az est és a mocsár felől mély dörmögésbe forduló fújtatás hallatszott.
-Úristen, mi ez…?
-Aligátor. Épp udvarol.
Ekkor pukkant két lövés, nem voltak közel, de nem is túl messze. Füleltem, de nem hallottam újabb hangokat. Próbáltam betájolni a lövések irányát.
-Arra egy viskó van!
-Meg akarod nézni?
-Muszáj…
 
Autóba vágtuk magunkat és elindultunk kideríteni a lövések okát. 40 perc alatt találtam oda az egyik holtág partján lapuló viskóhoz. Néma csend és sötétség fogadott minket, a víz felől hallatszott néha csobbanás, a telihold óriási fényszóróként világította meg a partot és a házat.
-Telihold van? azért voltunk ma ilyen virgoncak… -mormolta MJ.
Ez volt az a pillanat, amikor eszembe jutott, hogy ez Mimi mama háza. Az udvaron álló „lokomotív” barbecue felől még némi meleg sugárzott. A házhoz tartozó stégén két ember feküdt hanyatt úgy nézték az éjszakai eget és a holdat, természetellenesen tágra nyílt szemmel. Mindkettő homlokán egy-egy lövés nyoma sötétlett. Az egyik jóképűnek volt mondható, a másik test akkora volt, mint egy medve… 
-Úristen…
-Ezt már mondtad ma, csak más hanghordozással…
-Van kedved viccelni két holtest társaságában?
-Őket vádolják Alice elrablásával. Valaki alighanem nem akarta a hatóságokra bízni az ítéletet.
-Mi ez a szag… Mit sütöttek… -lépett MJ a barbecue-hoz.
Felnyitotta a hengeres szerkezetet. A sütőben egy emberi test hevert…a jelek szerint jól átsütve. MJ hang nélkül esett össze és terült el a homokos talajon. A barbecue fémes csattanással zárult vissza. Hosszú percekig pofozgattam, mire magához tért.
-Menjünk innen…azonnal menjünk innen…
-Ha nem ájultál volna el, már itt se lennénk…. Gyere!
 
Két rőtes pont világított a sötétben, egy szempár?
 
-Nem mentek sehová! -szólt egy öreges alt hang a sötétből.
Mimi mama lépett elő az éjszakából, a kezében pisztoly, aminek a csöve kétséget kizáróan ránk irányult.
-Elnézést…csak lövéseket hallottunk, és jöttünk megnézni, kell-e segítség… -dadogtam.
-Túl sokat láttatok… Gyerünk…a csónakba!
-Miii?
-A kenuba! Ott. Csónakázni megyünk.
Nem volt más hátra, bátorítólag megszorítottam MJ kezét és beszálltunk a kenuba. Mimi mama a kenu orrába mászott be.
-Induljunk! Evezz!
-Me…merre…
-Amerre akarsz!
Evezni kezdtem. A kezdeti zavarodottságot átvette a gondolkodás és egy határozott terv öltött körvonalat.
-Te is evezz! -rivallt MJ-re.
Óvatosan kormányoztam a kenut egy távoli lagúna felé… Nem is a lagúna számított…a lakója…
-Jó… -vihogott elégedetten- Jó mélyen a mocsárba!
Abban a perceben száz százalékig igazat adtam azoknak, akik szerint Mimi mama boszorkány. Gyerekkoromban mindig így képzeltem el a boszorkányok hangját, vészt jósló volt…baljós…mintha a halál fuvolázott volna. Elértük a lagúnát, ahol hangosabban kezdtem evezni.
 
Mi lesz már?!
 
Mimi mama felállt a kenuban.
-Álljatok meg!
Feleslegesen hangosan fékeztem az evezővel, Mimi mama rosszindulatúan nézett minket miközben a hold változatlanul szórta a fényét.
-Táncoltál már az ördöggel sápadt holdfénynél? -vihogott megint a banya- sose gondolta senki, hogy ez a mondat egy ócska moziból valaha is illő lesz. Hát most fogtok… hahahahaha
 
Hol vagy, amikor szükség lenne rád?!
 
