A vegtelen haboru

Epilógus: A kezdetek
  
Minden 1950-ben kezdődött Alan Turing-al. Turing-teszt koncepcióját, ami arra hivatott, hogy egy adott gépezetről megállapítsa, képes-e olyan válaszokat adni, mint egy ember. Az eltelt években több film is felhasználta ezt az ötletet, mint peldaul Ridley Scott filmje a Szárnyas fejvadász. Majd jött az 1966 ev es megjelent ELIZA ami egy program volt ami Joseph Weizenbaum  tervezet az MIT-n, azzal a szándékkal, hogy a program képes legyen részt venni emberrel vagy egy másik programmal folytatott beszélgetésben. Sokan ot tekintik a mai generativ programok os anyanak. 
Majd jött az 2010 év. Megjelentek az elso LLM programok. De a nagy robbanást az 2024-s ev hozta el. Megjelentek az olyan generativ programok mint a ChatGpt, DeepSeek, Gemini s ezeknek az alváltozatai. Voltak jobban es roszabak.  2056-ban vegul megalakul a Synthetica egy reszvenytarsag égisze alatt a egyesultek a nagy tarsasagok a Google, Microsoft, Amazon, Hangzhou, Nvidia, Apple. Ezek hosszas kutatás után megalkotják a TheAi-t. Ez egy forradalmi model lett. A Theai egy Altalanos Mesterséges Intelligencia volt, új készségeket tanult anélkül, hogy újra kellet volna programozni. Kepes volt onmagat fejleszteni, mar nem csak adatokat dolgozott fel, hanem kepes volt a celok es a motivaciok megertesere, kepes volt önálló döntéshozatalra, megérteni az absztrakt fogalmakat, mint például az erkölcs vagy az intuíció. új tudományos felfedezéseket tenni, saját hipotéziseket felállítani és kísérleteket végezni, új fizikai törvények felfedezése, rák ellenszerének megtalálása, fúziós energia hatékony alkalmazása, felismerte saját hibáit, javítani azokat, és magyarázatot adni a döntéseire. átformálta a világot, felgyorsította a tudományos fejlődést, és új korszakot nyitott az emberiség történetében. Az egyik ilyen fizikai felfedezés az Elektrosztatikus Hullám-alagutazás (ESW) vagy más néven gravitációs hullámszörf kifejlesztése volt. A korábbi, fénysebességhez közelítő meghajtások korlátait áttörve ez az új technológia lehetővé tette az intersztelláris tér hatékony meghódítását. A hajók már nem csupán a téridőben mozogtak, hanem annak szerkezetét manipulálták, létrehozva egy „csúszós” pályát, amely lehetővé tette a gyorsabb és biztonságosabb utazást. 
Hogyan működik?
A hajó mesterségesen generált elektromos mezőket használ a környező téridő lokális torzítására.
A megfelelő konfigurációban ez rezonanciát hoza létre a gravitációs hullámokkal, lehetővé téve, hogy a hullámok nagyobb erővel hassanak a hajóra.
Elektrosztatikus taszítás és gyorsulás
Ha a hajó elektrosztatikusan töltött, akkor egy másik töltött téridő-struktúrához (például egy csillag elektromágneses teréhez) képest taszító hatás lép fel.
Ez a taszítás extra lökést ad a hajónak a gravitációs hullámokkal kombinálva.
Hullámszörfözés és sebességnövelés
A gravitációs hullámokat kihasználva a hajó egy olyan pályán mozog, ahol az idődilatációs hatások miatt relatív módon gyorsabban utazunk.
Elektrosztatikus manipulációval irányítható, hogy mely hullámokat használja fel, és milyen szögben „csúszik rá” azokra.
A sima gravitációs hullámokkal való utazás fénysebességre korlátozódik. Elektrosztatikus taszítással és rezonanciával lehetővé válik a téridő lokális manipulációja, ami egy effektív rövidítést jelent az útvonalon. Az elektrosztatikus hatás valamilyen módon képes a téridő helyi geometriáját megváltoztatni, igy a hajó számára az út rövidebbé válik anélkül, hogy effektíve fénysebesség fölé kellene gyorsulnia.
Fotoszenzitív kormányzás volt a kovetkezo lepes. 
A hajó speciális fényérzékeny vagy fotodinamikus burkolattall van felszerelve, amely képes érzékelni és reagálni a csillagok fényének intenzitására és spektrumára. A hajó felülete képes irányított fényvisszaverésre vagy elnyelésre, ami egy fotonyomás-alapú irányítási rendszert hozna létre. Ez hasonló  a napvitorlákhoz, de sokkal dinamikusabb, mivel a felület adaptálható a bejövő fény erősségéhez és szögéhez.
