Ölelj át... egy szerelem története

Ölelj át

Egy szerelem története

- Sohasem késő, hogy a szerelem megérintsen.
- Sohasem késő, hogy életed jobb legyen .

-1962. Egy új élet születik , leány .
-1971. Egy anya fiúnak ad életet.

Bár sorsuk messze távol,egymástól válassza őket el,nem is sejtik,hogy egy este talán, a véletlen vagy a szerencse?
mi össze hozza szerelmes szivüket.Mások mint egy átlagos pár,mások s mindkettő remény vesztett.A másság, a
szerelem mi összeköti őket.Erősebb ezaz érzés mit emberi sziv valaha is érezhetett.A nő már 44-ik, a fiú 36-ik évét tapossa.
De mind ez nem számit,hisz a boldogságot nem években mérik.Ezaz érzés egy soha el nem múló pillanat,melyet ha örökké őrzöl,örökké az is lehetsz.Boldog s szerelmes.Szemedben a csillagok fénye ragyoghat, s bár időnként megtörhet eza fény, s csak a remény marad.Remény,hogy majd újra élhetsz,egyszer....talán.Igyekezz ezt nem elvesziteni,...melyet mi sem vesztettünk el.

Egy este rám talált, s engedtem a kisértésnek,hagytam sodródjak az árral.Sodródjak s partot érjek,...Vele.
Azt kérded hogy lehet?Ugyan nagy szavak!
Hát nekünk nem az, nem szavak.Nekünk egy csoda,egy varázslat,melyet mi teremtettünk.Hosszú út vezetett idáig.Szenvedtünk, vágyakoztunk,néha sirtunk.De megérte,s őrizzük örökké e fényt, e szerelmet.Hisz rajtunk múlik, hogy meddig tart e pillanat.
Örökké vagy ? ...

