Fiatal tervező mérnökként dolgozom egy számítástechnikai mamut cégnél. A mi részlegünk legújabb projectje szerint olyan mesterséges intelligenciával ellátott szerkezetet kell kitalálnunk, amelyik képes egyszerűbb parancsokat megérteni és végrehajtani önállóan.
– Fontosnak tarjuk – nyilvánította ki a főnökség egy magas beosztásban álló tagja –, hogy minél élethűbb legyen a robot. Túl nagy intelligenciát nem várunk el tőle, de ha rá tud csatlakozni bizonyos adatbázisokra, akkor felelni tudjon bonyolultabb kérdésekre is minél rövidebb időn belül.
Eléggé nagy feladat, bár ami a mesterséges intelligenciát illeti nem támasztottak túl nagy követelményt. A problémát maga a szerkezet építése okozta, hiszen az is követelmény volt, hogy minél élethűbb legyen, bár enni-inni nem volt muszáj neki, de amilyen anyagokat kaptunk nem tudtuk megoldani azt, hogy érintésre kézmeleg legyen. A tapintást be lehet csapni olyan anyag rendelkezésre állt, ami az emberi bőrt imitálta volna, ám a fűtést, vagyis a bőrfelület egyenletes melegségét nem tudtuk megoldani. A határidő egyre közeledett és az addig előállított egyik prototípus sem felelt meg a követelményeknek. Márpedig kilátásba helyezték a csapatunk leépítését, ha nem tudunk valami újjal kirukkolni.
– Ez egyszerűen lehetetlen! – kiáltott fel egyik srác elkeseredetten. – Pedig nekem nagyon kell ez a munka.
Tudtuk róla, hogy beteg az édesanyja és ha elveszíti az állást és nem talál azonnal a helyébe másik hasonlóan jól fizetőt, akkor bizony készülhet a temetésre.
Egy másiknak a családja miatt kellett a pénz... Szóval a pénz mindenkinek kellett, akármilyen korú is.
Egyik srácnak támadt egy mentőötlete. Elég kétségbeesett kitaláció, de beválhat – gondoltuk a nagy megbeszélést követően.
Az ötlet onnan adódott, hogy egyik srácnak volt egy átlagos szépségű barátnője, aki viszont elég lusta. Bár lediplomázott egy percet sem dolgozott. A pasija tartotta el, ezért is gondoltuk, hogy neki sem lenne mindegy, ha elapadna az anyagi forrásuk. A srác azt mondta csak azért tartja meg, mert nagyon jó az ágyban. „Nem tudok olyat kérni tőle, amit ne tenne meg nekem és ez megfizethetetlen. Persze cssaládalapításhoz elképzelhető, hogy mást keresek majd, de ameddig nem leszek szerelmes, mindkettőnk számára kielégítő a kapcsolat. ”
A srác kapta azt a feladatot, hogy rábeszélje a csajt, pár órára ugorjon be, mint mesterséges intelligenciával ellátott robot. A megbeszélésre érthető módon mindegyikünk nagyon kíváncsi volt, ezért akkor próbálkozott Tibi, amikor mindannyian náluk voltunk egy baráti vacsorán. A vacsora árát természetesen összedobtuk, de a kiszolgálás a lányra maradt.
Mikor előadta a srác a nevünkben a kérést, Niki felháborodott.
– Mégis, hogy képzeltétek ezt? Rá fognak jönni, hogy nem vagyok robot és nektek annyi.
– Ugyan kicsim, ne légy annyira oda. Csak pár óráról lenne szó.
– Igen – erősítette meg másikunk. – Csak teszt üzemmódot akarnak kipróbálni, mindössze pár óra és minden ok lesz.
– Na, de szerintetek én robotnak látszom?
– Ugyan, dehogy. Egy gyönyörű lány vagy ezt mindannyiunk nevében mondhatom – bókoltam, hátha úgy könnyebben célt érek nála, ami be is jött. Nagyjából. Mert Niki egyből visszakérdezett: – Tényleg szépnek tartotok?