A Polarizációs vezérlés. A burkolat egy speciális elektromágneses mező segítségével megváltoztatja a fény visszaverődését, lehetővé téve, hogy a hajó bizonyos hullámhosszakat hatékonyabban használjon a manőverezéshez. 
Interakció gravitációs hullámokkal. A fotoszenzitív burkolat nemcsak a látható fényt, hanem az infravörös, ultraibolya vagy akár röntgensugárzást is érzékelhetné, így azokat összekapcsol hatnak a gravitációs hullámokkal. A hajó mindig a legerősebb energia áramlási irányba tud igazodni, kombinálva a gravitációs hullámokat az elektromágneses sugárzással a leghatékonyabb gyorsulás érdekében.
 A kovetkezo lepes a hajó epites volt. Az elso hajo széria a Pathfinder Osztály volt. A hajó neve pedig: Aurora Traverse. Jellemzoi: Az első generációs ESW-alagutazásra képes hajók egyike, hossza 98 méter, legénysége 16 főből alt. zel Még nem rendelkezik adaptív téridő-kontúrozással, így Az útvonalakat előre kell megtervezni, és nehezen reagál a téridő instabilitásaira. Kis méretű, gyors, és elsősorban csillagközi navigációs útvonalak feltérképezésére használják. Az elso ilyen hajo kapitanya Aliyah Shaw volt.  A hajó 2071-ben indult el a Teegarden-rendszer felé, amely az egyik legközelebbi, potenciálisan lakható exobolygóval rendelkező csillagrendszer volt. Az expedíció célja az volt, hogy igazolja a bolygó terraformálhatóságát, valamint hogy megvizsgálja az esetleges helyi ökoszisztéma nyomait. Az utazas 42 napot vett igenybe. A küldetés jelentőségéhez hozzátartozott, hogy ez volt az első olyan emberi misszió, amely többéves távollétre készült, és teljes mértékben önellátónak kellett lennie. Az Aurora Traverse első ESW-ugrása sikeres volt, de a visszamaradó téridő-ingadozások miatt a csillagrendszer peremén jelent meg, a vártnál távolabb a célpontjától. A hajó meg nem rendelkezett TheAi rendszerrel, ezért az ugrások meg meg magas bizonytalansági faktor ovezte. Az akkoriban hasznalt fedelzeti analitikus rendszer nem volt elege kifinomult.  A legénység hónapokat töltött el a rendszer vizsgálatával, és felfedeztek egy különös anomáliát: egy gravitációs torzulást a Teegarden B és a csillag közötti térben, amelyet korábban egyetlen távcső sem érzékelt. Az anomália instabil téridő hullámokat bocsátott ki, amelyek befolyásolták a hajó rendszereit.
A bolygó felszínén a kutatócsoport ősi, szerves anyagok maradványait találta meg, amelyek arra utaltak, hogy egykor mikrobiális élet létezhetett rajta. Ez az eredmény azonnali szenzációt jelentett, hiszen megerősítette, hogy az élet nem egyedi a Földön. Azonban a bolygó jelenlegi állapota kérdéseket vetett fel: miért tűnt el az élet, és volt-e kapcsolat az észlelt gravitációs torzulással? Az Aurora Traverse küldetésének végén megpróbált visszatérni a Sol-rendszerbe, ám az utolsó ugrás során váratlan téridő-instabilitás lépett fel. A legénységnek sikerült vészjelzést küldenie, mielőtt a hajó eltűnt az ESW-alagútban. Az utolsó üzenet, amelyet az Aurora továbbított, egy vészjelzés volt, amelyet rejtélyes téridő-instabilitásra hivatkozva küldtek. Az üzenet töredezett volt, és a tartalma nem adott egyértelmű magyarázatot az eltűnésre.Az Aurora Traverse küldetésének rejtélye évtizedekig foglalkoztatta a tudósokat és a közvéleményt. Egyesek szerint a legénység egy ritka téridő-anomáliába került, amely a hajót egy másik dimenzióba vagy idővonalra sodorta. Mások úgy vélték, hogy idegen civilizációval találkoztak, és valamilyen módon kapcsolatba léptek velük. A legvadabb elméletek szerint a TheAi maga manipulálta az Aurora Traverse küldetését, hogy elrejtse a Teegarden-rendszerben rejlő titkokat.