A víz fodrozódása kapta meg a szemem.
-Itt maradtok krokdiltápnak! -emelte fel az öregasszony a pisztolyt.
Megkapaszkodtam a kenu két oldalában, MJ önkéntelenül követte a példám.
-Nana…mi jutott  az eszetekbe… -a boszorkány korántsem volt magabiztos.
Egy erős rántás, a csónak megbillent, a banya pedig igyekezett visszanyerni az egyensúlyát. MJ egy evezővel segített neki. Elveszteni. Az öregasszony hangos csobbanással hasalt bele a lagúnába.
-Nem tudok…nem árthat nekem… Legyetek…
 
Felcsapott a víz és hatalmas fogsor villant az éj sötétjében ahogy Gorge álkapcsai összezáródtak Mimi mama testén. Valami más dimenzióból származó sikoly hallatszott. George, a hatalmas aligátor módszeresen forgatta az öregasszony testét, amíg fejjel előre állt a torka felé. Talán még mozdult a boszorka keze, talán akart valamit mondani…ma sem tudom megmondani, de George szakácskés hosszúságú, vagy két hüvelyk átmérőjű fogaitól átjárt tüdővel ez nem valószínű. George elindult és alámerült, egy kar, mint egy tengeralattjáró periszkópja egy darabig még szántotta a felszínt, majd eltűnt az is…csak pár levegőbuborék jött még fel. Pár perc múlva olyan csendes és békés volt minden, mintha semmi sem történt volna.
-Megette…?
-Vagy csak beteszi egy üregbe vagy egy fatörzs alá puhulni…
-Istenem…ölelj át…kérlek… Amint lehet elmegyek templomba…ezentúl minden vasárnap… Ez szörnyű….
Negyed órán át zokogott a karjaimban, mire úgy-ahogy megnyugodott. 
 
Kieveztünk a kocsmához, beszálltunk MJ járgányába, elmentünk a rendőrségre és feladtuk magunkat. A kihallgatás egész éjjel folyt. A Mimi mama házához kiszálló rendőri egységek megtalálták Duane Frisk és Herbert Herbst holttesteit, a grillezőben is megtalálták a holttestet.
-Biztos benne, hogy Emilia Robertson kényszerítette Önöket fegyverrel? -kérdezte Jepsen ügynök, mert időközben az FBI is bekapcsolódott.
-Igen…
Külön kocsikban vittek minket át az FBI megyei központjába, még egy búcsú-csókra se adtak lehetőséget. Ott mindenféle vizsgálatokat végeztek és DNS mintát vettek. Aztán egy zárkába zártak, és napokig csak enni kaptam. MJ-ről nem tudtam semmit. Igazából semmiről sem tudtam semmit. A kis ablakon keresztül tudtam mérni a nappalok és az éjszakák változását. Negyedszer jött fel a nap, amikor zörgött a zár, és kinyílt az ajtó. Jepsen ügynök volt az.
-Jöjjön!
 
Az ügynök egyedül volt, nem bilincseltek meg, nem fogtak rám fegyvert. Jepsen egy szobába vezetett, MJ már ott volt. Karikás szemei és a nyúzott arca alapján ő sem nyaralásként élte meg az egészet. Azonnal összeölelkeztünk és hosszan csókolóztunk, csak Jepsen diszkrét köhintésére hagytuk abba.
-Kérem…foglaljanak helyet. Egy rendkívül szokatlan eset tanúi lettek! Mindjárt ideér a táram is.
Alig mondta ki, egy széles vállú ügynök lépett be, vonásai, haja indián származásra utalt.
-A társam, Marshall Bigbear ügynök…
Kezet fogtam a fickóval. Miután visszatértem a helyemre az asztal alatt megfogtam MJ kezét, az ujjaink egymásba fonódtak. 
-Nos… Copeland sheriffhelyettes gyakran járt a kocsmájában. Észleltek rajta valami furcsát?
-Nem…azt hiszem nem… -válaszolta MJ.
-Biztos…? Gondolkodjanak…!
-Ami azt illeti… Copeland az utóbbi időben tegezni kezdett. És a kocsmában tartott házkutatást hülyeségnek nevezte. Komoly bűnügyben folytatott házkutatást sosem nevezne „hülyeségnek”. -válaszoltam.
Jepsen arca megrándult a házkutatás említésére, de amúgy úgy tűnt érdekelte őket a sztori.
-Más szokatlan nem történt?
-Csak pervez… Ellopták néhány használt fehérneműmet. Na és Jake…
-Jake?
-Az egyik nap besétált a kocsmába, többen látták. Beszéltünk vele. Majd másnap azt állítja, hogy nem is volt ott…
A két ügynök egymásra nézett.
-Más…?
-Azt állította, hogy megdugott. De ilyen sose történt! -pirult el MJ.
-Hmmm…
-Ez sem szokatlan… -suttogta Bigbear Jepsennek.
-Hallottak már a skinwalker-ekről, az indián mondákban létező alakváltókról?
-Tessék...nem...hogy micsoda? -MJ ujjai erősebben szorították a kezem az asztal alatt.
-Nos igen...hallottam ilyen legendát. De ez minden, amit tudok... Valamiféle boszorkányok.
 
