Néha, álmodban...

Veronica fáradtan mászott ki az ágyból.
- Maradj még! Csak még egyszer akarom! - húzta vissza Marcus.
- Nem lehet, szerelmem, Jean Francois szörnyű jelenetet csap, ha nem leszek mellette -sajnálkozott a nő, és elkezdett öltözni. Marcus kedvtelve legeltette szemeit a kívánatos domborulatokon, és érezte, akár egymás után ötször is magáévá tudná tenni. Viszlát egyetlenem, majd hívlak - csókolta meg a férfit. Marcus egyike volt számos
szeretőjének, és már megszokta, hogy mindnek a szemébe hazudja, hogy szereti. Erősen a Porsche gázpedáljába taposott, mire a motor felbőgött, és az autó elindult. Tudta, hogy a haja kócos, és az arcán egyértelműen látszik, mivel töltötte a múlt éjszakát, és ettől ideges volt. Ekkor a mobiltelefonja éles hangon csörögni kezdett.
- A francba – szitkozódott - miért nem tudnak békén hagyni?
- Szia szivi, itt Anthony - üvöltötte a telefonba egy hang.
- Úristen, melyik is Anthony? - gondolta Veronica. Á, igen, Anthony! Nagyon hiányoztál, tudod? Mikor találkozunk?

Hát, legjobb lenne most. De persze bármikor készen állok! Amikor akarod. Ma este, a Café Parisban - csapta le megkönnyebbülten a telefont. Éles fékcsikorgással fordult be a ház elé, és sietve felszaladt a lépcsőn. Készítsen nekem egy erős kávét, Matilde - vetette oda futtában a házvezetőnőnek. Hirtelen valaki átölelte hátulról: Már egy puszit sem adsz? - duruzsolta Jean-Francois. Más nők kapva kaptak volna a jóképű, negyvenes férfin, Veronica azonban a maga huszonkét évével öregnek és visszataszítónak találta. Mikor kölyökként,tizenhat évesen hozzáment, még nem tudta, mi vár rá, de ha tudta volna, akkor is hozzámegy, hisz számára
ez volt az egyetlen kiút. Hagyj békén, fáradt vagyok - tépte ki magát a férfi öleléséből. Veronica ajkán még ott égtek Marcus szenvedélyes csókjai, és nem akarta megtörni a varázst, de mikor férje arcára nézett, tudta, nincs más választása. Rendben van, de csak egyet! - simult hozzá, karjait a nyaka köré fonta, és megcsókolta, hosszan, szenvedélyesen. Ez volt az egyetlen, amihez értett, és már tizenhárom évesen megtanulta, ha boldogulni akar, gátlástalanul kell kihasználnia legnagyobb adottságát, a testét. Hány és hány öreg, perverz férfit csókolgatott Jean-Francois előtt, reménykedve, hogy herceggé változnak, de mikor kinyitotta a szemét, mindig csalódás várta. Aztán jött ő. A pénz, a fény elvakította Veronicát, és feleségül ment hozzá, de hamar rájött, élve eltemette magát. Jean-Francois családszerető, biztonságot nyújtó férfi volt, de neki nem erre volt szüksége. Ráadásul az utóbbi időben megjelent valami olyasmi is férje jellemében, amitől kifejezetten megijedt. Bármennyire is úgy érezte, most nem akar szeretkezni, meg kellett tennie. Hiába tiltakozott, a pehelykönnyű selyemruha a földre csúszott, és mielőtt megszólalt volna, a férfi ölbe vette, és az ágyra
tette.

