Különböző világok találkozása

Anna nem tudta, hogy hogyan is keveredett erre a szórakozóhelyre, vagyis tudta, de ez a környezet teljesen idegen volt neki. Diszkó, mint kiderült egy nagyon híres diszkó. A lány dolgozott és a munkahelyének a juttatása volt a lakhatás is, albérleti szobákat fizetett a cég. Ő egy másik lánnyal került ebbe a lakásba, ahol a főbérlőnő hívta őket a diszkóba. Anna nem akarta megsérteni a nőt és megígérte, hogy elmegy arra a híres szórakozóhelyre, ahová a főbérlő is járt állítólag, szinte minden este. A lakás Budán volt, egy nagyon jó helyen és kellemes környezetben. Három szoba volt, amiből kettőt a főbérlő használt, egy nappalit és egy hálószobát, a harmadik szoba volt a két lányé. Maca költözött vele ebbe a lakásba, aki nagyon megörült a diszkós meghívásnak, mert az az ő világa volt. A főbérlőjük egy egyedülálló nő, már nem volt fiatal, de nagyon mutatós volt és látszott rajta, hogy mindent megtesz azért, hogy fiatalos maradjon.
 Anna nem sminkelte magát, nem hordott elegáns ruhákat, a fő ruhatára farmer, vászonnadrág és nagyméretű férfiingek voltak, főleg kockásak. Hosszú haját frufruval viselte és simán lógott a hátára. Maca kissé duci lány volt, aki a főbérlőhöz hasonlóan szerette a diszkót, az elegáns ruhákat és a magassarkút. Anna mindig csak magasszárú cipőt hordott vagy nyáron alföldi papucsot, esetleg sarut. Annának nem kellett ahhoz drága cuccokba öltözni, hogy fölfigyeljenek rá, mert a szépsége és a fiatalsága vonzotta a férfi tekinteteket. A szórakozóhelyre készülve, a főbérlő rászólt a lányra, hogy ne a szokásos farmert és kockás inget vegye föl, ezért a fehér testhezálló lenvászon nadrágot és egy pólót, ami testhezálló volt és kihangsúlyozta szép mutatós melleit. A fejére egy pántot kötött föl, ami oldalt lelógott és egyedi mintákat festett rá, ahogyan ő mondta indián mintákat és úgy is viselte a szalagot, mint az indián lányok a filmekben. Anna nem is gondolta, hogy ezzel az egyedi megjelenéssel milyen nagy feltűnést fog kelteni a szórakozóhelyen, ahol mindenki szinte egyenöltözékben volt, az aktuális divatnak megfelelően. A zene nagyon hangos volt és ez már rögtön zavarta is a lányt. Maca leült egy asztalhoz és italt kért, valamilyen koktélt. Azt mondta, hogy reméli a következőt már egy férfi fogja fizetni neki. Anna csak üdítőt ivott. Észrevették a főbérlőjüket is, ahogyan egy férfival ültek a pultnál és iszogattak. Anna tudta, hogy a nő éjjelente mindig más férfival jön haza, mert már többel is összefutott a lakás folyosóján hajnalban. Volt olyan is, aki próbálta megfogdosni, de ő ügyesen kisiklott a kezei közül. A nő intett nekik. Elégedetten látta, hogy Anna milyen feltűnést keltett a társaságban. Az első férfiak, akik az asztalukhoz jöttek a lány által le lettek pattintva. Ő rögtön mondta, hogy nem táncolt és italt sem kér. Maca, nagyon mérges lett a lányra és oda is szólt, hogy csak a magad nevében nyilatkozz, én innék is valamit és táncolnék is. A fiú, aki éppen ott volt, Annát akarta meghívni, de Maca felszólítására belement, hogy rendel a lánynak egy italt és leült. Annához hajolt és kérdezett valamit, de a zene annyira hangos volt, hogy a lány nem értette, de nem is akart a fiúval beszélgetni, mert nem volt neki szimpatikus. Intett Macának, hogy övé lehet a fiú és ő kiment a mosdóba. A női mosdó előtt sorban állás volt, de a férfi wc-ből éppen akkor jött ki egy fiú, aki nevetve mondta.
