Nagyanyám története - A gyermekkor

1943. március 12-én megszületett az ifjú Karan és Hatice első gyermeke. A kislány a Mukkades nevet kapta. A fiatal pár a lány szüleinél, Rizanál és Afifénél éltek, amióta összeházasodtak. Hónapokkal később az ifjú pár tervezgette, hogy egy új házat épitenek.
Júliusban szintén egy házaspárnak a faluban, Musgannak és Selimnek kisfia született, akit Yusufnak neveztek el.
- Édeslányom, hagyjad itten a kis Mukkades-t! - kérlelte eközben Afife a lányát. Addig kérlelgették a fiatalakokat, hogy miután felépült a ház, a szülők gondjaira bízták a kislányt.
 
Hatice újra teherbe esett, és ismét egy lányt szült aki a Besime nevet kapta. Mukkades szépen cseperedett, édesanyja gyakran látogatta. Akkoriban az szomszédban kőművesek dolgoztak, és a kislányt megszívelték. Mindig törökmézzel kinálgatták, addig amikor is majdnem megfulladt szerencsétlen. Azonban egy derék férfi megfogta a lábát, fejre állította és addig rázta ameddig ki nem köpte a lenyelt falatot. Egy másik történet, hogy állandóan padláson totyogott. Édesanyja látogatása alkalmával is ott volt, azonban ő lecsalta és jól elfenekelte. A következő évben megszületett Mukkades és Besime öccse, Karan is, aki az apjuk nevét kapta. Teltek az évek cseperedtek a gyerekek. Minden húsvétkor látogatást tettek a jószívű Gülmisal nagy-nagynénjüknél, aki egy pufók de kedves asszonyság volt. Mindig süteménnyel kínálta őket, vagy valami finomsággal. Sajnos a jó Gülmisal néni egy nap tüdővészt kapott, és hetekkel később belehalt. A jó férje, Marek báttyjuk mellé temették el. 
 
Hatice még kétszer teherbe esett, de mert sokat dolgozott elvesztette gyermekeit. A kis Karan és Besime mindent megkaptak a szüleiktől, kivéve a kis Mukkades. Ő sem szomorkodott, mert nagyszülei sajátjukként kezelték. Történt egyszer hogy Riza papa egy este nem tért haza a kocsmából.
- Gyerünk lányom, mögyünk öregapádért! - szólt Afife nagymama, és elindultak a messzi határban lévő ívóba. Sok gyaloglás után oda is értek. 
- A fene övött volna mög! Indíts hazafelé! - rikácsolta az asszony, és kicibálta férjét a kocsmából, és a ház előtt lévő lovaskocsiba rángatta majd hazaindultak.
Mukkades nagyon szerette a nagyszülőket, jobban mint a szüleit. Nem egy alkalommal fordult elő a következő: A nagyanyó lekvárt főzött a lány pedig belenyúlt, és megkóstolta.
- Azzonal fejezd bé, öregapád meglássa! - bosszankodott az asszony majd kiment a kamrába. Mukkades mégegyszer megízlelte, mire hirtelen kilépett a szobából az imént még alvó nagyapja és így szólt:
- Lányom, óvatosan nagyanyád meglássa..
12 éves korában, Mukkades megkérte az anyját hogy vegyen neki ruhát, amiben az esti imádságra megy.
- Nem vehetek, köll a tehenekre! - nyafogta Hatice.
Ám jószívű nagyanyja megvette neki a legszebb ruhát, bizony olyan nem volt senkinek a faluban. Az iskolában megtetszett neki egy fiú, aki nem volt más mint Yusuf. Egy alkalommal a fiú elment a házukhoz, Afife azonban meglátta és seprűvel elkergette.
 
Egy szomorú napon a nagymama szélütést kapott, és ezután pellenkázni kellett. Nem volt más választás Mukkadesnek haza kellett költöznie a szüleihez, ugyanis az ő ágyát kapta meg Afife nagymama.
A lánynak sokat kellett dolgoznia, kapálással töltötte mindennapjait. A kevéske pénzt melyet keresett szülei mind felmarkolták, és reménybelijével is keveset találkozott. Három év múlva Afife nagymama meghalt. Mukkades csinos lányá serdült, gyakran járt moziba barátnőivel. Egy alkalommal, a film közben egy fiatal fiú odasomfordált a székükhöz, és azt súgta a lánynak:
- Ezt a csokoládét a Yusuf küldte, azt kérdezi leszel-e a kedvese?
Mukkades körbenézett a teremben, és meglátta Yusuf-ot, aki jóképű fiatalemberré vált.
- Mondd meg neki hogy igen, de máskor kettőt küldjön! - nevetett a lány és kibontotta a tejcsokoládét.
 
/Folytatása következik!/