Ádám határozott léptekkel haladt a nagyelőadó felé. Még épp jókor érkezett, mert látta, amint a prof mögött becsukódott a lengőajtó. Már csak két lépés volt hátra, amikor kettőt csipogott a telefonja. SMS érkezett. A fiú úgy érezte fontos lehet, ezért azonnal előkapta a készüléket. Mindössze egyetlen szó volt az üzenet: MOST! Nem gondolkodott, csak a kollégium felé futva jutott eszébe, hogy az előadás nem is annyira fontos. Már megkapta a megajánlott jegyet. Nem telt volna nagy erőfeszítésébe, hogy a négyesből akár ötös is lehessen, de egy ilyen pillanatban sokkal inkább Brigi foglalkoztatta, mintsem a professzor eszmefuttatását kelljen feldolgozni.
* * *
Brigivel három hete jártak együtt. Pontosabban az „együtt járás” fogalmát elég speciálisan értelmezték, ez leginkább abban merült ki, hogy jót nevettek azon, ha felmerült ez az elméleti megközelítés. Már harmadik éve jártak egy évfolyamba az egyetemen, de más irányú elfoglaltságaik miatt, (pontosabban mások irányába voltak elfoglalva) a kötelező udvariasságon kívül nem sok kommunikáció folyt közöttük. Pár hete azonban minden megváltozott. Egy évfolyamtársuk házibuliján futottak össze. Hasonló eset korábban is előfordult már, de ilyenkor rendszerint más-más csoportokhoz csatlakozva szórakoztak. Akkor viszont egyszerre érkeztek, ráadásul magányosan. Ádám már legalább három hónapja egyedül volt, de a lány pár nélküli feltűnése egy kicsit meglepte. Vagy inkább elgondolkodtatta a néhány napja tartó pletykaáradat miatt. Mivel a korábban látott mindig mosolygós tekintet folyamatos jókedvet sugárzott, Ádám úgy gondolta, most is belefér egy „jóindulatú” megjegyzés.
- Nem mondod, hogy egyedül is idetaláltál!
- Fffff-ffff, húzta fel az orrát kicsit sziszegve a lány – majd még annyival megtoldotta, hogy: – neked is szia.
A furcsa tekintetek között szinte megváltást jelentett a házigazda megjelenése, így a további üdvözlések már a vendéglátókkal alapozták meg a párbeszédet, miközben előkerültek a virágok és az ajándékba hozott italok. Mielőtt beléptek volna a házba, Brigi SMS-t kapott. Megtorpant, hogy elolvassa, de a mögötte haladó Ádámot annyira váratlanul érte a megállás, hogy a térde automatikusan a lány fenekébe ütközött. A lány szemei szikrákat szórtak, különösen akkor, amikor a fiú előrelendülő bal keze a popsija másik felén landolt. Brigi durcásan zsebre vágta a telefont, (újabb orrfelhúzás és fffff-fffff) gondolta majd bent keres egy csendesebb zugot, hogy elolvashassa az üzenetet. Erre persze nem sok esélye volt, főleg miután gyorsan híre ment a társaságban, hogy egyedül érkezett.
A házba belépve Ádámot rögtön a konyhába invitálták. Tamás – a házigazda – nem hagyhatta ki, hogy a készülő ételekkel kapcsolatban büszkélkedjen egy kicsit.
- Mielőtt rendbe tennéd az egódat, nem kínálnál meg valamivel mégis? – heccelődött Ádám.
- Jaj, ne égess más, de mielőtt elinnád az eszedet, beszéljünk egy kicsit a fűszerezésről, ezért kellett a konyha felé kerülni. Innen is ki tudunk menni a kertbe, ott van a bogrács, nem messze tőle az italpult – csitította barátját Tamás.
- Bakker, ez nem elméleti kérdés, legalább hagy kóstoljam meg, mielőtt mindenféle puccos marhaságot és úri hóbortnak tartott fűszereket rakatnék bele.
Kifelé menet a vendéglátó még visszaszólt Timinek, a barátnőjének, hogy Brigit is kínálja meg valami frissítővel, a körülötte ólálkodó pasik úgyis csak valami töménnyel traktálnák.
- Nincs nektek fontosabb dolgotok, mint hogy velem foglalkozzatok? Különben is Brigi nem először jár itt, feltalálja magát – bocsátotta útjukra a fiúkat. Azt már csak halkabban tette hozzá, hogy: – nélkületek is…
- Miért is lettem hirtelen ilyen fontos mindenkinek? – csattant fel Brigi hangja a konyhaajtóban. Timi felpillantott, és megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a barátnője nagyot kortyolt a limonádéjából.