- Itt nincs senki, miért nem ide jöttök lányok? – Anna odalépett és már nyitotta is az ajtót és odaszólt a srácnak.
- Őrködnél itt, amíg bent vagyok? – a fiú csodálkozva nézett a lányra, mert ő nem is gondolta komolyan, amit mondott, csak jópofa akart lenni. Odaállt az ajtóhoz és várt. A lány pár perc múlva jött is ki vizes kézzel, amit a nadrágjába törölt. Mosolyogva köszönte meg a fiúnak az őrködést és nézett a csodálkozó lányokra, akik még mindig a folyosón álltak a sorban. A fiút otthagyta és ment vissza az asztalukhoz, ahol már nem volt senki, csak a fölmelegedett kólája. Leült és körülnézett, Maca a fiúval táncolt, aki az italt rendelte neki, a főbérlőjük már össze volt fonódva a partnerével és látszott, hogy nemsokára vízszintesen fogják folytatni az estét. Anna éppen csak leült, mikor a fiú, akivel a mosdóban találkozott odajött hozzá. Előtte Anna látta, hogy ez a fiú egy nagyobb társasággal jött és nagyon harsányak voltak, mint akik a világ urai és mindenki őket szolgálja. Szerencsére éppen szünet volt a zenében, ami a lányt örömmel töltötte el, mert ez a zenei stílus nem volt igazán a kedvence. 
- Mit iszol? – kérdezte a fiú.
- Kösz, de még van kólám és nem kérek másikat – Anna elutasító volt. 
- Ne viccelj már, idejöttél szórakozni és csak ülsz itt egy kóla mellett. Gyere, akkor táncoljunk –
- Nincs is zene – mondta a lány és mosolygott. 
- De lesz nemsokára. Akkor táncolsz velem? – Anna megnézte a fiút, aki a legújabb trendek szerint volt öltözve és a haja is divatosan volt vágva. Csinos fiú volt, igazából tetszett is a lánynak.
- Nem. Bocsi, de nem táncolok. – 
- Miért? Nem tudsz? – a fiú arrogáns volt, mert nem szokott az elutasításhoz.
- Tudok, de nem erre az egyen zenére és nem ezt az egyen táncot – mondta lázadóan. A fiú megfogta a karját és húzta magával.
- Gyere, akkor keresünk valami különleges zenét, ami neked is tetszeni fog – Odahúzta magával a DJ-hez, aki éppen pihent és megkérdezte, hogy választhatnak-e zenét. A DJ ismerte a fiút és rögtön tette is elé a listákat a zenékkel. Anna nézte a címeket és az előadókat és már azt hitte, hogy nem fog találni olyat, ami neki is tetszik, mikor meglátta az egyik számára kedves előadót, igaz azt a lemezét nem ismerte, de rábökött. 
- Ez az. – remélte, hogy nem fog mellé nagyon és várta az eredményt, mert bár a DJ azt mondta, hogy ez itt eléggé furcsa lesz, de rögtön betette. A zene elárasztotta a termet, és Anna örült, mert nem csalódott az előadó együttesben. Vad és kemény zene szólt, igazi metál. A fiú még odasúgott valamit a DJ-nek, aztán húzta a lányt a tánctérre. Megállt a lány előtt és várta mit fog alakítani. Anna nevetve élte bele magát a zenébe és mozogni kezdett, rázta a haját, majd egyre vadabbul mozgott. Ha látta volna, hogy egyedül van a tánctéren és mindenki őt nézi, akkor biztos nem éli ennyire bele magát a zenébe. A szám végén kifulladva nézett körül és akkor vette észre, hogy egyedül táncolt, vagyis ez nem is igazi tánc volt, ez őrület volt a zenére. A következő dal is ettől az együttestől volt, de ez már egy igazi rockballada volt, lassú és érzelgős. Anna állt a fiú előtt, aki eddig is csak állt ott és nézte a lányt, ezt a nem mindennapi lányt. A fiú odalépett hozzá és a lány kezeit a vállára húzta, ő a lány derekát ölelte és húzta magához Annát. A lány becsukta a szemét és a fiú vállára hajtotta a fejét és összesimulva mozogtak, lassan, apró lépésekkel. A fiú a nyakába csókolt, amit Anna nem bánt, mert elragadta a zene. Anna most sem látta, hogy csak ők ketten táncolnak, összesimulva. A dal végén a lány körülnézett és akkor látta, hogy mindenki őket nézi. A fiú meg akarta csókolni, de ő elfordította a fejét és hátrább is lépett, majd zavartan ment vissza az asztalához, ahol már ott volt Maca és az új ismerőse. 