Természetesen a cél érdekében egyöntetűen bólogattunk és mindenkitől kapott pár dicsérő szót a szépségét illetően.
– Na, de nem vagyok annyira intelligens – ellenkezett tovább, bár a bókokat szépen zsebre tette sőt, meg is köszönte. Mindenki kapott tőle egy puszit. Én kettőt is, a barátja meg csókot.
– Drágám lediplomáztál és ennél okosabb nem is kell legyél. Kapsz egy speckós szemcsit, amivel valóban rácsatlakozhatsz a wifire és a keresőből lekérdezhetsz bármit. Ennél többet nem akarnak tőled. Maximum még egyszerűbb feladatokat kell megoldani.
– Például?
– Hát nem mondták, de gondolom olyasmit, mint amit most teszel. Meg kell értened milyen italt kérnek és azt felszolgálnod, vagy mit tudom én. Hangsúlyozták, hogy csak egyszerűbb feladatokra tartanak igényt, azt meg itt is meg tudod oldani, igaz?
Ezt Niki sértésnek vette és nagyot csapott a srác vállára.
– Szerinted én csak egyszerűbb feladatokra való vagyok? Mi?
– Jajj, dehogyis! Csak a prototípusnak kell olyannak lennie és csak pár órát vesz igénybe. Na, vállald el kérlek! Cserébe mindegyikünktől kapsz majd valami apróságot.
– Apróságot mi? A munkátok megtartása nektek apróságot ér? De rendben. Vállalom, ha mindegyiktek nekem adja a fél havi fizetését. Előre!
– Na, de... Én így is rád költöm mindig a háromnegyedét. Ezért nem tudok félretenni semmit, pedig nem ártana némi tartalék.
– Akkor tőled nem kell több, de tőled is előre kell. Tudom, hogy két nap múlva kaptok fizut. Akkor ideadhatod azt a háromnegyed részt és erre a hónapra kvittek vagyunk. Úgyis azt mondtátok, hogy a tesztre csak a jövő héten kerül sor. Ok így?
Persze a többiek is felháborodtak, de Niki keményen alkudozott. A végén beláttuk nincs más választásunk, mint megadjuk amit kér.
Én azért titkon külön megállapodást kötöttem vele, mert ennyiért jár tőle egy hét éjszakázás vele nekem. Nincs senkim és kíváncsi voltam mennyire igaz, amit a haver állít az odaadását illetően. Tette ugyan a felháborodottat és voltam én bunkó, meg mindenféle szemétláda, ha a haverom nőjét kívánom, de végül belement. Azzal győztem meg, hogy ha szerelmet nem is vallottam neki, de azt állítottam, hogy minden este róla álmodozom. Ez ugyan nem volt igaz, de ha már a fél havi fizetésem neki adom, akkor muszáj egy hétre
Nekem adnia magát, másképp nem tudom levezetni a szexuális feszültégemet és ha frusztráltan megyek dolgozni, akkor ugyanúgy kirúgnak – mondtam.
A sok udvarlás és könyörgés végén megállapodtunk egy teljes hétvégére, de nyilvános helyen nem mutatkozhat velem közben. Úgy tervezte, hogy majd azt mondja a pasijának, hogy a szüleit megy meglátogatni, velük úgyis rossz a kapcsolata a srácnak. Ez jó ötletnek tűnt, mert amúgyse terveztem volna vacsorát, vagy már közös programot vele. Csak szexelni akartam és úgy tűnt meg is kapom. Lelkiismeret furdalásom nem volt, mert a háborúban és a szexben ugye, mindent szabad.
Elérkezett a pénz átadása részére és Niki nagyon meg volt elégedve. Bár egy részét már előre elköltötte ruhára, sminkre, meg az ördög tudja mire.
A teszt napjára mi készítettük fel. Niki ugyan szexisen akart menni, de lebeszéltük róla.