Sokmindenre számítottam, de arra nem, hogy az FBI dajkamesékkel fog traktálni. 
 
-Igen... Olyasmik. A legendák szerint képesek állatok alakját felölteni, leggyakrabban coyote vagy farkas alakját öltik fel.
-Úgy hallottam ilyesmire egyes Afrikai Törzsi varázslók is képesek. Állítólag. 
-Úgy van!
-Ugye nem sértődik meg, ha ezekben a mendemondákban bátorkodom kételkedni.
-És ha azt mondom, hogy az FBI bizonyítékokkal rendelkezik? Sőt többet mondok...nemcsak állatok alakját képesek felölteni.
MJ igen bután nézett az ügynökökre, és én magam még annyira se vágtam értelmes képet, mint ő.
-Na jó! Mondják meg mivel vádolnak minket, és hívják az ügyvédemet!
-Nem vádoljuk Önöket semmivel. Viszont olyan jelenséggel találkoztak, ami felkeltette az FBI paranormális jelenségekkel foglalkozó részlegének érdeklődését.
-Elnézést Jepsen ügynök, de ez...
-Ha kívánja, mutatunk olyan bizonyítékokat, amelyek feltétlenül meggyőzik!
-Na jó... Nyűgözzenek le!
 
Kikísértek az épületből, autóba szálltunk, elautóztunk máshová. Rideg, rosszul világított folyosókon kísérték minket. Az egyik ajtó felett tábla: „Kórbonctan”  arra mentünk tovább. Mind a négyen fehér köpenyt vettünk fel, hűvös csempézett szoba, az egyik falon rozsdamentes ajtók csillogtak. Középen márványasztal. Egy kibaszott hullaház! Egy kopaszodó, ötvenes éveiben járó emberke várt minket, Dr. Shifter néven mutatkozott be. Rajta kívül egy húszáves forma unott pofájú gyerek volt, talán segéd-boncnok.
-Mutassa az elsőt, doki!
A kölyök kinyitott egy ajtót, és kihúzott egy tepsit. A doki  némi hatásszünet után kibontotta a testet takaró zsákot.
 