- Micsoda műsort csináltál – mondta Maca. Anna megitta a maradék kóláját és odasúgta a nőnek.
- Azt hiszem, én hazamegyek – Maca a füléhez hajolva mondta.
- A főbérlőnk kéri, hogy ha lehet, ma ne menjünk haza csak éjfél után, mert egyedül szeretne lenni a vendégével – Annának már elege volt ebből a helyből, ezért úgy gondolta, hogy inkább bemegy a városba és valami másféle elfoglaltságot keres. 
- Éjfél után megyek haza. Szia – mondta és már ment is az ajtó felé. Maca nem törődött vele, már a partnerét figyelte. A lány még nem is ért az ajtóhoz, mikor érezte, hogy valaki megfogja a karját, visszanézett és a fiút látta maga mögött, aki visszafelé húzta.
- Elmész? – kérdezte kiabálva, a hangos zene mellett. A lány bólintott és alig várta, hogy kint legyen, ahol már nincs ilyen zaj. A bejáratnál a fiú is utolérte és ott már lehetett érteni, hogy a másik mit mond. – Ne menj még – kérte a lányt.
- Ebből nekem egy életre elég volt – mondta – Ez nem az én világom –a fiú megállt és sietve hadarta.
- Egyetlen percet kérek tőled. Csak visszamegyek szólni a többieknek, hogy elmegyek és hazaviszlek – és már rohant is vissza a flancos társaságához, akik nem értették, hogy mit keres e mellett a fura lány mellett. – Ne várjatok vissza – mondta nekik. Anna már a buszmegállóban állt mikor a fiú utolérte. – Kocsival vagyok, elvihetlek? Hová megyünk? – Anna még bizonytalan volt, de aztán döntött. 
- A Fiatal Művészek klubjába mennék – a fiú kinyitotta a lánynak a kocsija ajtaját. A kocsi is nagyon flancos volt, egy hatalmas terepjáró. 
- Hol is van az? – kérdezte a fiú. Anna elmagyarázta.
- Ott nehéz lesz parkolni - vetette föl a lány, de a fiú csak mosolygott. 
- Megoldom, ne félj – mondta magabiztosan. – Mi a neved? – kérdezte a lányt. Anna nevetett.
- Anna vagyok, na és neked mi a neved? – 
- Dani. Na és mit fogunk ott csinálni, abban a klubban? – 
- Remélem nem maradtunk le, egy kiállítás megnyitó és performansz est van ma. A kiállítók között van néhány ismerősöm is - Amikor már a városközpontban voltak, nagy volt a forgalom, de a fiú magabiztosan vezetett és furcsa módon rögtön talált is parkolóhelyet. A klub előtt sokan álltak kinn az utcán, többen is ráköszöntek a lányra. Anna sokat forgolódott a művészek között, bejárt a főiskolára is modellt ülni. A fiú a lány derekára tette a kezét és úgy ment mellette, mint aki jelzi, hogy birtokol. Az esemény még nem kezdődött el, de az ajtónál hosztesszek álltak, akik meghívókat kértek. Anna tanácstalanul nézett körbe, tudta, hogy a meghívók név szerint szólnak és plussz egy fő. Fölmérte a társaságot, hogy kinek is tudna a plussz egy fője lenni, és erre több jelöltet is talált, de Danit is be akarta juttatni, ezért neki is keresett kísérőt. Odament az egyik társasághoz, akiket a képzőművészeti főiskoláról ismert és az egyik lány füléhez hajolva elmondta mit szeretne. A lány belement, miután végigmérte Danit és belekarolt. 
- Te leszel a kísérőm – miután látta a lány, hogy ez el van intézve, egy fiúhoz ment oda és ő is belekarolt. 