- Nézd, – kezdte kicsit visszafogottabban Timi – hivatalosan csak néhányan, tudjuk, hogy nem vagytok már együtt Gáborral, de gyakorlatilag mindenki erről pletykál. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen lányt, mint te, miért lehet dobni. Az meg még inkább fokozza az érdeklődést, hogy meddig leszel egyedül, arról nem beszélve, hogy ki lesz a szerencsés, aki mellet majd vigasztalódhatsz.
- A szerencsét azért tegyük idézőjelbe, még mielőtt valaki fogalmi zavarba keveredne – szólalt meg váratlanul Ádám, aki csak egy kiskanálért meg egy tányérért lépett be a konyhába. De érezte, hogy a választ nem kell megvárnia, így már futott is vissza megkóstolni a vacsorát.
- Neked is csak addig nagy a szád, míg valaki komolyan rá nem ül – dünnyögött Timi, és persze ezt már Brigi sem hagyhatta mosoly nélkül.
- Nocsak, te meg mitől pirultál el ennyire, csak nem izgatja a fantáziádat a fiatalember? – kérdezte Timi a barátnőjére pillantva.
- Jaj, ne piszkálj még te is! De ez alatt a röpke fél óra alatt már annyi „kedvességet” kaptam tőle, hogy örülök, hogy ő is egyszer végre a másik oldalra kerülhetett! – jött a válasz nem kis iróniával a hangjában.
A fiúk készre jelentették a vacsorát. Így a ház egy kicsit elcsendesedett, csak az evőeszközök csörömpölése hallatszott, és néhány elismerő megjegyzés a kajára. Ezt a pillanatot várta Brigi is, amikor eszébe jutott az SMS. Most alkalmasnak találta az időt, hogy kicsit elmeneküljön a tömeg elől. Elhúzódott egy csendes sarokba, és bármennyire fájdalmasnak is érezte, amit a telefon kijelzőjén látni fog, tudta, hogy el kell olvasni. Az üzenet csak ennyi volt: MOST! Könnycseppek jelentek meg a szemében bármennyire is felkészült rá. Szerencsére nem látta senki, így gyorsan beosont a fürdőszobába, és onnan már úgy lépett ki, mintha semmi nem történt volna. Intett Timinek, hogy ne kelljen neki a nagy nyilvánosság előtt elköszönnie. Más nem is vette észre a jelbeszédet a nagy zabálás közepette, csak Ádám, aki még mindig a merőkanállal a kezében ácsorgott, így éppen belátott az előszobába. Annyit vett észre, hogy a két lány egymás nyakába borult, majd Brigi leejtette a 100-as papír zsebkendő zacskóját. Mire Ádám odaért, Brigi már kívülről becsukta az ajtót. Timi felhúzta a vállát, és megcsóválta a fejét, mielőtt Ádám bármit is kérdezhetett volna. A fiú szinte feltépte az ajtót, de így is futni kellett a kertkapuig, hogy utolérje Brigit. A lány vállára tette a kezét, de érezte, hogy nem akar megfordulni, így kénytelen volt a háta közepének tartani egy rövid monológot.
- Tudom, hogy nem voltam túl kedves, de most nem azért jöttem, hogy akár szóban, akár fizikai valójában ismét fenéken billentselek. Nagyon jó volt ez az este, nem szeretném, ha ilyen szomorúan érne véget a számodra. Félreértés ne essék, nem vezekelni jöttem, bocsánatot kérni meg nem az én műfajom. Inkább viselem a következményeket – tette hozzá suttogva. – Arról nem is beszélve, hogy igazából okom se lenne rá – szerintem.
A lány most egy kicsit oldalra fordította fejét, a lámpafényben megcsillanó könnycsepp még jobban kiemelte a furcsa gödröcskét az arcán. Persze gyorsan letörölte, de tudta, hogy a fiú ezen is el fog mosolyodni. Valahogy ezen most nem tudott haragudni, de érezte, hogy valamit mondania kell.
- Emlékszel, hogy kaptam egy SMS-t, amikor megérkeztünk? – kérdezte rekedtes hangon.
- Van, ami miatt nem fogom elfelejteni – vágta rá azonnal Ádám, de most tudta, hogy nem veheti nagyon viccesre a dolgot.
- Ha érdekel, holnap szívesen megosztom veled, de most hagyj elmenni, kérlek.
- Most nem csókollak meg, mert nem tudom, hogy az alkohol hatása lenne, vagy a tiéd, és most kivételesen szót fogadok neked. Jó éjt!
A taxi éppen lefékezett a ház előtt, és amikor a lány kiintett, Ádám megnyugvással fogadta, hogy már nem volt könnyes a szeme. Ez mindenképpen kellett ahhoz, hogy jó hangulatban érjen vissza a házba. Timi várta az ajtóban, és bár semleges hangot akart megütni, ez nem igazán sikerül.
- Jól időzítettem a taxit?
- Mi ez, valami összeesküvés elmélet! – csattant fel Ádám.
- Csak semmi elmélkedés, én gyakorlatias ember vagyok, Brigiről nem is beszélve – replikázott Timi. Ennek bizonyítékául egy cetlit nyomott Ádám kezébe. Mindketten körbenéztek, de mivel a kíváncsiskodó szempárok csak messziről figyeltek, így folytatta: – Mikor Timi el akart indulni, ezt nyomta a kezembe, de kikötötte, hogy csak akkor adhatom oda, ha utána mégy. Nem néztem meg, de mivel bejött a dolog, most már tudni szeretném, hogy mi van rajta.
Ádám bólintott, és óvatosan széthajtotta a papírt, amin a következő szöveg állt. Ha nem mernéd megkérdezni Timitől a telefonszámomat… Csak egy szám volt elmosódva, nem tudni, hogy a víztől a fürdőszobában vagy a könnycseppektől. Ádám megnyugvással csúsztatta zsebébe, miután Timi megerősítette a tippjét. Nem mert megszólalni, ezzel egy kicsit leplezve elérzékenyülését, de szorosan átölelte a mellette álló lányt, aki meg nagyon nem tiltakozott.
- Lemaradtam valamiről? – lépett közelebb Tamás.
- Az nem kifejezést – szólt közbe Timi –, de nem is kell neked mindenről tudni!
- Én nem tudom, miről maradtál le, de ma már nem először kell figyelmeztetni, hogy megkínáld a vendéget valamivel – hozta a formáját Ádám.
- A fene a gusztusodat, Timire úgy látom, nem kell rábeszélni, csak akkor van baj, ha a folyadékháztartásod nincs egyensúlyban, vágott vissza Tamás.
- Ne Timi miatt aggódj, hanem, hogy legyen még söröd a hűtőben, a többit meg ráérsz holnap is megtudni – mondta Ádám, miután egyensúlyba került a két kezében levő üveg, illetve pohár.
Mivel a nagy sürgés-forgás közepette nem igazán tűnt fel senkinek ez a kis közjáték, a továbbiakban is jól telt az este. Persze egy ilyen feltűnő jelenség – mint Brigi – hiánya többeknek is feltűnt, Timi gyorsan lehűtötte a társaságot. Összefoglalta az elmúlt hetek csalódását, így mintegy megerősítette a pletykákat, hogy Brigit otthagyta a barátja. Ettől persze egyeseknek nem feltétlenül a nyugalmi állapot ugrott be, de néhány epés megjegyzés elhangzása után sikerült témát váltani. Ennyi alkohol elfogyasztása után természetesen az italok bevételi és kiadási mennyiségének aránya került a középpontba. Miután az alkoholistáktól sikerült megszabadulni – mire is jó még egy taxis barát – volt lehetőség a napi és a heti eseményeket egy kicsit higgadtabban értékelni. Brigi miatt még volt egy kis izgalom a végén, de a közeli barátok tudták, hogy Timi segít neki, hogy rendben menjenek a dolgai.
Ádám valóban csak felületesen ismerte Brigit, így halvány fogalma sem volt, hogy egy ilyen este után hánykor illik telefonálni. Ugyan hat óra után már felébredt, de abban biztos volt, hogy korai lenne még ilyenkor rácsörögni valakire, hogy miként élte meg az előző estét. Amikor végre megtalálta a cetlit, abban azért reménykedett, hogy a lány tényleg komolyan gondolja azt a beszámolót. Úgy vélte, hogy egy reggeli macska-mosdás, és egy gyors bevásárlás mindenképpen hasznos időtöltés, és még a gondolatait is rendezheti egy kávé közben.
Vasárnap reggel nem volt nagy forgalom az egyetemi büfében. Az éjszaka késői baglyai már elvonultak, a korai felkelők meg sosem lendítették fel az üzletet.
- Nehéz estéd volt? – kérdezte Szilvi néni, a büfé mindenese.
Szilvi ugyan még nem tartozott a klasszikus néni kategóriába, de tapasztalatait mindenki elismerte. Az ismereteit ugyan nem az előadótermekben szerezte, de ez nem volt senki számára elítélendő dolog – legalábbis bizonyos alaphelyzeteket kivéve. Kapcsolatba került ugyan a professzorokkal és a hallgatókkal is, de az információk áramlása inkább a vízszintes testhelyzetekben valósult meg. Szilvi néni se haragudott ha „lenénizték” inkább büszke volt magára, ha még emiatt is a középpontba kerülhetett. Ezen tulajdonságával Ádám is tisztában volt, ugyan csak hallomásból. Annyit azonban tudott, hogy illik óvatosan kezelni az efféle alakokat.