első rész

A világ legszebb délutánján—mely öt óra körül volt---,egy új élet született. Piciny kezek, hosszú fekete haj,--már ami egy csecsemőnek hosszú lehet-,
apró lábak,piros kis orcája,s a hangja!...ahogy a világ tudtára adatja ,hogy élek !,itt vagyok!.A teremtő legszebb csodája. Szülei örültek, boldogok voltak.Hisz a gyermekáldás mindig öröm egy családban,szeretettel ,odafigyeléssel törődtek vele.
Tisztességre, becsületre, szeretetre, az életre. Nevelték,lassan teltek az évek...---és nevezzük Biankának ---,felcseperedett.
Szép, erős, okos nagylány vált belőle. Jól tanult, intenziven sportolt.Szerette élvezte az életet.Bár bizonyos korlátok ,szabályok hozzá tartoztak a minden napokhoz.De Ő ezt nem bánta ,sőt! Örült hogy nem mindennapi lány.Kit megszólnak az emberek, a barátok , ismerősök.Kire nem lehet megjegyzéseket gyártani.Nem olyan volt ki azt tehet amit akar ,mert a szabályokat elfogadta, s tudta érte, javára vállnak majd.Kicsit más volt mint a többi kora beli lány .Talán túl érzékeny?
Ki tudja? ki tudhatja?Öszinteség, szeretet, becsület jellemezte.Igazából szüleivel való kapcsolata is több volt mint ,gyermek és szülő.Nem is tudom ...Mikor nem kell félni ha egyest kapsz az iskolában , vagy ha rosszat tettél.Mikor mindent meglehet beszélni, problémát megoldani,nem kell barátnő mert a legjobb kéznél van .Ez számára többet jelentett mint anya és apa.
Igazi szülőt s barátot.Bár e két szó a legcsodálatosabb a világon ,mégis ,azt kikell érdemelni a sorstól hogy azt mondhasd anya és apa,mert nem mindenkinek adatik meg a lehetőség.
Egyszóval lassan felnőtt ez a leány.Sovány testalkatú,--bár csinosnak mondanám--,hosszú barna hajú,---mi popsiáig ért--,vékony arcú, őzike szemű nő lett.Iskola évek után dolgozni ment , s bár felvették Szakközép iskolába, ugy döntött inkább a munkát válassza.Jól jött a keresete odahaza.Sportolt és dolgozott.De sport karrierje félbe szakadt.Miert? azt kérded.A válasz egyszerünek hangzik...a szerelem miatt.A szerelem mely megérintette és meg babonázta.Ő választott.A munka s a fiú, akit akkor még nagyon szeretett, imádott.Nem tudhatta milyen csalódás éri majd idővel.De ezt kitudhatja előre? nem igaz?Három év után esküvő lett a dologból.Férj s feleség lettek.Akkor azt hitte örökre szól ezaz IGEN.1980-as években férjhez menni... 16 évesen!...hát mit mondjak ? Vitték s Ő ment.De becsülettel, tisztességgel.Ekkor még boldog volt ,és ezt fokozta születendő gyermeke.Majd négy év és másik fiú gyermek. Reménykedett ,hogy az egyik talán leány lessz, de abban a pillanatban ahogy felsirt az apróság ,már nem volt jelentősége.Az volt fontos él, meg van mindene s
egészséges.Csak az övé...belőle...az Ő vére.Örült, boldog volt , hogy e érzést át élhette.Hisz anya lett ! Bár két gyermek született ez mindig olyan érzéssel töltötte el, amit elmondani, leirni nem lehet .Anyává válni... apává tenni valakit ..kell ehhez magyarázat? Óvta ,vigyázta őket,mint tanulta s tették vele is .Boldog hétköznapok, csöndes esték rótták útjukat.És az ünnepek ! Azok a csillogó szemek ...együtt lenni mint egy család...!Ha valakinek ez nem adatik meg,azt hiszem nem is értheti miaz hogy hova tartozás. A mindennapok apró örömei , az első lépések,az első szavak ...Sorolhatnám még hisz bele ivódik a lelkedbe, még ha rossz is vagy jó.Szállt az idő, sietett.Ovoda s nem sokára iskola .Nőttek mint a gomba .Tudtam mostmár öregszem.Nem mindha addig fiatalodtam volna ?!...tudom én .Csak hát...azt hiszem érted mire gondolok?
Azt mondják az ember annyi idős amennyinek érzi magát.Lehet igy van .De nem is ez a fontos !Az a fontos láttam felnőni őket , ott voltam mikor szükség volt rám .Láttam az első lépést , hallottam az első szavakat.Az enyémek voltak s azok is maradnak . ŐK örökre.De a boldogság ?s szerelem? kezdte elkerülni szivemet.Nem gondoltam volna ,hogy valaha ez megtörténhet velem, mint általában jellemző. Tudomásul kellett vennem , valami megszakadt.Kezdett kialudni a láng mely egykor perzselte szivemet ,,szivünket.Nem tudtam mit tegyek.Erőlködtem mert ugy gondoltam , tiz évet nem szabad veszni hagyni.Igen tiz év után jött először e érzés.Sok minden szép és jót megéltünk eggyütt.Próbálkoztam mint mindenki tette volna helyemben.De... de az örökös viták , a nem egyet értés ,,, felőrli az ember idegeit.Külföldre ment dolgozni, hogy majd talán ...jobb lessz .Biztam s reménykedtem .Lehet szivünk egymásra talál ujra .Tévedtem ...tévedtünk.Anyagi biztonság ?! ...az igen az volt.Ám boldogságot pénzért nem vehetsz!Küszködtem ,harcoltam ,kerestem valamit ami el veszett.Éreztem életem , házasságom,zátonyra futott.Egyre jobban feladtam hisz egyedül nem tehettem semmit. Tudom ,igen tudom valahol hibáztam én is .Nemis csak ŐT okolom .De minek mászol fára ha nincs rajta gyümölcs!? Remélem érted mondani valómat?Na mindegy a lényegen nem változtat semmit már.Ujabb tiz év küszködés és viták jöttek.Már keze is eljárt s fájt nekem ahova jutottunk.Bocsánat kérések sorozata lett a napirend.Hiába, már épültek a falak körülöttem, s tüskék egyre jobban bele fúrták magukat lelkembe.Fájt a szivem , hisz ott voltam ahonnan elindultam, tiz évvel ezelőtt. A bajok jöttek , nem kimélve testem s lelkem .Édesanyám elvesztése mai napig nyomot hagyott bennem .Bár át kellett vészelni ezt az időszakot is mert ott voltak kiknek ugy gondoltam szükségük van rám.Hugom , apukám ,persze a családom.Nagyon nehéz volt de azthittem rosszabb már nem lehet .Tévedtem s ez nagyon megsebbzett.Úgydöntöttem jobb ha válunk.Fájt de tudomásul vettem ,nincs értelme már eggyütt élni.Léptem hát , ám válóperes tárgyaláson azt gondoltam ,érdemes, még megérdemlünk egy esélyt.Hisz fogadkozott s igért. Én hittem mert hinni akartam.És ujabb gyötrelmes évek következtek kis idő mulva . A pofonok s veszekedések sürübbek lettek mint valaha .Csalódott lettem , magányos.Már csak gyermekeim éltettek, mert értük érdemes volt élni.Körbezártam magam ,hogy ne lássa senki fájdalmam.Épitettem a falakat,de valahol még mindig reménykedtem,--meg változik, jobb lessz-. De idővel beletörődtem a lehetetlenbe.Össze törtem s megfásultam.
Mivel kereskedelemben dolgozom , nagyon nehéz volt kivüllállóknak nem mutatni érzéseimet , melyek majd megőrjitettek . Lelki fájdalmam elhatalmasodott testemen , s már néha fizikailag is fájdalmat éreztem.
Kérdezheted, miért? miért vártam még valami csodára?
Hát nem tudom igazán . Talán első szerelem, meg gyermekeim apja. Fene tudja.. igy rendeltetett? De betelt a pohár s a világ összes fájdalma ki csordult belőle.Három év külön élés után , azt mondtam feladom ,,,vége.Persze Ő tiltakozott.Késő volt észbe kapnia... végleg el vesztett.
Mikor elhagy a remény ,mikor nem hiszel a csodában s mikor nem bizol a másikban ?! Akkor az már reménytelen és keserű.Nincs erőd harcolni.
Egyhanguan ,magányosan , ölelésre várva teltek napjaim.Boldogság? szerelem? ugyan , holvan az már?! Talán nem is volt igazán ? Vagy csak nem vettem észre? Valami elvakitott, de mi?Magam sem tudom . Talán gyermekeim ragyogása,értük való reszkető félelem, a felelősség hogy vannak ,értük kell hogy éljek? Hisz akartam őket mindennél jobban. Értelmet kapott életem.De most már ŐK is nagyok , felnőttek , elengedik kezem . Érzem nem lessz már szükség rám mint eddig .
Sokszor csak néztem magányomban magam elé, mi lenne jó? mit tegyek ? Ő nem törődve érzésekkel , kit bánt meg megaláz e ?. Önző s gonosz lett.Hihetetlen hogy valaha ugy szerettem...szeretni tudtam ?!
És mégis tudtam szeretni, voltak szép pillanatok ,eggyütt töltött évek.De ma már csak emlék, azt hiszem .Bár lassan még az sem , feledésbe merül mert a sok rossz annyira el törpiti,annyira eltakarja , hogy alig észre vehető.Kételkedni kezdessz ,igaz volt e valaha? Igaz volt e a kedvesség , szeretet , szerelem mit egyszer éreztél s kaptál.
Ha szerelmes filmet néztem , könnyeket csalt szemembe. Rám törtek az emlékek.Egyedül s magányosan.
Ha vigjátékot , nem tudtam nevetni .Meggyötört lelkem haldoklott.
Aztán egy este a számitógép elé ültem .Ez előtt soha , nem igazán érdekelt. Ismerősöm mondta, milyen jókat beszélget , barátságot köt , egyszóval ismerkedik.Gondoltam kipróbálom én is .Ha nem is ismerkedni de legalább beszélgetni valakivel. Uj dolog volt számomra.Próbáltam kezdeni magammal valamit mert már azt hittem megőrülök.Tudom hogy ez nem a legjobb megoldás.De itt nem lát senki ,nem hall senki , ha akarsz ismeretlen maradhadsz. Meg egyébként az őszinteség nem nagy kincs ám a neten .Azt mondassz amit akarsz vagy amit hallani akar a másik.
Kellett egy, név egy nick név.Gondolkoztam mi legyen , s sikerült találnom egy hozzám illőt azt hiszem . Ami tükrözi milyen vagyok s mire vágyom..Hát mit mondjak ...egyéjszakás kalandokban lett volna részem azthiszem.De a hűség számomra nagyon fontos , meg hát nem biztam én már senkiben.Pláne ismeretlenül.Mindenki ölelni akart. Hát igen a választott név:Ölelj át volt.Azt hittem más is van ki beszélgetésre, ölelésre vágyik.Körülbelül két hét telt talán el , mire rájöttem ez ujabb tévedés, s ugy döntöttem nem az én világom.Hihetetlen ahogy tepertek egy találkáért.
Öt perc s kilépek...gondoltam .Ültem s vártam , mire? magam sem tudom . De akkor....
---Szia.Honnan vagy? kérdezte
----Szia. Borsodból.
Ez volt talán éjjel egy körül.Reggel hat óráig beszélgettünk.Jó volt s jól esett e beszélgetés.Ahogy kérdezett és a szavakat használta.Nem beszéltünk amiről nem akartam s Ő nem faggatott.Csodás éjjel volt számomra.Emberinek, őszintének tűnt.Utólag kiderült az is .Hogy ki Ő ? Egy ember , egy fiú, kit érdemes megismerni s szeretni.
De Ő egy ujabb történet.....
Második rész