- Lehetek a plussz egy főd? – a fiú is elindult befelé, simán bejutottak, ahol Dani rögtön visszacsatlakozott Annához. Az emberek a nagyteremben álltak, úgy, hogy a terem közepét szabadon hagyták, néhány perc múlva meg is kezdődött a performansz, ami mozgásszínházi produkció volt, és színművészeti hallgatók adták elő. Dani oda is súgta a lánynak. 
- Most már látom, hol tanultál táncolni – nevettek és a lány nem bánta, hogy a fiú a vállára tette a kezét és magához húzta. A műsor végén volt egy beszéd, aztán nekiálltak körbejárni a termeket. A lány magyarázott a fura képekről, mert a fiú kissé el volt veszve ebben a témában. Az egyik képen a lány is feltűnt, amit a fiú rögtön észre is vett. 
- Ismered a festőt?- kérdezte. 
- Csak látásból. Az egyik órán én voltam a modell, azt a képet hozta el – magyarázta a lány. 
- Ebből élsz, hogy a főiskolán modellt állsz? – kérdezte Dani.
- Az csak kiegészítés, a fő munkahelyem egy telefonközpontban van, de mellette statisztálok a filmgyárban, és modellkedem, a főiskolán és ha van alkalmi munka elvállalom. – 
- Te mivel foglalkozol? – a lány őszintén nézett rá.
- Tanulok. A Műszaki egyetemre járok. Ezek a művészek eléggé más világ, mint neked a diszkó – a büfé asztalnál a lány több szendvicset is megevett, a fiú meg is jegyezte, hogy éhes lehettél. 
- Mindig éhes vagyok. Még mindig az vagyok – nevetett a lány. Dani rábeszélte, hogy pezsgőt igyanak a megismerkedésük örömére. Anna feje szédülni is kezdett egy idő után. Ezzel aztán meg is kezdődött a kalandos életük. Dani nevezte el kalandosnak, mert a lány nagyon intenzív életet élt. Minden napra valamilyen különleges programot talált. A fiú mindig vele volt és élvezte ezeket a találkozásokat. Másnap a New York kávéházban volt egy könyvbemutató, aztán a színművészetiseknek vizsgaelőadásuk volt, Csehov Platonovját adták elő, és ők a vizsgáztatók mögötti sorban ültek, minden megjegyzést hallottak. A lány bejuttatta a fiút a filmesekhez is, együtt mentek filmforgatásra. Dani azt hitte, hogy majd pörgős éjjel lesz, de a lány megnyugtatta, ne számíts semmire, mert lassan mennek a jelenetek, még az is lehet, hogy nem kerülünk sorra, de akkor is kifizetnek szerencsére. Ültek a kávézóban, aztán a nem használt díszletek között és a lány olvasott, a fiú meg beszélgetni akart. 
- Legközelebb hozz olvasnivalót, biztos neked is van tanulnivalód – tanácsolta Anna. Aztán voltak jazz klubban, rock koncerten. Pantomim szakkörben, ahol a fiú csak figyelt, de a lány sokat improvizált. Egyik nap a budai hegyekben egy elhagyatottnak tűnő művelődési házban rajz szakkörön vettek részt, amit az egyik híres festő tartott, aki a főiskolán is tanított. Azt kérte a diákjaitól, hogy készítsenek magukról önarcképet, emlékezetből. Anna az ablakhoz ült le és kihajtotta az ablaktáblát és abban nézte magát, ahogyan tükröződött, aztán ezt a módszert a fiúnak is megmutatta és elkezdtek rajzolni. A fiú ahhoz képest, hogy eddig ezt nem próbálta eléggé ügyes volt. Anna is elmélyülten rajzolt. A tanár mikor körbejárt és mindenkinek a képéhez fűzött valamilyen véleményt. Danit megdicsérte, aztán Anna mögé állt és látta, hogy a lány az ablak tükröződésében nézi magát és azt rajzolja.
- Ügyes vagy – nevetett a férfi. – Nekem nagyon tetszik. Megtarthatom?- kérdezte és már vette is el a rajzot.
- De még nincs kész – Anna elvörösödött.