Copeland sheriffhelyettes feküdt előttünk, napszemüveg és stetson-kalap nélkül. A vonásai nyugodtak, a szeme csukva, mintha csak aludna. Az egyetlen nyugtalanító a bőre színe volt, sötétbarna, mintha csak... Nem, ez nem lehet igaz! Ekkor csapta meg az orrunkat az enyhe füstös szag...mintha csak egy darab füstölt sonka feküdt volna előttünk.
-Mondja el, doki...
-A halál oka ismeretlen, a vért a halál beállta után közvetlenül csapolták le a testből a nyaki ütőéren ejtett, anatómiailag pontos vágással. A testüreget egyetlen egybefüggő, a szegycsonttól a szeméremcsontig hatoló vágással nyitották fel. Valamennyi belső szervet eltávolították...tüdő...szív...máj...gyomor...belek...méh...vesék. Ja, az agyat is eltávolították. A szövetek laborvizsgálata alapján a testet sóban vagy sóoldatban tárolták ismeretlen ideig. Ezt követően...elnézést nincs rá jobb szó...füstöléssel tartósították. A laborvizsgálat bizonyos alkaloidák jelenlétét is kimutatta, tehát vagy a „páchoz” vagy a füstöléshez gyógynövényeket is használtak...
-Te jó Isten.... -rebegte MJ.
-De hát mit...hogyan...
-Doki, mennyi idő lehetett? -kérdezte Bigbear.
-Lássuk csak... A test előkészítése egy nap... A pácolás, hát nézetem szerint a szövetekben csak úgy kerülhetett ennyi só, ha a testet tömény sóoldatban tárolták. Az egyiptomi mumifikálási eljárások rekonstruálására folytatott kísérletek alapján legalább két de inkább három hónapot vehetett igénybe. A füstölés...nos ez a legnehezebb. Konzultáltam egy hentessel, és az a véleményem, hogy a test méretét is figyelembe véve, a füstölés 45 nap lehetett. Látszólag gondot fordítottak arra, hogy…hmmm…a test belseje is füstölődjön. Mindent összeadva, a teljes folyamat legalább négy hónap lehetett. Hogy a halál mikor állt be, az kérdés. A szövetek a füstölés után is vesztettek a nedveségtartalmukból, tehát úgy vélem a halál mintegy 6 hónappal ez előtt állt be.
-Hat hónap...? Fél év...? -hebegtem.
-Becsléseim szerint... -biccentett az orvos.
-Tudjuk már, miben halt meg? 
-Nos, mint mondottam, nem. Külsérelmi nyom, ütés, döfés, sőt tűszúrás, lövés bemeneti nyílása nem fedezhető fel. A vér lecsapolására szolgáló vágásokat post mortem ejtették. A koponyacsont ép, fojtogatásra, zsinegelésre utaló jelek nincsenek. Esetleges mérgezés már nem állapítható meg. A sheriffhelyettes, az orvosi kartonja alapján, előrehaladott méhnyak-rákban szenvedett, tehát nem zárható ki a természetes halál sem, bár az onkológus véleménye alapján még évekig kordában tartható volt a betegsége.
Forogni kezdett velem a helyiség. Még egyszer Copeland arcára pillantottam.
-Bizt...biztos, hogy ö...az? -kérdezte MJ.
-Sajnos igen. A fogászati röntgen alapján egyértelmű, a DNS is egyezik. Kétséget kizáróan ez itt Copeland sheriffhelyettes füstöléssel tartósított holtteste!
-Elnézést, mehetnénk...
-Még van egy....
-Nem...nem...nem... -MJ az arcát a mellkasomba temette, kezeit a fülére tapasztotta.
Én sem voltam túl jó állapotban. Jepsen karon fogta és kinézetre MJ-t.
-Jöhet a másik versenyző? -kérdezte a doki.
 
Nem voltam benne biztos, hogy készen állok rá, habár igenlően biccentettem. A segéd rutinosan nyitotta a következő ajtót és húzta elő a tepsit. A doki felnyitotta ezt a zsákot is. A látvány leírhatatlan volt. Jake arca nézte a mennyezeti neonlámpát, üres szemgödreivel, a bőre vörösesbarna, a szája tátva.
-Az ő esetében a halál oka pontosan megállapítható: egyetlen tarkólövés. A testet ugyanúgy nyitották fel, mint a másik esetében. Az ő esetében...nos inkább fűszerezésről beszélhetünk...
Diszkréten öklendeztem. Mintha pecsenyeillatot éreztem volna...
-...a laborvizsgálat egy helyben igen kedvelt fűszerkeverékre jellemző vegyületeket mutatták ki. 
-És őt is...füstölték...? -nyögtem ki a kérdést, közben patakokban folyt rólam a víz.
-Nos nem. Inkább úgy mondanám, déli módra jól átsütötték. Mintegy 12-16 óra alatt, egyenletes hőmérsékleten. Belőle fogyasztottak is...nemiszerv...herék és comb. Megmutatom  ha gondolják... Az izomszövetet könnyen le lehet már tépni a csontról...
-Kösz doki, elég...mikor történhetett? -úgy tűnt Bigbear ügynököt is megviselték a látottak.
-Úgy vélem a megtalálása előtt két-három nappal gyilkolták meg. Egy nap amíg gyakorlatilag kivéreztették és kizsigerelték, mint egy disznót, aztán az elkészítés még egy nap.
-Menjünk...kérem... -nyöszörögtem.
-Meg kell mondjam, hosszú kórboncnoki pályafutásom alatt nem találkoztam még ilyen esettel... Még csak nem is hallottam... -magyarázta a doki, miközben sietősen távoztunk.
 