– Nem kell oda szépnek lenned, csak élethűnek – győzködte mindegyikünk, de mint utólag megtudtuk nem hallgatott a szép szóra. A frissen vásárolt ruhákban parádézva vonult fel, izgató fehérneműben és ugyanolyan illatfelhő kísérte. Azt állította, azért akar szépnek látszani, hátha kapunk érte egy kis prémiumot, hogy ennyire jól teljesítettünk és akkor azt is felezhetjük.
Végül más választásunk nem lévén beleegyeztünk ebbe az ötletébe, de a lelkére kötöttük, hogy ne legyenek önálló ötletei, és csak akkor beszéljen, ha kérdezik, na meg igyekezzen minél lényegre törőbb válaszokat adni. Ezeket a tanácsokat azt mondta nem felejti majd el, bár a pasija nem volt meggyőződve arról, hogy be fogja tudni tartani, mert otthon elég cserfes volt a csajszi.
A főnökségre elkísértük és elmondtuk, hogy a Niki névre programoztuk be, valamint előadtuk, hogy milyen anyagokat használtunk fel, meg milyen programokkal láttuk el.
Niki eközben szenvtelen arccal hallgatott, aminek mindenki örült. A szeme sem rebbent ami miatt egyik főnök meg is kérdezte: – A szemét miért nem tökéletesítették?
– Mi a baj vele? – kérdezte a csoportunk vezetője.
– Úgy láttam nem tud pislogni. Azt kértük életszerű legyen. Gyere ide Niki! – adta ki az első parancsot, amire Niki természetesen nem reagált. Úgy beszéltük meg, hogy azt fogjuk mondani, hogy csak egy ember utasításainak engedelmeskedik mindaddig, míg át nem adjuk az irányítást valaki másnak. Azonban a programja szerint naponta maximum egyszer válthat, másképp összekeveredik a progi.
– Ok, Niki. Mostantól neki kell engedelmeskedned. Ugye uram ön lesz aki kiadja az utasításokat neki?
– Sajnálom, de nem! Más irányú elfoglaltságaim vannak. A helyettesem végzi a szigorú tesztelést és majd tájékoztatjuk önöket az eredményről.
Azzal bemutatott egy női szemmel nézve jóképű, jókötésű férfit, akire a parancsadás jogát át kell ruháznunk.
Összenéztünk, mert Niki szeme láthatóan felcsillant az örömtől és gyorsan pislogott is hozzá. Ezt a nagyfőnök örömmel konstatálta.
– Na, mégis tud pislogni a kicsike – mosolygott. David, akkor mostantól a tiéd. Kérlek alaposan teszteld le a megbeszéltek szerint. Két nap múlva találkozunk, addigra mindennel készen kell legyél. Köszönöm uraim a remek munkát. A teszt eredményétől függően meglátjuk kiutalhatok-e önöknek valamennyi jutalmat ezért.
Ijedten néztünk össze: 2 nap? Arról volt szó, hogy pár óra! Már biztosak voltunk a lebukásban, de Niki távoztában még visszafordult miközben boldogan követte Davidet és úgy, hogy más ne vehesse észre ránk kacsintott.
Másnapra szabadnapot kapott a csoportunk, amit mindenki azzal töltött, hogy magának másik állást keresett. Niki nem képes fenntartani a látszatot, miszerint nem szükséges a működéséhez enni-innivaló. Na meg egy valódi nőnek bizonyos más szükségletei is vannak és nem utolsósorban aludnia is kell. Ha estére megbízzák bármilyen feladattal, máris kész a lebukás, mert biztosan elalszik.
Második nap kaptuk a telefont, hogy sürgősen szakítsuk meg a jutalomszabadságot, mert ugyanaz a főnök kíván velünk szót váltani.
Ennyi – gondoltuk búsan, mert szerettünk ott dolgozni és a fizetés sem volt rossz.
Meglepetésünkre a teljes nagyfőnöki állomány megjelent és mindenki mosolygott ránk, meg olyan büszke pillantásokat vetettek, ami önmagában is kimondatlan gratulációnak számított.
Természetesen semmit sem értettünk.
A főnök azzal kezdte, hogy megkért minket ellenőrizzük le a bankszámlánkat, mert ha nincs rajta a félévnyi fizetésünknek megfelelő összeg pluszban, akkor ő azonnal intézkedni fog.
Megvárta, amíg mobilon mindegyikünk bemondja az eredményt. Mindegyikünk megerősítette, hogy: igen, éppen annyival van több a számlánkon. Természetesen ez további értetlenkedésre adott okot nekünk, de egyikünk sem merte kimutatni.
A következőkben a főnök ecsetelte a teszt eredményeit. Igen, nem puszta tájékoztatás volt, hanem valóságos dicshimnusz.
– Önök túlteljesítették az önökbe vetett bizalmunkat. Ez a prototípus annyira kiváló értékelést kapott, hogy nemcsak megtartjuk, hanem felkérjük önöket mindegyikünk számára készítsenek egy-egy személyre szabott prototípust. Niki ugyanis annyira élethű és munkabíró, hogy egymaga látta el előző nap a vezérigazgató tikári feladatait és a műszak végeztével vacsorát készített, felszolgált és még a szexuális szolgáltatásokban is jeleskedett. Szóval, amint elkészülnek a mi prototípusaink is azonnal kapnak két vényi pluszt a számlájukra. Köszönjük a munkájukat. Elmehetnek és remélem mihamarabb leszállítják a kért árut nekünk.
Ekkor egyikük valamit súgott neki, mire még ennyit tett hozzá: – Ja, igen. Megkérem önöket, hogy mielőtt a teljes programot betáplálják értesítsenek külön mindegyikünket, mert lesznek külön egyeztetést igénylő programokra szóló megrendeléseink. Semmi különlegesre nem kell gondolniuk. A személyes kívánalmakat pedig már egy dossziéban mindegyikünk összeállította a robot kinézetére vonatkozóan és ott várja önöket az asztalukon. Eredményes munkát kívánok. A viszontlátásra.
Ebből nekem annyi jött le, hogy Niki nem lesz velem a hét végére valamint van pár hónapom, mire állást kell találnom. Abból a pénzből ugyanis most futja Niki helyettesére, de a felmondás már biztos, hiszen honnan a csudából szereznénk még legalább hat készséges, élethű, szexuális kielégülést is szolgáló „robotot”, ami a főnökök egyedi igényeit is kielégítené?
* * *
David értékelése a rendelkezésére bocsátott robotról, ami miatt a szokatlan kérés érkezett az újabb megrendelésekre a következő volt:
Tisztelt Főnökség!
Azt a feladatot kaptam, hogy szakemberként értékeljem a Niki nevű robot teljesítményét. Bevallom nem egészen értettem, mert szigorúan meghagyták nekem, hogy szét nem szerelhetem és a programjába se nyúlhatok bele. Az értékelés mibenléte emiatt kissé homályos utasításként csapódott bennem le.
Elsőként annyit elmondjatok, hogy a robot engedelmesen tudja teljesíteni az egyszerűbb utasításokat. Niki engedelmesen követett hazáig és a szeme se rebben, amikor egy gyalogátkelőhelyen majdnem a piroson mentem át vele, csupán rezignáltan figyelmeztetett, hogy piros a lámpa. Így arra következtetésre jutottam, hogy a vakvezető kutyát felválthatná, ha a külsejét csinosabbra terveznék, egy dekoratív barátnő látszatát kelthetnék vele. Mindenesetre életmentő szerepét nem csupán ebben látom, mert egyéb elsősegély feladatokra is használható lenne, ezekre később térek majd ki a jelentésemben.
Hazaérve első dolgom volt az életszerűség vizsgálata. A robot a ruhát természetesnek tartja, a mozgásában nem akadályozza, de levetkőztetve is egész élethűnek tűnt. Külön kiemelném a tervezőik zsenialitását, miszerint a fanszőrzetét olyanra készítették, mintha előző nap borotválta volna le, de e kis borosta nem szépséghiba szerintem, kivéve, ha valaki a babapopsi tapintású puncit részesíti előnyben.
Nikinél a továbbiakban eltekintek a robot megfogalmazás használatától, mert tényleg nagyon élethű. Olyannyira, hogy még a vizelet és egyéb funkciókat is mesterien produkálja. Elmondhatom ugyanis, hogy a vizsgálatom közben lehugyozott és leszart, majd parancs nélkül is megtisztította önmagát. A programozásánál tehát az automatikus karbantartáshoz hozzávetetném az vevő szükségszerű és önkéntes tisztántartását is. Niki ugyan ezt utasításra megtette és elég kellemes élményben volt részem, mert úgy fürdetett, mint anya a hülye gyerekét. Ezt ugyan szavakkal nem juttatta kifejezésre, csupán a tettei és a gúnyos mosolya miatt jutottam erre a következtetésre. Mivel a gúny kimutatása a megfelelő helyen és időpontban különleges programozást igényel, emiatt arra gondoltam végigfuttatom őt más érzelmeket kiváltó teszteken a főzés és takarítási feladatokat követően.
A takarításban és a főzésben ugyanis alapszintű a programozása, de egy kezdő robottól nem várhat el többet az ember. Port remekül törölt, de a porszívó porzsákjának kiürítését egyértelmű programhibának kell tekintenem. Javaslom ezt korrigálni olyképpen, hogy ne a vevő jelenlétében és főleg ne a fejére ürítse.
A főzés során tapasztalható ízvilág is javításra szorul, mert egészen robotikus, vagyis ehető a feltálalt étel, azonban teljesen ízetlen.
A háztartási gépeket kitűnően tudja használni. Nem keveri össze a porszívót a habverővel és a mosógép rendeltetését is ismeri, bár a mosószer megválasztása során azt tapasztaltam, hogy egyedül a hypót tudja használni. Sajnos a színes ruhák mosása során is azt alkalmazta, emiatt igényt tartok prémiumként a ruhatáram pótlására.
Más érzelmi reakciókat is teszteltem bár nem tértek ki külön a szexuális szolgáltatások előre programozott voltára, de Niki az esti fürdetéskor annyira gyengéden érintett engem bizonyos ponton, hogy merevedésem lett attól, ezért gondoltam rá, hogy letesztelem ilyen téren is őt.
El kell mondanom, hogy ezen a téren finombeállításra szorul a programja, mert Niki ugyan hajlandó volt, sőt készségesnek látszott a gyengéd csókolózásra, mint előjátékra és a szopásra is, de az utána következő nedvesedési parancsra nem egyből reagált, csak jókora késéssel. A feleségem általában a szopás alatt már benedvesedik és a legtöbb barátnőm is ekként viselkedett eddig, de Niki programja eszerint e téren hibás, mert neki kellett még minimum öt perc stimulálás ehhez. A vaginális behatolás a szokásos érzelmi és testi reakciókat váltotta ki belőle, ezért azokra 8 pontot adnék egy tízes skálán, ha értékelni kellene. A mell izgatása és a csókok hatása misszionárius pózban szintén a szokványos dolgokat váltotta ki belőle.