- Én így szeretném. Akkor az enyém lehet? – 
- Igen - mondta a lány elpirulva. Dani is megdicsérte és azt mondta, hogy ha a tanár nem kéri el, akkor ő kérte volna el a képet. Anna a főbérlőjével ritkán találkozott, mert a nő éjszakai életet élt és nappal aludt. Igaz Anna is csak aludni ment haza és reggel korán ment dolgozni. Macával is a munkahelyen tudtak pár szót beszélni, mert otthon alig futottak össze. Annának nem igazán tetszett ez a lakás, mert úgy sejtette, hogy a főbérlőjük prostituált és őket is arra próbálta rávenni. Zokon is vette, hogy Anna nem ment többet a diszkóba, ami az ő törzshelye volt. Macával már könnyű dolga volt a nőnek, mert ő szívesen ment esténként a diszkóba és a pasik fölszedése is ínyére volt. Anna néhány hét után be is ment a központba, ahol megkérdezte, hogy esetleg lenne e másik albérlet számára. Megtudta, hogy Maca egy barátnője szívesen cserélne vele, mert szeretnének együtt lakni. Anna elfogadta a cserét. Elmondta Daninak is a gyanúját a főbérlőről és a fiú ezt igazolta is, mert ő eddig törzsvendég volt abban a diszkóban. Azóta, az este óta oda együtt nem mentek. A lány programjai kitöltötték az életüket. Volt olyan hétvége, amikor jazzfesztiválra mentek vidékre, a fiú kocsijával és a fiú fizette az előkelő szállodát is. Eddig csak találkoztak és esetleg a fiú búcsúzáskor hosszan csókolta a lányt, de más nem volt közöttük, de ezen a hétvégén egy szobában fognak aludni, így a lány gondolta, hogy szeretkezni is fognak. Kicsit félt ettől a tovább lépéstől, mert eléggé tapasztalatlan volt. Egyetlen szexuális élménye volt, amikor szerelmes volt egy fiúba és az fölvitte egy barátja lakásába, aztán megerőszakolta. Anna ezután mindig elutasította a férfiak közeledését. Dani számára a lánnyal az élet nagyon fergeteges volt. Annyira más világba vitte el a lány, hogy az elvarázsolta őt. A régi bandával, akikkel diszkóba járt, már csak pár percet beszélt telefonon. A lányok a társaságból eléggé sértettek is voltak. Ha tudták volna, hogy ő még ezzel a lánnyal soha le sem feküdt, mégis minden nap várja a találkozást. A társaságukban a lányok gondolkodás nélkül adták oda a testüket, de arra már nem vágyott, az ő gondolatait ez a fura lány töltötte ki, akivel még az is izgalmas volt, ha csak sétáltak a szigeten, vagy moziba mentek. Bár a lánnyal a mozis élmények is nagyon intenzívek voltak, mert mozimaratonokat szervezett, több előadást is kinézett, megtervezte az utat a mozik között, és amikor vége lett az előadásnak rohanás a következő filmre, volt úgy, hogy a város másik végébe mentek. Aztán a mozimaraton után a kielemzések, beszélgettek a filmekről és nem akciófilmeket néztek, hanem művészfilmeket. Volt olyan, hogy lakásokba mentek felolvasóestekre, ahol a művészek olvasták föl a műveiket, fiatal költők olvastak föl verseket, írók regényrészleteket. Voltak együtt fura egyházak szertartásain, ahol ételeket is felszolgáltak. Krisna tudatúak, őskeresztyének és más fura helyeken jártak. A fiú egyik kalandból a másikba csöppent és mindet élvezte, mert a lány ott volt és fogta a kezét és a végén csodás csókokat kapott és összesimulást. Látta, hogy ezeket az eseményeket nem miatta keresi a lány, ezek hozzá tartoznak az életéhez. Mivel az albérletei eléggé zűrösek voltak, ezért inkább házon kívül töltötte el az idejét. A fiúnak saját lakása volt és többször is kérte a lányt, hogy költözzön hozzá, de Anna nemet mondott. A fiú szülei nagyon módosak voltak és a Rózsadombon laktak egy villában, de a fiúnak is egy budai lakást vettek. A szülei nem tudtak a lányról, attól tartott, hogy nem értették volna meg őt, hogy miért rajong a lányért. A szülei a régi társaságát elfogadták és nem bánták, még akkor sem, ha minden éjjelt átmulattak, mert azok