Nem tudom hogy kerültünk vissza az FBI irodájába. Szédültem...füstölve...déli módra jól átsütve...
-Értik már...? -kérdezte Bigbear hamuszürke arccal- Elhiszik, hogy egy alakváltó garázdálkodik itt?
-Rettenetes... -nyögtem- Látták már ilyet?
-Ilyet még nem. Hogy ettek az áldozatból...well...olyat igen.
-Szokásuk...?
-Előfordul. Tehát Copeland alakját már legalább fél éve felvette egy „skinwalker”, Jake Spaatz alakját 1-2 hete. Ms Hopkins-ét 1 legfeljebb 2 alkalommal.
-Az enyém...?
-Igen, Ms. Hopkins. Valószínűleg azért lopott Öntől ruhát, fehérneműt. Szőr- vagy hajszál segít nekik az alak, a szokások tökéletesebb utánzásában. Valószínűleg arra használta, hogy pontosabb információt szerezzen Mr. Spaatz-ról... Nemi kapcsolatot létesített vele, így tulajdonképp a DNS-ét szerezte meg. Hogy miért épp az övét, azt nem tudjuk...
-De miért engem...utánzott...?
-Biztosra akart menni... -bigyesztette le a száját Jepsen.
-És ennek az egésznek mi köze van a Henderson lány elrablásához?
-Jó kérdés… Valamilyen titkos praktikát akart gyakorolni…talán…esetleg áldozat… Még nem tudunk róluk eleget. Az is új információ, hogy ember alakját veszi fel.
-Tehát Mimi ma… Mrs. Robertson-t is megölte valamikor. 
-Ez egy érdekes kérdés… Tudják, amikor jelentkeztek, átkutattuk a helyszínt, olyan tárgyakat is találtunk, amik 600 évesek vagy idősebbek is voltak. Indián és afrikai varázslók használták őket… Úgy tűnik Mrs. Robertson maga volt az alakváltó, azaz nem tudjuk az eredeti nevét, csak felvett egy identitást. Bizonyosan több is volt neki az évszázadok során. A megtalált holmikból arra a következtetésre jutottunk, hogy feltehetőleg Afrikában látta meg a napvilágot és varázsló lett, aztán valahogy…valószínűleg rabszolgaként eljutott Észak-Amerika területére, ahol indián varázslókkal került kapcsoltba és megszerezte a tudásukat, talán erőszakos úton. Haitin a woodo tanaival ismerkedett meg… A sokféle tudást egy sötét praktikává gyúrta össze. Fontos megjegyezni, hogy eredetileg a „skinwalker”-ek a bőreváltók nagy tudású gyógyítók voltak, csak később lettek boszorkányok és kezdték a tudásukat, sötét célokra használni. Talán akadnak bőreváltók, akik elutasítják e tudás sötét célokra való alkalmazását…
-Honnan tudják, hogy nem vagyok alakváltó….?
-A DNS-ükből. A bőreváltóknak nincs DNS-ük és bizonyos mágneses tér változást és elektromos impulzusokat is észlelni. 
-Hmmm…tehát akkor vége. az aligátor megette…
-Nem hinném…különleges praktikákkal lehet csak elpusztítani.
-Jake… Mr. Spaatz azt mondta, hogy járt a mocsárban egy indián varázsló és megáldotta azt a dögöt. Azóta nem is vadászott rá.
Erre az információra a két ügynök felkapta a fejét.
-Varázsló? Megáldotta?
-Ezt mondta…
-Ennek csak az a szépséghibája, hogy már nincsenek indián varázslók…
-Hát, ha igaz, hogy ki tudják mutatni egy bőreváltó jelenlétét, én elviszem oda magukat, ahol a Nagy Dög tanyázik, és megállapíthatják, miféle.
-De hát…
-Tudtam, hová visszük a boszorkát… Ahol George előfordul… Beleborítottam a vízbe és George intézte a többit…
-Ha még egy skinwalker érkezett a mocsárba, akkor feltétlenül érezni kellett a másik jelenlétét, és fordítva…
-Na és, mi volt a célja a másiknak?
-Elpusztítani Mrs. Robertson-t…vagy Mimi mamát.
-De miért? Mert gyűlölte a sötét praktikákat, amit űzött? Meg akarta szerezni? Féltékeny volt és el akarta pusztítani a vetélytársat?
-Na, ez a tízezer dolláros kérdés!
 