Szükségem van rád - suttogta rekedten, és belehatolt Veronicába. Ez a mozzanat nagyon jellemző volt házaséletükben, talán ezért nem tudta szeretni őt. Minden simogatás és előjáték nélkül belehatolt, csak a saját gyönyörével foglalkozott, és mint az élet sok más terén, itt is figyelmen kívül hagyta a nőket. Veronica legnagyobb örömére férje pár perc alatt kielégült, és a fal felé fordulva elaludt. Észre sem vette, mikor felesége kimászott az ágyból. Vera arcán egy könnycsepp gördült végig. Már megszokta ezt a helyzetet, mégsem tudott beletörődni. Aztán elszántan letörölte a könnyeit, és kisminkelte magát. Felvette a legmélyebb kivágású ruháját, és lement a lépcsőn. Mint oly sokszor a férjével töltött órák után, most is megivott egy pohár whiskeyt, és elindult a Café Parisba. Beült a kávéházba, és rendelt egy erős kávét,
és a következő emléke már az volt, hogy Anthony mellett fekszik az ágyban felhevült testtel. Kívánlak, még egyszer akarom - sóhajtott fel elégedetten. A fiú még csak tizennyolc éves volt, és Veronicat mindig elbűvölte, ha az egyik fiatal szeretőjével bújt ágyba. Olyan más vagy, mint a férjem - szaladt ki a száján.
- Miért, ki a férjed? - Veronica csinos szája lefittyedt: Jean-Francois Givon.
- A divatcég elnöke? - ugrott ki az ágyból a fiú.
- Igen, a hatalmas, Givon divatbirodalom tulajdonosa - vágta rá keserűen a nő. Többé nem
találkozhatunk. Jean-Francois idei pártfogoltja vagyok, Anthony Thilar, nem említett?
- De, persze...És többé nem találkozunk, mert ő sötét árnyékként áll mögöttem, a pénzével és a hatalmával, amitől mindenki fél.
- Elegem van ebből, érted - kiabált Veronica. Takarodj, látni sem bírlak.

Anthony bűnbánóan kiment, és behúzta az ajtót.
- Sajnálom - mondta köszönés helyett. Veronica a párnára csapott: A francba - sírta el magát. Remegő kézzel elővette a mobiltelefonját. Lucas, szükségem van rád – zokogta kétségbeesetten, majd megadta a szálloda címét. A férfi hamarosan megérkezett, és ölbe vette Verat.
- Hey, baby, mi a baj? - csitítgatta.
- Semmi - szipogta a nő. Csak...kívánlak - vetette rá magát Lucasra. Most majd meglátjuk, Luc Givon, mennyire vagy hű barátja Jean-Francoisnak - gondolta gonoszan. Érezte, a férfi kívánja őt, és ezt gátlástalanul ki is használta.
- Szeress engem - könyörgött Lucasnak, miközben keze már a férfi izmos mellkasát simogatta.
- Hagyd ezt abba! - kérlelte a férfi rekedten, de mikor Veronica ledobta a blúzát, minden ellenállása összeomlott, csak arra vágyott, hogy szeresse ezt a nőt. Nem, lehet, a férjed bízik bennem, nem szeretkezhetek a bátyám feleségével - tett egy utolsó kétségbeesett próbálkozást.
- Pokolba Jean-Francoisval! - suttogta Vera érzékien, és megcsókolta a férfit.
- Szeretlek Veronica - nyögte Lucas, miközben a nő mellbimbóit kóstolgatta - de
tudod jól, hogy ez tiltott szerelem, sosem tudhatja meg senki. Mikor Luc belehatolt, Vera életében először érezte azt a boldogságot, amit csak egy szerelmes nő tud érezni.
- Életemben először vagyok igazán boldog – bújt hozzá a férfihez - Azt hiszem, szeretlek. Mit nem adnék, ha még szűz lehetnék! Ugye boldoggá tenne, ha te vehetnéd el a szüzességem? -duruzsolta Lucasnak.
- Miért, nem volt jó az első? - kérdezte a férfi, miközben Vera nyakát csókolgatta.

Veronica hirtelen elhúzódott, és a férfi látta, hogy egy könnycsepp hullik a párnára. Ő negyven éves volt, és kisangyalomnak szólított. Én pedig őt apának. Hirtelen kínos csönd telepedett a szobára. Luc elsőre elszörnyedt. Nem gondolta, hogy ilyesmi a huszonegyedik század Párizsában megeshet.
- Én..sajnálom - préselte ki magából a szavakat.Ugyan már. Jobb, mintha az öcsém tette
volna. De amióta Jean-Francois felesége vagy, minden sokkal jobb lett! - ölelte át újra a nőt.
- Ha még nem tudnád, a kedves bátyád egy perverz állat! - sziszegte Vera.
- És akkor miért mentél hozzá? - kérdezte a férfi növekvő csodálkozással. Veronica nem szívesen beszélt a múltjáról, arról, hogy strichelnie kellett az utcán a megélhetésért.
- Szeress, kérlek, ne beszéljünk Jean-Francoisról.
- Mi vagyok én, superman? - ugratta Lucas.
- Remélem, jobb vagy nála, most nagyon boldoggá kell tenned - sóhajtotta Vera, és átadta magát a gyönyörnek... Másnap reggel Luc ébredt korábban fel. Az első, amit megérzett, az az volt, hogy valószínűleg múlt éjjel kicsit többet ivott a kelleténél. Aztán a keze Veronica testébe ütközött, és minden eszébe jutott.
- Te jó isten - gondolta elkeseredetten, és mintha nem lett volna elég baja így is, még kínzó fejfájás is gyötörte. - Vera, ébredj - élesztgette a nőt. Veronica szeme hirtelen felpattant, és mielőtt a férfi feleszmélt, átölelte és megcsókolta.
- Csodás voltál - sóhajtott fel - nem gondolod, hogy gyakrabban kéne találkoznunk? - Szerintem pedig be kell fejeznünk ezt az egészet! - felelte ingerülten Luc, és az ajtó fele indult, de Veronica fürgébb volt, és nevetve elállta az útját.

Lucast tekintetét a nő meztelen teste újra rabul ejtette, és felidézte benne az éjszaka homályos emlékeit. Első gondolata az volt, hogy felkapja Verat, és odébb rakja, de rájött, ha hozzá kéne érnie, biztos, hogy az ágyba vinné.
- Nos, maradsz, vagy mész? – incselkedett a nő.
- Veronica, tudod, milyen Jean-Francois! Nem lenne egy nyugodt perced többé, ha ez kitudódna. És különben is - szánta el magát a végső lépésre - én nem szeretlek téged. Tegnap kicsit sokat ittam, te pedig rám vetetted magad. Melyik egészséges férfi reagálna másképp? -kérdezte hidegen.
- Takarodj - sziszegte Vera. Hirtelen úgy érezte, mintha lábai rongyból lennének, és a fal mentén a padlóra csúszott. - Miért nem tud engem egy férfi sem szeretni? Miért látja bennem mindenki a kurvát? Miért, miért? - zokogta kétségbeesetten. Luc tudta, hogy el kéne mennie, de nem volt ereje megtenni.
- Ugyan már, Veronica, én szeretlek, de a bátyám felesége vagy, és a te érdekedben akartam, hogy vége legyen. Én evvel a családom megvetését érdemelném csak ki, és az már rég nem érdekel, megszoktam, ha összehasonlítanak Jean-Francoisval, csak én veszthetek, de te fiatal vagy, előtted az élet, amit a férjed meg fog keseríteni számodra, ha elhagyod - vigasztalta
a férfi.
- Értelek. Hiába a saját bátyád, te is félsz Jean-Francois hatalmától.
- És te? Te miért nem vetted fel a Givon nevet, mikor hozzámentél?
- Mert te is nagyon jól tudtad, hogy olyan, mint egy bélyeg, és tudod jól, hogy nem én tettem azzá, hanem Jean-Francois. - Hirtelen megfogta Veronica állát, és megcsókólta.
- Fejezzük be így. Veszekedés nélkül. De...Psszt - tette az ujját Luc a nő ajkára. - Most pedig elmegyek. Sajnálom, hogy nem azelőtt találkoztunk, mielőtt a bátyám felesége lettél. Azt hiszem, jó páros lettünk volna. - Vera már sírni sem tudott, csak ült, és bámult maga elé.
- Szeretlek, Luc Givon - rebegte maga elé, majd kitört belőle a zokogás.

folyt.köv.