a szülei társaságának gyerekei voltak, hasonló háttérrel, szülőkkel. Anna proli szülei, akik még szülőségből is elégtelent kaptak, mert a lánynak nagyon nehéz élete volt. Keveset beszélt róla, de amit hallott, abból tudta, hogy a szülei ezt nem fogadnák el, de nem érdekelte, mert rajongott a lányért. Büszke volt, amikor társaságban voltak és a lány hozzászólt valamihez, mert tudta, hogy az egyetemi tanárok is tisztelték a lányt a tudásáért, a véleményéért. A jazzfesztiváli hétvégét előre megtervezték. A lány lefoglalta a szállodai szobát és már izgult is, hogy milyen lesz. Pénteken reggel a lány még elment dolgozni és a munkahelye előtt várta a fiú délután. A lány egy hátizsákba pakolt, azzal a vállán lépett ki az épületből. Mióta Danit ismerte választékosabban öltözött, de a fiú is változott, mert ő meg lazább volt. A fiú odalépett a lányhoz és megcsókolta. Anna pirulva nézett körül, hogy ki látta a munkatársai közül. Nem látott senki ismerőst, de miért is lett volna gond, ha látják? 
- Ma még el kellett volna menni színházba, mert ismerősök egy premierre hívtak – mondta a lány. – Nem lehet, hogy csak utána indulunk? – 
- Ne viccelj, akkor éjjel érnénk oda és a ma esti koncertről is lemaradnánk – ellenkezett a fiú. 
- Igazad van. Különben is én láttam a nyilvános főpróbát és az is szuper volt. Majd elmesélem az előadást, de meg is nézhetjük valamikor együtt – Dani ezelőtt nem járt színházba, jazz koncertekre, kiállításokra, performanszokra, egyáltalán nem voltak kulturális élményei, de mióta ezzel a lánnyal találkozott kinyílt előtte a világ és ezernyi élményt fogadott be. Élvezte és szerette ezt a nyüzsgést. Alkoholt alig ivott, pedig előtte, Anna előtt napi szinten rúgott be és az egyedüli sport az életében az volt, hogy lányokra vadászott. A lánnyal, azóta az este óta többször is fölidézték a találkozásukat és nagyokat nevettek, mert Dani elmondta, hogy mennyire meglepte a lány lazasága, szépsége, de legfőképpen a tudását csodálta. Tudta, hogy Anna még érettségit sem tett, de olyan sokat olvasott, hogy irodalmi beszélgetésekben mindenkit lepipált. Volt egy kávézó, ahol kvíz esteket szoktak rendezni irodalmi témákban és ott Anna mindig tarolt, míg a rendező megkérte, hogy eljöhet, de ne játsszon, adjon másnak is esélyt. Azért be szoktak ülni és hallgatják a versenyt, de a lány csak a szimpatikus versenyzőknek szokott néha súgni. A szervező megígérte neki, hogy időnként megengedi, hogy játszon, ha nincs éppen önként jelentkező, bár ezek a kvíz esték mindig nagyon népszerűek. Dani büszke volt a lányra, és őszintén drukkolt neki, mikor játszott. Az úton a fiú vezetés közben a rádiót tekergette, zenét keresett, de a lány átvette az irányítást és ő tett be egy metál zenét. Dani nem mindig tudta elfogadni a lány kemény rock iránti imádatát, de elfogadta a választását. Többször is voltak együtt koncerten, és a lány be is mutatta őt az együttes tagjainak. Amikor megérkeztek a városkába, ahol a fesztivált rendezik, könnyen megtalálták a szállodát, ahol lepakoltak a szobájukban. A fesztivál a szálloda melletti színházban volt megrendezve. A szálloda folyosóján össze is találkoztak néhány külföldi föllépővel. A koncert, nagyon kellemes volt. A fellépők nem álltak le a végén, hanem nekiálltak öröm zenélni, hajnalig. Már derengett az ég alja, mikor visszamentek a szállodába aludni. A fiú úgy gondolta, hogy ebben a fáradt állapotban nem fogja erőltetni, hogy együtt legyenek, szerette volna, ha a lánynak szép élmény lenne az első együtt töltött éjszaka. Gyorsan ágyba bújtak és csak átölelték egymást, úgy aludtak el.  Már délelőtt volt, mikor ébredezni kezdtek, először a lány kezdett mocorogni, aztán a fiú ment ki a fürdőszobába és mikor visszajött a lány hozzásimult. 