Az FBI ügynökei egy hétig etették a szúnyogokat a mocsárban. George-ot nem sikerült megtalálni, sem skinwalker-re utaló jeleket találni. Az ügynökök szerint, ha George valóban megette Mimi mamát, akkor annak hamar szüksége lett volna egy új testre. Úgy gondolták az afrikai varázsló annak idején megába fogadott egy gonosz entitást a hatalomért. Az új test felvétele nem lehet könnyű.
-Persze ha egy másik skinwalker végzett vele…akkor örökre elpusztult. -summázta az esetet Bigbear ügynök.
 
MJ-nek nagyjából erre az egy hétre volt szüksége, hogy összeszedje magát a sokkból. A következő napokban és hetekben nagyjából minden visszarendeződött a régi kerékvágásba, kivéve, hogy Jake és Copeland sheriffhelyettes már nem tértek be a „Paradise City”-be. Az eset még sokáig téme volt. Főleg a babonásabb vadászok körében.
-Én mindig tudtam, hogy az a banya boszorkány! -csapott az asztalra Hosszú Ed.
-Megölte Jake-t és Copeland-et is… -dünnyögte Popcorn Bob.
-Isten lássa lelkem, és azé kedveltem azt a zsernyák nőt. Foghatós menyecske volt… -mondta Pip.
-Én nem hiszem ezt az egészet! -mondta Larry- Hülye babona…kitaláció… Ugye te se hiszed Steph…?!
-Pedig nyugodtan elhiheted Larry… Én láttam… mi láttuk… -pillantottam MJ-re.
 
 
Forró délelőtt volt, a kedvenc lagúnáknál időztünk MJ-vel. Háttal egy vastag tölgy törzsének dőlve ültem, MJ háttal dőlt nekem, hátulról öleltem át, ez volt a kedvenc pihenő pózunk. A farkam félig ernyedten lógott ki a fürdőgatyámból, MJ öléről elhúzta a bikini alsó részét, mindkét melle elől elhúztam a bikini-felsőt, a kéjtől kisebb cseresznye méretűre duzzadt bimbóira sütött a délelőtti nap. Nem tettünk semmit, csak élveztük a bennünk borzongó kéjt, ami az érintéstől újra és újra vándorútra indult bennünk. Alig negyedórája még a parton szeretkeztünk, és aztán csak élveztünk egymást.
 
A víz V-alakú fodrozódását a szemem sarkából vettem észre, ahogy közeledett a parthoz. A fodrozódó hullámok egyre nagyobbak lettek, míg megjelent egy aligátor hatalmas feje. Meg kellett volna ijednünk, de nem tettük…mintha éreztük volna, hogy nem eshet bajunk. Láttuk George szarupikkelyek borította púpos hátát és farkát, ahogy tőlünk mintegy 50 lábnyira partot érni készült… A lagúnából azonban a hatalmas aligátor helyett egy állatbőrökbe öltözött vékony aggastyán kapaszkodott a partra, az egyik kezében egy legalább 3 láb átmérőjű, hártyavékonyra nyújtott bőrből készített dob, a másikban egy vékony csontból készült dobverő. Ránk pillantást sem vetve indult el az úton az erdőbe, és ütemes, tompa mégis ősi erőt hordozó dobszó kopogása hallatszott. Aztán egy vándorsólyom vágott vijjogva az ég felé, leírt egy kört felettünk és villámsebesen cikázott északnyugat felé.
 
 
Ez mind eszembe jutott, de végül csak ennyit mondtam Larry-nek:
-Hidd el, én láttam.
Percekig csend volt, amit végül Ed tört meg.
-Jó ez a kocsma Steph de adhatnátok mást is…disznót…déli módra…jól átsütve.
-Olyat biztosan nem fogunk készíteni Edgar… -mondta MJ határozottan.
 
Előző részek
Hasonló történetek
7113
Egy decemberi éjszakán becsípve kullogtam haza, olyan éjfél körül... a barátnőm Emese volt aki hazavitt, nem hagyta hogy többet igyak. Ezt csak elmesélésből tudom, mert nem voltam magamnál teljesen...
6467
Ekkor megpillantott valami mélyen kavargó sötétséget érkezni a folyosó másik végéből. Elkezdett futni, lábai önkéntelenül mozogtak, előre a lámpakapcsoló irányába. Nem tudta, miért csak, hogy el kell érje a kapcsolót, hogy újra fény legyen...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: