Ne menj Oklahomába, ha jót akarsz! (9. rész)

Három évvel később.
 
 
Este fél tíz, elhagyatott útszakasz melletti fákkal takart parkoló.
 
A Nő hosszú szoknyában, széttett lábbal ült a jobb első ülésen, a férfi szinte meztelenül, csupán egy erényövben csókolgatta a Nő bokáját, majd haladt lassan felfele, majd a feje eltűnt a szoknya alatt.
Az elmúlt években nagy rutint szerzett e téren.  Tevékenysége elég egyértelmű volt, mert a Nő alig pár perc múlva hatalmas orgazmusban rándult össze.
Pár perc pihenő után kiparancsolta a férfit az autó mellé és élvezettel nézte, amint az aggódva, félve, de felizgulva járt kelt meztelenül a parkolóban.
 
Majd a Nő kitette a lábait oldalra, felhúzta a szoknyáját a combja közepéig.
– Gyere ide!   – utasította, majd elővette az erényöv kulcsát és levette az övet a férfiről. A férfi alaposan meggyötrődött pénisze kiszabadult a börtönéből.
– Hasalj a térdemre! 
 
A férfi ódzkodva feküdt fel a Nő térdeire, aki odanyúlt és beigazította a férfi merevedő farkát a két combja közé és összezárta. A férfi felsóhajtott és hirtelen rettenetesen merev lett.
– Mellbimbóid izgasd!   – szólt a parancs gunyoros felhanggal.
Majd lecsapott a hajkefével. A férfi összerándult, majd a megállapodás szerint hangosan számolni kezdett:   Egy 
A szégyen, a fájdalom és a merev előfolyásos farka a feszes combok közt mozgása okozta kéj összevegyült benne. Eszébe jutott, hogy ez a 28. nap, hogy nem érte rendes stimulus a makkját. Még jobban elvörösödött, de az álmodozásból a következő csapás fájdalma kirántotta.
– Kettő.
– Három 
...
...
– Tizennégy   – nyögte és érezte, hogy előbb-utóbb el fog élvezni.
Tisztában volt azzal, hogy vissza kell tartania a nagy robbanást. A kielégülését. Mindez csak akkor történhet meg, ha arra engedélyt kap. Összeszorította a fogát, megpróbálta elterelni a figyelmét, de az ingerek erősebbek voltak.
– Huszonegy...    – nyögte és spriccelni kezdett.
Hatalmas erejű, a hajkefe oldalával mért csapások sorozata tette tönkre az amúgy is gyenge orgazmusát:
– Huszonkettő, huszonhárom, ...négy, ...öt, ...hat, hét, nyolc, kilenc, harminc, harmincegy...   – próbált koncentrálni a csapásokra, a számokra, a testében, heréiben szétterülő ellazulásra, az ágyékéban dúló kielégületlenségre, annak ellenére, hogy jelentős méretű spermiumot engedett el, s elszámolta magát.
– Állj fel!   – jött a parancs.
Nagy nehezen feltápászkodott.
– Elszámoltad. Sajnálom, de ezért meg kell büntesselek. Menj és törj le az útszéli bokrokból egy hajlékony vesszőt.
A férfi engedelmeskedett. 
 
–  Állj terpeszbe és tedd a kezeid a tarkódra!
A frissen vágott vessző lecsapott, ezúttal a herékre. Nagyon csípős volt az ütés, és a férfi fájdalmában felugrott. Nyöszörgött, sziszegett, de nem mert kiáltani. Félt, hogy valaki a parkoló közelében jár és meghallja a jajveszékelését.
 
Inkább elviselte az iszonyú, hosszan tartó éles fájdalmat.
 
– Egy...   – nyögte a férfi.
– Kettő 
– Hááároom... kérlek, ne…. 
– Négy! Könyörgök! 
– Öt! Kérlek, kérleek! 
– HAT! ÁÁÁÁ 
 
A Nő elégedetten nézte a könnyeket a férfi szemében, a lila, feldagadó heréket és a férfi remegő combjait.
Majd óvatosan elkezdte feltenni az erényövet.
– Ne...   – könyörgött a férfi.
A Nő határozottan, és meglehetős biztonsággal rámarkolt a herékre.
– Tessék?   – kérdezte negédesen – Nem érttem pontosan, hogy mit mondasz….
– Elnézést. Minden úgy lesz, ahogy parancsolod.   – felelte a férfi megadóan.
A Nő visszazárta a férfit, eltette a kulcsot és a szemébe nézett.
– Helyes! Már csak két dolgod van. 
A férfi engedelmesen rogyott térdre, hogy még egyszer csúcsra juttassa a büntetéstől alaposan felizgult Úrnőjét és aztán, hogy szájával maradéktalanul megtisztítsa annak combjait.
 
A férfi Riley Skylar volt, a Nő pedig egykori mennyasszonya, Mary Truelove, aki ekkorra már Mrs. előnevet viseli.
 
* * *
 
Mary visszafordult a menetirányba az első ülésen. Megigazította a ruháját, majd felkapcsolta a kocsi belső világítást és a visszapillantó tükörben megnézte az arcát.
Tíz évvel fiatalabbnak tűntek a vonásai, mint ami a tényleges kora. Ez az izgalmas úrnő-szolga játék mindig felvillanyozta. Férje, aki az egyetemen a nagymenők közé tartozott, és professzorai szép pályafutást jósoltak neki, most este, Isten szabad ege alatt, egy minden jogától és emberi méltóságától megfosztott „senki” volt.
– Hány éve is volt már? Három? – villant át Mary agyán. Valósággal, megborzongott. Meg most is bevillan azt agyába, amikor férje érzelmileg még az oklahomai csaj, Stormy rabja volt. Gyakran érezte az ágyban, hogy amikor szeretkeznek, Riley gondolatban felidézi magában annak a „szottyos lotyónak”, Miss. Hallnak az emlékét. Később bevallotta, hogy addig tartotta vissza az ilyenkor szokásos dolgokat, amig képzeletében Samantha Hall, vagyis Stormy, bólintásával engedélyt adott a kielégülésére. Ekkor követezett be nála az orgazmus. A kilövellés ideje hosszúra nyúlt és a szerelmi nedv bőséges volt. Ám, ha Riley nem gondolt arra az ’ocsmány boszorkára’, akkor a farka reménytelenül lötyögött. Irtózatosnak tűnt a „Hall-mánia”, ahogy Mary ezt hívta.
 
Ki tudja meddig tartott volna mindez, ha Dr. Emanella Cruz, ez a jól képzett és igen empatikus pszichológusnő, Riley kezelője nem siet segítségükre.
Elmagyarázta, hogy a megoldás kulcsa az, hogy ha Mary átveszi Stromy szerepét. Neki kell uralma alá hajtania Rileyt, különös tekintettel annak lábfétis mániájára. Azt persze nem kötötte Mary orrára, hogy a rendelésein ő is sok mindent megtesz a Rileyvel, amit jobb, ha az ifju ara nem tud.  Gyakorlatilg minden megtörtént, ami fájdalmas és megalázó volt, de aminek nem maradt fiztikai nyoma a férfi testén. Dr. Cruz vezette be példáulk az erényöv használatát a szeánszokon. Riley iszonyatos kínokat élt át a szenánszokon, ami persze nem csoda, hiszen bőségesen érték őt lelkét felkorbácsoló hatások. 
 
Mary Truelove akkoriban egy minden szélsőségtől irtózó, pedáns, szelíd-szolid lány volt. Időközben férjévé vált Riley vágyainak elfogadása, befogadása és a saját megnyilasa is majdnem másfél évbe telt.
 
Egy családi botrány is sokat segített a dolgon. Riley apja, akit felvillanyozott a fiának története, hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy ő is megismerje ezt a katartikus érzést, amiben Stormy részesítette a fiát. Úgy érezte, hogy a házassága már megszürkült, egyhangúvá, unalmassá vált. Egy nap, se szó, se beszéd, összecsomagolt, és elutazott ’tapasztalatszerzésre’ Oklahomába. Hogy ott mi történt közte és Stormy között, azt most fedje jótékony homály. Ami viszony lényeges lehet, az az, hogy felesége pdig rástartolt Patrick Bradshaw atyára, lelki gondozójára – s a jelek szerint ő is sikerrel járt. Legalábbis elégedett arckifejezéséből valamint Bradshaw atya zavart viselkedéséből erre lehet következtetni.
 
És hogy teljes legyen a ’sikerlista’, Dr. Emanella Cruz is bevezette a férjnevelés gyakorlatát a házasságukba. Neki, mint az emberi lélek nagy ismerőjének ez nem okozott különösebb nehézséget.
 
Mary és Emanella kapcsolata időközben túlnőtt a hivatalos formáknál. Hosszabb ideje összejárnak, csacsogni, trükköket megosztani. Néhanapján közös szeánszokat is tartanak, és közösen gyakorolják a nőuralom különböző formáit.
 
Mindez megmaradt a magánélet keretein belül. A titkosszolgálati ügyekbe nem akartak belekeveredni, s úgy tűnik, a szolgálatokat sem érdekelte a Skylar és a Cruz család furcsa életvezetési praxisa, amely talán soha sem következett volna be, ha Riley három évvel ezelőtt nem csavarog el a távoli Oklahomába.
 
Hát igen! Az élet néha kiszámíthatatlan dolgokat produkál.
 
* * *
 
Mindez végigfutott Mrs. Mary Skylar-Truelove agyán.
 
Nagyot sóhajtott.
 
Riley most ült be mellé es kezet csókolt a feleségének, aki egyben az Úrnője.
Szerelmes volt, a lelke mélyen. Nyugodt es boldog.
Más meg nem számít.
 
 
VÉGE
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~* * *~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
FONTOS!
(c) Miriam Sheafe
Ez a történet szerzői jogilag védett. Jogosulatlan felhasználása jogi következményekkel jár.
 
• Az itt olvasható történet egy nagyobszabású mű első változata. Minden észrevételt, tanácsot, akár kritikát is köszönettel fogadok.