- Jól vagy? – kérdezte Dani. Sok lánnyal volt már dolga, de hónapok óta együtt volt ezzel a lánnyal és közben senki másra gondolni sem akart. 
- Igen, csak nagyon éhes vagyok – súgta a lány. A fiú nevetett és az órájára nézett.
- Lemaradtunk a reggeliről, de kérhetek valamit, hogy hozzanak föl - csókolgatni kezdte a lányt, nagyon kívánta. Szeretett volna már szeretkezni. 
- Tudod, mit csináljunk? Öltözzünk föl és fedezzük föl a belvárost, biztos találunk valami szuper helyet ahol ehetünk – a fiú beleegyezett, de nagyon szeretett volna már a lány közelébe kerülni. 
- Mehetsz előbb zuhanyozni – küldte a fiú a lányt a fürdőszobába. 
- Gyorsabb lesz, ha együtt megyünk – ajánlotta föl a lány, ártatlanul, bele sem gondolt abba, hogy ezt milyen fölhívásnak érzi majd a fiú a szexre. Dani ki is pattant az ágyból és rohant a lány után a fürdőszobába és kezdte csókolni, vetkőztetni, majd álltak be a meleg vízsugár alá együtt és simogatták, egymást. A zuhanyozásból hatalmas szeretkezés kerekedett, a fiú ezt is olyan élményként élte meg, amire soha nem számított. Anna mióta ismeri annyi meglepetésben részesítette, hogy már össze sem tudta számolni, mennyi élménnyel gazdagodott. Már kielégülve, kifáradva, fürdőlepedőbe csavarva mentek vissza a szobába és bújtak az ágyba és ott folytatták egymás testének földerítését. Anna most először érezte azt, hogy a szex milyen jó is tud lenni. Nem csak az éhségtől, a szerelemtől is szédült és imádta a fiú minden porcikáját. Mikor végre felöltöztek és elindultak a városba, már annyira éhesek voltak, hogy az első bisztróban megálltak enni. Amikor már jóllakottan körülnéztek az egyik zenész rájuk is köszönt, aki azon a folyosón lakott, ahol ők és éjjel együtt mentek vissza a szállodába.  Anna intett neki, mert látta, hogy egyedül van és a férfi rögtön odament hozzájuk. Bemutatkoztak egymásnak és beszélgettek. A férfi amerikai volt, a fiú beszélt vele leginkább, mert Anna nehezen értette a kiejtését. A zenész meg is jegyezte, milyen aranyos a lány akcentusa, míg Danit megdicsérte a jó angolja miatt. A fiú bevallotta, hogy már többször járt amerikában. Amikor hazafelé indultak a férfi is velük ment, aztán elcsábultak és bejárták a belvárost közösen. A délutáni koncertekre is együtt mentek, bár mondta a férfi, hogy ő csak este fog föllépni. A két fiatal beült a nézőtérre és élvezte a zenét, amikor az új amerikai barátjuk lépett a színpadra az utolsó számát úgy konferálta föl, hogy annak a gyönyörű magyar lánynak küldi, akit most ismert meg. Anna elpirult és zavartan nézett a fiúra, de az csak nevetett.
- Én kértem meg, hogy küldjön neked egy dalt – súgta, hogy a kedvese ne legyen zavarban előtte. Ezen az éjjelen már csókolózva mentek a szobájukba és már a liftben majdnem fölfalták egymást. A szobába érve már az ajtó becsukódásakor egymásnak estek és ott az ajtónak dőlve szeretkeztek. Dani úgy érezte soha nem akarja elengedni ezt a lányt, vele szeretné leélni az életét. Boldognak érezte magát, bár az ott motoszkált benne, hogy a szülei nem fogják elfogadni Annát. Amikor hazamentek a fesztiválról, a fiú fölvitte a lányt a lakásába és ott töltötték az éjszakát. Anna teljesen el volt hűlve, a lakástól. Tudta, hogy a fiú szülei jómódúak, de azt nem gondolta, hogy egyetemistaként egy ilyen csodálatos lakással rendelkezik. Tetőtéri kétszintes lakás volt, csodálatos kilátással és fölszereltséggel. 