- Még korai lenne értékelni a történteket, sőt lehet, hogy nem is nagyon van mit – válaszolt a fiú, kissé álmoskás hangon.
- Hú, de titokzatos valaki – mosolygott Szilvi néni.
- Titok? Itt, ebben a helyiségben?
- Nocsak, úgy látom máris sikerült felébredned, de lásd, hogy jó kedvemben vagyok, kapsz egy kis ajándék kekszet a kávé mellé.
A fiú, miközben a közeli bolt felé sétált, azon morfondírozott, hogy kellene valami meglepit vinni a lánynak. Aztán gyorsan elhessegette a gondolatot, hiszen nem egy üres csevegésre készül. Valami fontosat akarnak vele közölni, így semmi szükség a semmitmondó beszélgetések átívelésére szolgáló elterelő hadműveleteknek. A boltba belépve azonban földbe gyökerezett a lába. Az első forgóállványon idióta képeslapok voltak felrakva, különösebb logika nélkül. Nem először járt már itt, de eddig fel sem tűnt neki ez a szerkezet. De most nem lehetett nem észrevenni. Az egyik kártyán egy vicces sapkába öltözött egér éppen fenéken billent egy macskát, akinek ettől a még a farka is égnek áll. Mosolyogva nyújtotta át az eladónak a kártyát, aki meglepő módon, nem kérdezett vissza, hogy kér e még valamit. Ádámnak ekkor esett le, hogy a lányhoz mégsem mehet tömött szatyrokkal, így eldöntötte, hogy nem is vesz semmi mást. Ő ugyan elméletileg albérletben lakott, de elég sok időt töltött a kollégiumban a barátaival. Így szinte automatikusan a kollégium felé vette az irányt. Brigi hivatalosan is bent lakott. Ő is megtehette volna, hogy albérletbe megy, de a szobatársával első óta jól megvoltak. Egy faluból jöttek, így ismerték egymás szokásait, így persze rigolyáikat is. Viszont a kollégiumi élet, a sok nyüzsgéssel annyira megszokottá vált, hogy a világért meg nem váltak volna ettől. Persze amíg Brigi Gáborral volt, sokat éjszakázott kint, de így mindenkinek meg voltak a megfelelő lehetőségei, hogy elbújjanak a világ elől.
Ádám már majdnem a kollégium előtt járt, amikor beugrott, hogy először talán telefonálni kellene. Leült a főbejárattal szemben egy padra, és amíg a zsebében kotorászott a telefonjáért meg a cetliért, felnézett az épületre. Csak néhány ablak volt nyitva, az egyikben azt látta, hogy egy lófarokba kötött barna haj áll kifelé. Néha egy könyök is feltűnt, mintha egy bögrét emelgetne valaki. Pepötyögte a számokat a telefonjába, maga is meglepődött, hogy a nagy izgalomban csak kétszer tévesztette el. Mivel éppen felfelé nézett, látta, hogy a lófarok eltűnt az ablakból.
- Halló, tessék – hallatszott a második csengés után.
- Jó reggelt, Ádám vagyok, és a névtelen telefonszám tulajdonosa után érdeklődnék – mondta teljesen semleges hangon.
- Ön eltévesztette a számot, – ez nem a tudakozó, jött a válasz ugyanolyan monotonságot színlelve, de a lány alig tudta leplezni a lelkesedését. Mivel elnevette a végét, inkább nem erőltette a dolgot, hanem a fiú holléte felől érdeklődött.
- Talán ha kidugnád a fejedet – ezúttal arccal kifelé – rögtön választ kapnál!
- Ó a fenébe, én akartalak leleplezni, de éppen akkor kellett figyelnem a teafőzőre – színlelt csalódottságot Brigi, de persze máris rohant az ablakhoz. Még ekkora távolságból is jól látható volt a nagy mosoly az arcán. – Gyere fel! – és máris mondta a szobaszámot, majd kinyomta a telefont.
Csak ez után futott át a gondolat, hogy micsoda dolog már felhívni egy fiút rögtön a szobájába. Főleg anélkül, hogy megkérdezzék tőle, hová is szeretnél menni, meghívhatnálak e egy teára, vagy valami ilyesmi. De a másik kezében lévő teáskanál olyan hatással volt rá, mintha ő lenne Szilvi néni, aki minden pillanatban ura a helyzetnek. Hááááát ha valami, akkor ez most róla nem volt egészen elmondható. Nem volt sok ideje átgondolni ezt az egészet, mert máris kopogtattak az ajtón.
Inkább tetszettel szavazok.