1971. Egy téli hajnal mikor felsir egy apró ujszülött.Egy fiú gyermek.Egészséges , életre való.Más volt mint a többiek, származása miatt is.Kis falu, pici ház , de tele boldogsággal.Testvérei körbe állták ugy csodálták az apróságot.Egy ember palántát ki az életre vágyott.Aprócska volt mind minden ujszülött. Nagy szemek , fekete haj , s keze! már akkor is kis puha vastag ujjakkal.Szülei emberségre , tisztességre , becsületre nevelték akár a többit.Tudták előitélettel kell majd megküzdenie, megküzdeniük.De nem eza fontos hisz előitélet mindig is lessz más embertársunk iránt.Talán irigység vagy gyülölet? nem tudni miből fakad.Mégis ahogy nőtt ezaz apró termet, egyre több ismeretségre és barátra tett szert.Aki csak rá nézett tudta méltó a szeretetre és az őszinteségre.Hisz Ő maga is az volt .Elszálltak a gyermek évek hamar, s kezdődött az iskola. A munka időszaka,mert egy gyereknek tanulni vagyis dolgozni kell a tudásért.Büszkék voltak szülei , hisz ujabb élet mutatja meg nekik , igen van hely számára, számukra a világban.Mégha mások is de emberek,Egyszerű igaz emberek.Nem sejthették hogy az élet mily kegyetlen csapást mér rájuk. A nap sütötte szép napoknak vége. Beborul a piciny ház fölött az ég.Keserü napok esetleg évek következnek.Orvostól orvoshoz jártak .Reménykedtek hogy a tény fiuk súlyos beteg csak rossz diagnózis.Talán tévednek , hisz megeshet , ők is emberek .Közölték a betegség vissza fordithatatlan.Állapota egyre rosszabbra fordulhat majd, eljön az idő mikor ágynak esik.Egy világ omlott össze bennük.
Miért velük? Miért Ő? E kérdés örökre megválaszolatlan marad.Nem tudták még hogy a fiú,---jaj a neve ? legyen mondjuk Tomi---,mennyire veszi könnyen ? nem omlik e össze lelkileg ?Megérti e? Megérteni hogy lehet ezt ?, mikor szülei sem értették.Fájt , de elfogadták , nem tehettek mást.Mig birt iskolába járt, mikor már nem ,fordult a kocka s a tanárok jártak tanulási vágyát kielégiteni.Közben szülei anyagi helyzete rosszabbra fordult.Nem győzték se pénzzel se energiával.Talán érthető, hisz mikor szemébe néztek ott volt örökké a kérdés: mi lessz velem ? Hullám völgyek következtek életében , életükben.Hol jobban hol meg rosszabbul viselte , persze lelkileg inkább.Magányába vagy fájdalmába? ki tudja , a számitógép lett az \\\\\\\"otthona,,.Hajtotta tanulási vágya, s képezte okositotta magát. Tanult angolul, rengeteget olvasott, csatangolt a különböző fórumokon.Értékes ember akart lenni.A modern technika sok mindenre jó , példa rá e fiú ki sokat tanult és tanul is mai napig.Bár betegsége egyre jobban ágyhoz kötötte, mégis volt valami a szemében ... nem lehet meg magyarázni .Élni akarás s embernek lenni.
Szülei nélkül három évet töltött kórházban , intézetben .Keserves idők voltak számára mert arról soha nem beszél .Talán ez törte meg lelkileg : nem érdemes élni! De a sors vagy a szerencse, ezt neki kell eldöntenie, vissza került családjához , kik szerették és kiket szeretett.Még akkor is ha tőlük is különbözött.Lelke kicsit megnyugodott , de néha néha lázadozott.
Ilyen élet ? Minek ? Kinek ?
Aztán valaki rá talált. Ugy érezte egy remény sugár , fény az életében .Egy nő , ki szerette s Ő is viszont.Megérintette végre a szerelem .
Ez olyan érzés mi nélkül az életet eldobni bün. Bünt követsz el magad ellen s a világ ellen .
Megismerték egymást s csodálatos heteket töltöttek együtt.Mikor szerelmes szavak közepette azt suttogta a lánynak: élj velem ! A lány igent mondott.Boldog volt végre hisz hozzá is tartozik majd valaki.De telt az idő és a lány lassan eltünt életéből.Nem tudta miért, vagyis csak sejtette.
Mit adhat Ő? Hisz semmije nincs .Nincs mi kézzel fogható, pénzben mérhető. Boldogságot adhat , tiszta szeretetet,
igaz szerelmet,őszinte szavakat.
Rájött talán ez mind kevés vagy semmit nem ér.Legalábbis neki.Neki fontos a gazdagság, még ha nem boldog is vagy megalázzák.De elfogadta a lány döntését, és szerelmes szive darabokra hullt.Remélte , egyszer még láthatja majd s beszélhet vele.Reménytelennek tűnő várakozás volt mire rájött, végleg vége.
Lelke egyre sérülékenyebb lett , kezdett kihunyni az életre vágyás szikrája.Döntött s cselekedni akart most már.
Hisz az élet mit adott neki? Megvillantott egy reménysugarat s aztán elvette! Miért? miért?
Elegelett mindenből. A magatehetetlenségből.a vágyakozásból a sirásból.Igen néha sirt, mert elkeseredésében , de titokban,
enyhitette fájdalmát amennyire azt igy lehetett.
A szerett nő eltünt, nem volt értelme életének többé.
Eldobni mindent?!, egyre gyakrabban jutott e elhatározásra.Csak cselekedni kellett már.
Egy este végleg leakarta zárni a multat , a jelent és az életet.Mindent hisz a remény meghalt számára .
Szive össze tört , s lelke gyönge lett mint Ő maga .
Azt gondolta még egy jót beszélget , elbucsuzik azoktól kik ismerték már s fellépett a netre.Bár céltalannak hitte életét s tettét, mégis valami hajtotta előre.Mennyi nick név, s egysem várja őt. Bolyongott a szobák között mintha keresne még valakit, vagy valamit.Aztán ....
Megpillantotta a sor legalján: ölelj át.
Kiváncsi lett . Kit takarhat e név? Talán egy érző lélek ki szeretetre vágyik , mint Ő.Az is lehet kigúnyolja majd ha beszélget vele? Nem azt nem hisz alig vette észre , mintha rejtözködne vagy elbujt volna aza valaki. Gonosz semmi képp nem lehet. Nem volt mit vesztenie, hát cselekedett. Ha akar ugyis ismeretlen maradhat örökre. Csak egy klikk és megy minden magától.
--Szia . Honnan vagy ? kérdezte.
---Szia. Borsodból, hangzott vagyis iródott a válasz.
---Miért vagy itt? következő kérdés.
---Hogy beszélgessek, iródott ujra .
---Én is , jött a válasz.
--Szeretnél beszélgetni?
---Ha szabad... igen .
Észre sem vettük ahogy elszállt az idő. Pár pillanatnak tűnt pedig órák teltek el.Nem volt kifejezetten konkrét témánk , csak ugy jött minden magától.Ismerkedtünk egymás lelkületével.Személyes dolgok tabuk voltak számunkra , hisz most kezdtünk el valamit , amit nem tudtuk hol fogunk befejezni.
Reggel hat körül érezhető volt , történik valami.Nem tudtuk mi, de mindketten vártunk, nem akartunk búcsúzni.
Aztán egészen váratlanul......-
--Tudnál e szeretni? kérdezte.
Belém hasitott a gondolat ,mit feleljek erre?! Éreztem, más mint a többi férfi, őszintének s igaznak tünt.És én erre vágytam már rég.Őszinte szavakra , őszinte ölelésre. Szivem megdobbant, tudtam választ vár.
--Nem felelsz?... Ha most nem érzel semmit , sosem fogsz . Ilyen egyszerű.
--Azt nem mondtam nem érzek . Szimpatikus vagy nekem .Szeretnélek jobban ismerni.