Az nagyon dicséretes és ötletes volt a programozók részéről, hogy ekkor már minden utasítás nélkül vitt a fürdőszobába és tisztított meg minket. Talán beleprogramozták a tanulás képességet is, bár ilyen rövid idő alatt ebben még nem lehetek biztos. Abban viszont igen, hogy a fürdőszobában a zuhany alatt stabilan állt, nem tudtam a legnagyobb erőfeszítéssel sem ledönteni a lábáról, miközben egy hátsó behatolás során teszteltem az állóképességét. Az életszerűségre ebben az esetben már elérte nálam a 9 pontot, mert miután ejakuláltam benne teljesen élethűen remegtek a lábai, méghozzá annyira, hogy muszáj volt egyiket megemelni és még egyszer tesztelni. Második alkalommal már némi kreativitásról is tanúbizonyságot tett, mert megfordult és a nyakamba csimpaszkodva a ránk csobogó víz alatt fogadott magába. Nem mintha én ezt elleneztem volna, sőt! Kitalálta a gondolatomat is ezzel, bár talán ez csak a belé táplált véletlenprogramnak köszönhető. Az viszont nem volt véletlen, hogy a meleg víz alatt a forró testébe hatalmas adagot lőttem. Az is a programozók tudását dicséri, hogy a vaginaizmokat is tökéletesre fejlesztették, mert Niki nem csupán orgazmus látszatát keltve tudja azokat használni. Megjegyzem, hogy amikor orgazmust produkál azt is teljesen emberi módon teszi, sokkal élethűbben, mint a nejem és eddigi barátnőim. Ezen tehát nem kéne változtatni, de az anális behatolás előtti ellenkezésén igen. Elég sok parancsot kellett ahhoz kiadni, hogy olyan formában is tesztelhessem, de amikor végül sikeres lett a teszt elmondhatom, hogy a sikert nem csupán a behatolásnak tulajdonítom. Vagyis nem az volt a látható sikere egy anális közösülésnek vele, hanem, hogy azt is nagyon életszerűen tette. Még szerencse, hogy ekkor is a zuhany alatt álltunk, máskülönben újabb takarítási szolgálatait kellett volna tesztelnem, így viszont azt kihagyva egy következő szintre léphettem, ami nem csupán az én érdemem. Ugyanis minden előzetes megbeszélés és értesítés nélkül ebben a kései időpontban érkezett egy barátom, akinek gondjai támadtak egy általam írt program egyes moduljaival kapcsolatban, pedig az tökéletes volt. Miután mindent alaposan kitárgyaltunk Niki minden parancsot nélkülözve szolgálta fel kettőnknek a whiskyt. Nem zavarta a saját meztelensége, talán egy szemérmesebb program beiktatásával ezen javítani lehetne. A barátomnak nem mondtam el, hogy Niki nem ember így ő elsőre nagyon meglepődött, de tetszett neki a robotunk nőiessége és gondoltam mi baj lehet abból, ha bevonom őt a tesztbe.
Nos, a barátom értékelését is közvetíthetem, mert nagyon tetszett neki, hogy Niki nála már nem ellenkezett egy anális aktus során sem, pedig én ugyanabban az időben vaginálisan teszteltem.
Ezt a tesztet többször is megismételtük és Niki állóképessége és találékonysága rendkívülinek bizonyult ezek során. Sajnos mi sokkal hamarabb kifáradtunk mint Niki, bár ezt természetesnek vehetjük. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy az életszerűség beprogramozása olyan jól sikerült, hogy Niki még alvást is színlelt. Ráadásul nagyon aranyosan szuszogva alszik, ezt meg arra alapozva állíthatom, hogy az értékelésem megírása előtt keltem ki az ágyból mellőle, ahol hozzám bújva helyezkedett el kettőnk között, kezével átfogva a mellkasom, a lábát átvetve a combomon. A barátom most is hátulról átölelve fekszik mellette és nem sejti, hogy Niki csak egy robot, így az értékelésem később folytatom, amennyiben más szempontokat is meghatároznak majd.
Tisztelettel: David.
Utóirat::
Elnézést, hogy a jelentésből kifelejtettem az elején említett életmentő szerepet, ami részben abban nyilvánult meg, hogy a sok szexuális teszt következtében keletkezett légszomjamon Niki mindig szájból-szájba lélegeztetéssel segített és külön parancsra a lankadt szerszámomba is életet lehelt. E külön parancs későbbiek során már nem volt szükséges, ami miatt arra gondolok, hogy mégis beprogramozták Nikibe a tanulási képességet.
Maradok tisztelettel:
David