Melani a fehér szőrű kanca.

Melani a fehér szőrű kanca.
 
Melani vágtatott az Északi tenger partján. A nap már lebukott a látóhatár mögé, kellemes szürkület volt. A ló harmóniában volt a természettel és saját magával.
 
Éva monokiniben fürcsizett a tengerben. A nagy körte formájú cicikről és a nő hosszú fekete hajáról folyt a víz. Észrevette Melanit. A ló fantasztikus látvány volt, úgy érezte, hogy muszáj felülni a kanca hátára. Elvégre egy varázslatos estén bármi megtörténhet. Az állat elfutott. Este lett, sötét, hosszú éjszaka. A csillagokat eltakarták a felhők, kellemes hőmérséklet volt. A nappali forróságot felváltotta az élhető 20 Celsius fok.
 
Éva sétált a tengerparton és a fehér szőrű lóra gondolt. - Vajon honnan jött? - kérdezte a hullámoktól.
 
Piros fényt látott a messzeségben. Tudta jól, hogy világító torony fénye. Megborzongott úgy érezte, hogy egy hajón hánykolódik a viharos tengeren talán egy előző élet emléke jött felszínre. Éva érezte a talpai alatt a meleg homokot sétált az éjszakában és úgy érezte, hogy csak ő és a fehér szőrű ló élnek a földön Pár óra elteltével oda ért a világítótoronyhoz, megállt és hallgatta a tenger hullámait. A torony piros fénye mutatta az utat a hajósoknak. Talán a világító torony a fehér szőrű kancának is utat mutatott ugyanis a nő nyerítést halott. Rögtön a hang irányába fordult és látta a lovat. Az állat nézte Évát.. A nő nézte az állatot. Megnyúlt a pillanat. A beszédnek nem volt jelentősége. Éva némán az állathoz sétált és megsimogatta.
 
- Honnan jöttél? - kérdezte . Majd egy hirtelen mozdulattal felült a kanca hátára. Ló és lovasa élvezték a tengerpartot. Melani néha belegázolt a vízbe.
 
- Legyen a neved Melani. - mondta a lónak.
 
Egész éjszaka lovagolt a tengerparton. Hajnalban egy férfit vett észre. Melani egyenesen a férfihoz vágtázott.
 
- Szia Melani , végre, hogy előkerültél. - mondta a félmeztelen izmos nap barnított férfi
 
- Éva vagyok, remélem nem baj, hogy felültem a lovadra. Egyébként én is Melaninak neveztem el.- mondta és arra gondolt, hogy a világító torony mutatott neki utat talán a szerelemhez és nézte az izmos jóképű férfit
 
- Szerencsés ez a hajnal előkerült az elkóborolt lovam. Ráadásul monokinis hercegnő jött hozzám fehér szőrű lovon. - mondta a férfi és nagyot nevetett.