Féltem el veszitem örökre és nem tudom meg soha milyen ember valójában , s ki Ő.
---Igen , azt hiszem igen .De ismernem kellene jobban téged.
--Renben , de most pihenj .Majd este beszélgetünk tovább .
S elköszöntünk egymástól.

Várt és vártam a következő éjjelt vagy délutánt. Félt s féltem .Hinni kezdett és én is hittem .Elkezdődött valami , amit nem lehetett meg magyarázni.Egy szerelem ? ,egy közös jövő? , akár egy őszinte barátság? Bianka és Tomi, de nem a név volt fontos hanem hogy jó együtt.Felcsillant a remény valamihez s ez megrémitett.
Még férjnél vagyok s nekem ilyet nem lehet, vagyis nem tehetem.
Kicsit össze zavarodtam azt hiszem . De elvesziteni semmi képp nem akartam . Olyan volt mint , nyári melegben egy hűvös szellő , mi simogatja lelkedet . Téli estén egy forró tea mi átmelegit.
Kikell találnom valamit , de bántani nem azt nem.
Eljött az este, s szivem hevesen kalapált.Számomra , számunkra most kezdődött az élet.
--Szia.
--Szia.
--Hogy telt a napod?
--Köszönöm jól.
--Kébzeld ....akarta mesélni de...
--Mondanom kell valamit. Kérlek figyelj , és ne haragudj érte.
--Mondd, hallgatlak.

Éreztem szive megdobbant , akár az enyém .Csodával határos módon megismerkedtünk , s rajtunk mulik hogy e varázslat meddig tart .
Örökké vagy ....



harmadik rész


Nem tudtam eldönteni mit mondjak . Egér utat kerestem .Úgy éreztem gonosznak fog hinni tettemért.Fájt de féltem .Hirtelen jött ez az egész, és a válás, sok ez nekem , gondoltam én.Remegő ujjakkal nyomkodtam a billentyűzetet, de hittem benne , majd megérti.

---Van valaki az életemben , ki régóta kedves velem s szeretne megismerni . Eddig észre sem vettem , vagy nem akartam észre venni , nem tudom , De múlt éjjel rá döbbentettél , nem szabad elengedni magam mellett.Bocsáss meg kérlek , ne haragudj rám .De nem hagyhatom reménytelenségben .
Hosszú hallgatás után jött a válasz .
--Semmi baj . De ne tünj el az életemből!
---Nem , de hogy . Hisz barátok még lehetünk.
---Hát persze , barátok még igen .

Éreztem csalódott s ez fájdalmasan érintette lelkem . Fájdalmat , keserűséget okoztam , miközben reményt adtam s kaptam .Ha velem valaki ezt tenné...szégyelltem magam , meg azért is mert amit mondtam hazugság volt.Hisz csak egér út kellett, s találtam is .
Egész éjjel beszélgettünk .Igazából nem emlékszem miről vagy kiről ,az járt fejemben amit tettem , s amit mondtam .
Fájt nekem s tudom neki, is .
Ennek ellenére sokat nevettünk , viccelődtünk, mire észbe kaptunk már megint reggel volt,elköszöntünk és ígértük keressük egymást.
Dolgozni mentem, de ha volt pár üres pillanatom , mindig nála jártak gondolataim,történt velem valami amit meg magyarázni nem lehetett,jól éreztem magam vele s Ő is velem , hisz mondta is .Nem láttuk egymás arcát , mégis éreztük mikor mosolyog vagy szomorú a másik.
Lelkem elindult felé s hagytam hagy szálljon.

Alig vártam haza érjek,.minden perc számitott hisz nem voltam biztos benne lesz e még.
De igen, ott az Ő megszokott szobájában találtam rá,izgatott lettem de nem tétováztam .Beköszöntem ...
--Szia kedves.
--Szia.Hát te?
--Kicsit rá érek ha akarsz velem beszélni még.
--Jaj te butus hát miért ne? Úgyis, vártalak.
Megnyugodtam kicsit, hiszen ha várt az azt jelenti nemharagszik .Nagykő.. puff leesett.
Egész délutánt együtt töltöttük .Gyerekek , család , a világ baja, csalódások na persze a szerelem is szóba került.

--Én már nem leszek szerelmes. hangzott oly keserüen. Egy szerelmem volt de vége már .Szép emlék de szivemben él örökké.
--Értem ......de ..de milessz ha jön majd valaki? Valaki aki igazán szeret?
Próbáltam lelket önteni belé , hisz csalódott és ráadásul , valahol én is bántottam .Nagyon érzékenynek tűnt.
Ő tiltakozott, ám akartam hogy ujra szeretni tudjon.
--Ugyan ... nem bizok én már semmiben és senkiben.Ez a sorsom s elfogadom.
----Ne beszélj igy ! Biznod kell magadban , ujra s ujra !
---Mit adhatok én másnak ? ,s mi maradhat az utókornak belőlem ?! De azert kössz hogy biztatsz , aranyos vagy .
--Tudod nem azért fognak rád emlékezni , hogy mit hagysz magad után, hanem azért ahogyan éltél.Mesélek valamit.
Van egy férfi és egy nő. Nem lehet gyermekük, ki tudja miért.Sokat szenvedtek mig tudomásul vették a sors akaratát.De...
A családjukban van sok gyermek, kik szeretik őket , talán jobban mint egy anyát s apát. Mert érzik a törődést a szeretetet mit tőlük kapnak , még ha nem is ők a szülők.Gyakran járnak hozzájuk látogatóba .Soha nem magányosak nincsenek egyedül. Biztos vagyok benne érdemes élniük mert --ahogy Te mondod , még az utókor--- is fog emlékezni rájuk.Tudják majd , hogy élt két ember kiket elfeledni nem lehet, kik érdemesek voltak a szeretetre.Van aki nem feledteti emléküket.
Hát ezert mondom élj ugy , hogy ragyogjon a szemed éljen a mosolyod és majd azt mondják , volt egy fiú ki ember maradt az embertelenségben . Hisz az élet kitolt vele. De méltósággal türte, s élni tudott még a nehéz percekben is .
--Értem én , és lehet igazad van . Csak nehéz.
--Tudom igazam van . Csak bizz magadban ujra, s ujra .

Multak a napok s hetek . Kerestük egymást rendületlenül. Éreztük valami húz a másikhoz. Aztán egyszer ....

---Ő? Közeledik feléd? Szeret igazán?
Meglepődtem hisz én már rég elfelejtettem . Valójában nem létezett aza valaki,s nem tudtam mit mondjak.Hogy jutott eszébe?!
--Igen ,, persze.
--S te , te is szereted?
---Aranyos, kedves meg minden.Bejár hozzám vásárolni.
--Meg fogta már a kezed ?
---Á... de hogy !
---De bamba, ha nem vigyáz lecsaplak a kezéről! ...mondd neki
És mosolyogtunk mind ketten ,persze a program animációs figuráival.
Éreztem szive hevesen ver , akár csak az enyém .Több volt ez már mint barátság.
--Cserélhetnénk msn cimet?
---Persze, mondtam .
---Akkor küldhetnél képet magadról.
---Renben , de te is .
Cimet cseréltünk , s onnantól bármikor elérhetőek voltunk egymás számára .

Megtörtént a képcsere. Nem láttuk reakcióinkat de mind ketten azt irtuk , aranyos vagy .Én nem voltam s vagyok sellő lány . Ő nem egy adonis.
Mégis volt bennünk valami ami már összetartott minket.
Közel másfél hónap telt el talán , mikor kezdtünk személyesebb dolgokról beszélgetni.
Ki mit szeret , mit vár az élettől .Rájöttünk egyhúron pendülünk .Szinte egyformán gondolkodunk.Egy két kedves becéző szó is leiródott akkora.Egyre többször irtuk : hiányzol .Jól éreztük magunkat egymás társaságában .Majd....
---Kérdeznék.
---Mondd.
---Mit érzel irántam ?
Meglepődtem de tudtam eljön ezaz idő, hisz elég bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk ezidőre.
--Mondd szeretsz?
---Szeretlek, persze. Mint...mint nagyon jó barátot.
Éreztem , tudta , ez nem igy van.
---Miért nem azt irod amit érzel?
--De hisz azt irtam .
---Ugyan , mindennap jössz és én várlak . Jó eggyütt, élvezzük egymás társaságát.Szerinted ez ... csak barátság ?!
Gondolkodóba ejtett, de pillanatok töredéke alatt rájöttem : igaza van .Ha azt irom nem szeretem , hazudnék önmagamnak.
Ha azt igen , bűnös leszek hisz még férjezett vagyok . Ha nem is sokáig már.Meg ott vannak gyermekeim , mit szólnak majd hozzá.?! Felnőttek de talán megértik , talán nem.Lelkem háborgott hisz tudtam jól mit érzek , szivem hevesen kalapált.Végül döntöttem...
---Mondd ki kérlek ...jött egyre sürgetőbben.
---Igen ...azt hiszem szeretlek.
---Hiszed vagy tudod?
--Jaj , kérlek! Miért Te? Te mit érzel?
---Szeretlek az első éjszakától fogva .
--Ugyan ..azt mondtad neked egy szerelmed volt van és lessz .Akkor most mi történt? Hirtelen szerelembe estél?
---Nem . Szeretlek az első éjjeltől kezdve. Csak azt mondtad van valaki más és nem akartam, inkább nem mertem mondani
Szeretem a lelked , a szemed , szeretlek ugy ahogy vagy.
---Nade a kor különbség , meg hát ...
---A kor nem számit.Nem az érdekel mennyi idős vagy .......Félsz ugye?
---Igen ..azt hiszem .
---Bevallom én is félek kicsit.De szeretlek , s félelmem elszáll.
---Hát most gondolod megnyugtattál?!
--Figyelj ..mondok valamit .Adjunk magunknak egy hónapot , s ha ugyan ugy érzünk mint most , akkor ...akkor találkozhatnánk. Nem kötelező, de tudom hogy te is én is szeretnénk.
Tétováztam kicsit , éreztem sors döntő a válaszom .
--Jó lessz igy ?
---Igen ..hangzott a válasz.
De kérdeznék valamit.
--Mondd.
--Vele mi lessz? Hisz benned él!
---Ő már a múlt . Döntött és elfogadtam .Azt mondtad jön , jöhet más . Látom szemedben az életet , a tüzet s nem akarlak elvesziteni . Ő már csak emlék .Te valóság vagy .S élni szeretnék , ha lehet veled .
--Köszönöm .
---Ne köszönd .Én köszönöm hogy vagy s rád találtam .
Nehéz volt a búcsúzás, de mennem kellett .
---Holnap várlak , ha kell egész éjjel.

Teltek a napok s hetek . Nem múlt el ugy perc hogy ne gondoltam volna rá , s gondolom Ő is rám.Minden éjjel jöttem s Ő várt. Órákat beszéltünk.Sokat nevettünk , kezdtük ismerni egymást . Ugy igazán . Hisz volt ugyan azt irtuk , ugyan azt válaszoltuk egyszerre, annyira éreztük , tudtuk a másik gondolatát.
---Jaj te olyan vagy mint egy boszorkány ! Az én boszim.
Aztán mikor legközelebb beszéltünk már azt irta ...
---Szia boszikám!
---Szia drága !
---Ugy vártalak .
---Tudom mint én téged .

E kapcsolat egyre erősebb , mélyebb lett.Tetszett ahogy odafigyelt rám és törődött velem .Igyekezett nem meg bántani és megértette össze tört lelkem .Talán nevetsz ezen talán megérted s elgondolkodsz .Hisz ha valakit bántanak a lelke törik darabokra s azt gyógyitani nagyon nehéz , szinte lehetetlen .Egy bocsánat kérés kevés hozzá.
Figyelt arra időben menjek pihenni , eszem e rendesen . Bár utóbbi már kezdett bosszantani mert mindig etetett volna .Kérte vigyázzak magamra mert fontos vagyok számára .Kedves és őszinte szavai megérintettek .Olyan érzések törtek elő bennem , mik rég feledésbe merültek.
Kérdezheted joggal miért is ?És a huszonhét év házasság?
Nem tudom a választ.Csak azt hogy megtörtént, mint bárki mással.Nem akartam de már ellene tenni sem .És a házasságom már rég zátonyra futott.Éltünk egymás mellett mint két idegen.
Elfogadtam e közeledést és sodródtam ,sodródtunk az árral.

Eltelt a hónap .Érzéseink nem változtak .Közeledett a találkozás. Mivel más teendőm is akadt ezért beiktattam ,mondjuk e kirándulást.
Három hónap telt el , mig láttuk egymást élőben, először.
Szemléltük , fürkésztük , figyeltük a másikat. Azt vártuk ki mikor szólal meg .Aztán megtört a jég .Az egész éjjelt át beszéltük. Volt mit mondanunk, mesélnünk egymásnak .Minden apró részlet érdekelte mi körülöttem s velem kapcsolatos.
Jól esett e érdeklődés , nem tagadom .
Eljött a búcsú ideje s minden jót kivántunk , remélve viszont látjuk még egymást.
Rendületlen volt az érdeklődésünk , nap mint nap.
Kezdett hiányozni a hangja , puha keze érintése. S Ő is ezt érezte , éreztette velem .Jó érzés töltött el hogy fontos vagyok valakinek , ahogy mondta, mondja mindig: az életem vagy !
Nem vagyok szentimentális s őrült sem .
Csak egy romantikus , szeretetre éhes nő. Akárcsak bárki más , még Tomi is, pedig férfi.

Sajnos e kapcsolat miatt otthonomban sok problémám volt.Nem értettem miért? Miért von felelősségre egy olyan ember kinek nem fértem bele élet vitelébe s eldobott magától már rég.Tudomásul vettem s nem ellenkeztem .Nem tartoztunk össze már évek óta .Mégis mit féltett? Talán a biztonságot? , a családot? , hisz az régen nem család volt. Legalábbis nem olyan milyennek kellett volna lenni.Volt idő mikor hittem , biztam .De ez meghalt valahol félúton velem együtt. Tűrjem a pofonokat a megaláztatást , a vitákat?! Nem szeretett de engedni sem akart .Tomi azt mondta -- mert már mindent megosztottunk egymással , jót s rosszat is --megérti hisz tudja mit veszitett el.

Teltek a hónapok s ujra találkoztunk.Egy közös hétvége. Két nap mely csak rólunk szólt.Szivesen fogadtak , tudták nem hiába találkozunk időnként. Kedves emberek kik között jól éreztem magam .
Pillanatok töredéke volt e hétvége.Zenét hallgattunk, nevettünk , filmet néztünk. Érezte s éreztem többre vágyunk , vágyom mint egy egy kéz simogatás, de mivel nem tehettem még mást , Ő nem erőltette.Azt felelte , megérti és vár.
A búcsú pillanatai nagyon nehéz volt számunkra.Már fájt a távozás .Éreztem szive hivó szavát : ne menj , maradj .
De tudta s tudtam mennem kell.
---Jó utat boszim és vigyázz magadra . Majd hivj , tudjam jól vagy .
---Igen életem , vigyázok .
Megsem lepődtem e szón mi ösztönösen és szivből hagyta el ajkamat:életem.Rájöttem szeretem . Igazán s őszintén. Már vágytam vele lenni. Egész úton csak ő járt az eszembe, s az együtt töltött idő.
Teltek a napok s hetek.
Minden éjjel beszéltünk.
---Gyere boszim , gyere had szeresselek.
Mindig hivott s már akartam vele lenni , vele élni.De ...vissza tartott valami.Az érzés hogy el hagyjam fiaim , számomra oly idegen volt hisz sosem voltunk egy napot sem egymás nélkül.Nem tudtam elképzelni nélkülük éljek.
.
Mondhatod .. felnőttek már . mit tétováztál?!

Tudom .. de anyai szivem fájt ha arra gondoltam , nem láthatom őket nap mint nap.Tudtam nem örökre hagynám el\\\\\\\" szemem fényeit\\\\\\\",akkor láthatom mikor akarom gyermekeimet.
Sokat gondolkoztam , vivódtam magammal.Döntenem kellett s féltem attól is magamra maradok , esetleg elveszitem ŐT.
Kellett nekem és én is neki.
Csak pár napot töltöttünk még együtt , de rengeteg percet , órát , éjjelt.Újra élni kezdtem és Ő is .
A válasz érlelődött bennem , igen megyek.
A várakozás rettentő érzés volt . Ő ott , én itt.Oly távol s mégis közel.
Időnként a technika is kitolt velünk. Mikor nem volt net például, akkor maradt a telefon.Szerelmes sms-ek váltották egymást ,
szinte óránként :
Tőle

Jóreggelt életem.
Nem tudok aludni , csak rád gondolok mindig.
Szeretlek és szeretnék veled lenni.
Nagyon hiányzol és nem akarlak elveszteni

Tőlem

Szia drága.
Az élet néha nehéz tudom,
Sebzi szived s fáj nagyon .
Ugy érzed , hogy most már elég,
Könnyebb lenne a messzeség.
De van egy csillag mi rád ragyog,
S feledteti a bánatot.
Ujra élsz hisz élni akarsz,
Hited erős! szerelmet kapsz.
Ragyogtok majd mind a ketten,
Csillagok közt s a földön,lenn.
Beteljesül egy szép álmod,
S valóra válik ábrándod.
Ölel téged a boldogság,
Hisz tudod szeret Boszikád
Csók drága .
Én inkább kicsit versbe foglalva mondtam el érzéseimet.


A válás is lassan zajlott, nehezen telt az idő.
Néha rosszabb , vagy jobb hangulatba kerültünk . Éreztük egymás hiányát nagyon.

Uly helyzet volt mindenkinek . Gyerekeimnek , hogy anyjuk más férfit szeret, nekem hogy ez megtörtént velem , s neki hogy ujra szerelmes lett.
Sokat sirtam emiatt mert bántott a lelkiismeret. Évekig hűséges voltam , tettem dolgom mint feleség és anya.
Voltak emberek kik nem értették mi történt velem , vagy csak nem akarták megérteni.?! Azt várták , tűrjek és éljem megfásult életem .
De én élni szeretnék még , ha a sors is ugy akarja . Életemben először törődtem magammal és érzéseimmel.
Már nem számitott a sok megaláztatás , a bántó sértő szavak , mit miatta kaptam.
Ugy éreztem kiknek fontos vagyok megértik majd döntésemet , hisz nem veszitenek el csak ritkábban találkozunk . Ha szükség van vagy lessz rám mindig kéznél leszek.
Ő sem kisajátitani akart , csak velem lenni , velem élni .Akárcsak én. Egymás szeretetére , szerelmére voltunk éhesek.
Ha vele beszéltem olyan egyszerűnek tűnt minden.Megszünt az idő , a távolság. Csak mi voltunk, mi ketten.
---Szia boszikám!
--Szia drága!
---Gyere, kérlek gyere hozzám!
---Megyek , csak kis időt kérek még. Rendezem dolgaim és megyek .
--Ha van miért , tudod várok rád!
---Lessz miért kedves, lessz.
Az idő repült számunkra .Egyre többet beszéltünk arról ki mennyire vágyik a másikra, a másikhoz.Az érzések mik irányitottak erősebbek voltak mint gondoltuk.


Gyermekeim elfogadták a tényt---legalábbis azt hiszem --, hogy más valaki van az életemben.De volt valaki , voltak kik erőltették maradásom . Hol \\\\\\\"szép szavakkal ?!\\\\\\\", remélem érted e célzást , hol pofonokkal.Ráadásul a mindennapi problámák , munkahely , anyagi is előfordult, kezdték felőrölni végleg idegeimet.Anyagi megoldható lett volna mert \\\\\\\"még férjemként\\\\\\\"külföldön dolgozott, ugymond a családfő.Csakhát már nem kötött össze minket semmi és pénzért nem adtam el magam.
Hát ez tiszta őrült ! szinte hallom ahogy mondod.
Nem nem igy van.Hidd el nagy árat fizettem volna az, és csak az anyagi biztonságért.Tudom kell az élethez , a talpon maradáshoz.
Ám én még szerettem volna élni és érezni dolgokat.Bár ez más nehézségekbe ütközik majd ,megoldjuk , együtt, vele.
Lessz egy külön világ mi csak a miénk.
Voltak nehéz időszakok életemben, sokat sirtam .Néha már könnyeim kezdtek kiapadni medrükből.Bele fogtam dolgokba mi érdekelt. Próbáltam lekötni magam , emberek közt lenni.Egy kis szint vinni életembe. Ilyen volt a REIKI tanfolyam amit elvégeztem.Később keserüségemből fakadóan verseket kezdtem irni .De ez csak nekem volt fontos senki másnak .Nem törődtek azzal mit érzek mit szeretnék .
Persze volt kit be engedtem az én külön kis világomba . Azt kit arra érdemesnek tartottam.Például nagyobbik fiamat, ki a kritikusom lett verseimmel kapcsolatban.Én meg zenei téren , mivel Ő azzal foglalatoskodik szabad idejében.
De most döntenem kellett és döntöttem is . Megyek mert várnak rám.
Uj világ , új emberek , talán új élet, új munka . Egyszóval változás, mitől féltem de akartam már.Hisz ehhez Ő is hozzá tartozott.

---Gyere boszikám ! Várok rád akár meddig , csak gyere.
Újra s újra hivott.És én vártam is mindig mondja :gyere.Valahol életben tartott kicsit a tudat , kellek neki.
Lassan hat hónap telt el . Szerelmünk töretlen és kitartónak bizonyult.
Hiába a tüskék mik lelkünket sebezték , nem számitott már.
Csak az szeret és szeretem.
Lettek közös számaink, közös filmjeink.S már voltak közös emlékek , napok , órák , percek.Nem akartuk elveszteni , futni hagyni.
A sors keze vagy talán szerencse? mi össze hozott bennünket . Ahogy egymásra leltünk , és akartuk mindennél jobban hogy szerelmünk végre teljes legyen.
--Megyek , megyek drága .

Az élet néha csodára , varázslatra képes.Észre kell venned mikor neked , nektek szól.
Rajtatok , rajtad múlik hogy e csoda vagy varázslat meddig tart!
Örökké vagy .......?





utószó



--E történetet olvasva lehet magadra ismersz .Talán Te is más vagy , hisz különbözünk egymástól s ez benne a szép .A természet csodája.A másság nem jelenti azt hogy gyülölni kell egymást.Inkább megismerni azthiszem .Minden ember értékes valahol, s az értékek a fontosak.Akkor már a bőr szine nem számit ha ezt megérted.
--E fiú más és ráadásul beteg.A betegség lehet , leukémia , izom sorvadás vagy akár rák.De lehetne sorolni ,hisz az orvostudomány nap mint nap küzd a gyógyithatalanság problémájával.Az élet drága kincs , s ha elveszted többé nem szerzed vissza .Harcolni kell érte, akár a szerelemért.
--A nő..., nos különböznek egymástól, de mégis, egy faj , egy érzés mi össze köti őket.
--Harcoltak s talán harcolnak még most is érzéseikért.Jó lenne tudni mi is lessz, vagy lett sorsuk.
--Döntöttek e végül ? Együtt, egymásért élnek e? Mi az mi igy össze köti őket?
Hisz a fiú betegségtől szenved , a nő egészséges.Mégis mi ? mi lehet ami e két embert össze tart?

Egyszerű a válasz . A szeretet, szerelem , a kedvesség, az odafigyelés egymásra.Sorolhatnám még de vagy megérted vagy nem. S ez mind szivből , őszintén és igazán jön , jött.


Gondolod össze költöztek és boldogan élnek mig meg nem hallnak? Az is megeshet hogy a távolság és az idő felőrölte őket?

---Hát tudod ha ŐK feladták vagy feladnák ...azt mondom nincs értelme az életnek.
Őket megismerve, a szerelmüket mi kettőjük közt lángol , kétlem véget ért vagy véget érne.

-- Érdekel mi lett velük, beteljesedett e szerelmük?......
---Ha igen ,az már egy másik történet.És azt hiszem annyit megér !
--Hát érdekeljen !

VÉGE


UTÓIRAT

--E történetet az élet irta , a maga csodájával és valóságával.Meg ragadtam a lehetőséget , hogy tudassam ne féljetek változtatni , és ne féljetek a másságtól.Néha nem is tudjuk mit vagy kit veszithetünk .
Hát ideje azt tedd amit a szived diktál , mégha azt hiszed nehéz is lessz.
Akard élni az életet és tudni mi vár rád.
Szinte hallom : könnyen beszél !
Tévedsz, mert e változást át éltem, át éltük.Mert akartam ,s akartuk.
Két élet tárul fel előtted, mégha csak dióhéjban is .
Nefélj !.... Bizz és merj !....
S hidd el nem bántam , nem bántuk meg !





Bánatod és keserűség,
Jött egy éjjel s véget ért.
Bizni kezdtél , reménykedni,
És a multat elfeledni.
Szép emléknek marad csak meg,
Élj mostmár majd a jövődnek.
Ragyogj neki, csillagodnak,
Szeresd csak , Őt és imádjad.
Hisz a világ ti, mi vagyunk,
Nektek, nekünk szól majd a dalunk.

VERONA

2006. 08. 25.
Te és Én


Vártam rád a sötétségben,
Hogy fogd a kezem csak azt kértem
S le omoljon minden fal,
Rám ragyogjon a hajnal

Azt mondtad , Te nem teheted,
De a szived ellenkezett
Érezte, ha eldobsz engem ,
Vérző sebet ejtessz bennem

Hisz Te más vagy, jól tudtam ezt,
Akartam , hogy bizz és szeress
Megmutattam a lelkemet,
S neked adtam szerelmemet

Rajtad áll, hogy kell e neked?
Táplálod és nevelgeted
S mivel érzem szeretsz s imádsz
Bizom nagyon , csak reám vársz

Döntöttél s én boldog vagyok,
A hajnal végre reám ragyog
A sors keze vagy kábulat?
Nem mese? csak varázslat

Meddigtart ez ? nem tudhatom,
Őrzöm , óvom s elfogadom
Tudom mostmár válaszod,
Ölelhet majd két karod

Emlékeid , őrizheted,
De érezned kell, csak én kellek!
Súgjad hát majd a fülembe,
Rád vártam e végtelenbe.


VERONA