- Költözz ide! – kérte a fiú másnap reggel. Anna sietett, mert munkába indult és a fiút is noszogatta, hogy menjen be az egyetemre, mert tudta, hogy a tanulást eléggé háttérbe helyezte. Azt is tudta, hogy előtte sem remekelt, nem nagyon járt előadásokra, esténként bulizott, ivott, de mióta a lány az életében volt, már nem járt bulizni, szinte minden estét együtt töltöttek, de ez mindig tartalmas program volt és a lány mindig lebeszélte az alkoholról. Időnként egy-egy pohár pezsgőt ittak csak. Előtte a fiú utált olvasni, de a lány mellett ez is nagy élmény volt. Anna ajánlott neki olvasmányokat és csak olyat, amit ő már elolvasott, aztán megbeszélték, kivesézték. Imádta ezeket a beszélgetéseket. Még verseket is olvasott, amit előtte el sem tudott képzelni, de a lány vezetésével ez is sokkal másabb lett, értette, és élvezte a verseket is. Anna a költözésre nemet mondott, de azért kapott kulcsot a lakáshoz és egyre több időt töltöttek el együtt ott. Egyik nap, amikor a fiú már elment az egyetemre a lány hosszas rábeszélésére, Anna még ottmaradt a lakásban, de ő is készülődött, mert egy filmforgatásra kellett mennie, ahol statisztának vették föl. Remélte, hogy nem lesz megterhelő és közben tud majd olvasni, ezért berakta a Füst Milán kötetet a táskájába. Mikor meghallotta a kulcs csörgését a zárban, azt hitte, hogy a fiú jött vissza, rohant is az ajtóhoz, hogy a nyakába ugorjon, de egy középkorú férfi és nő lépett be, akik rögtön rá is támadtak a lányra. 
- Mit keresel itt a fiunk lakásában, te kis cafka? – ez a bevezetés megadta a beszélgetés alaphangját.  Anna nem válaszolt, lehajtott fejjel állt előttük, aztán fogta a táskáját és a kabátját és már ment is volna, de megállították. – Beszélnünk kell – mondta a férfi és visszahúzta a lányt. Tudta, hogy Dani szülei érkeztek meg és azt is tudta, hogy nem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. - A fiúnknak tudjuk, hogy van valami kis kurvája, aki elvette az eszét, már alig jár be az egyetemre, haza is ritkán jön, a barátait is mellőzi. Meg akartuk nézni, ki is vette el a fiú eszét. Kicsit utána is érdeklődtünk és sokat tudunk ám rólad kisasszony. Proli vidéki szülők, zűrös élet, albérlet. Gondolom úgy érezted megfogtad a tuti fiút, beülsz a lakásába, a gazdag szülők meg majd pénzelnek. Az hiányzik, hogy valami koszos lurkót is a nyakába varrj szegénynek. Ajánlom, hogy tűnj el Dani életéből, de nyom nélkül, mert különben pokollá tesszük az életedet – a lány csak állt ott előttük és nem értette, hogy miért ez a gyűlölet, ez az ellenségeskedés. Meg sem próbálták őt megismerni. Úgy gondolták Daninak az az igazi élete, amit előtte élt, a diszkóban esténként lerészegedve, minden nap más lányt hozott az ágyába. Nézte ezt a két embert, akik a fiú szülei, védelmezői és tehetetlennek érezte magát. – Tudjuk, hol dolgozol, ismerjük az igazgatót, már beszéltünk is vele, és ha nem lépsz ki a fiunk életéből, akkor se munkád, se albérleted nem lesz, sőt Budapestről is kitiltatunk a rendőrséggel - A lány megfordult és szó nélkül indult az ajtó felé.
- Elnézést, de mennem kell dolgozni – mondta halkan és kirohant a lakásból, ki a házból és szeretett volna kirohanni a világból is. A könnyeket az utcán már nem tudta visszatartani. Aznap a forgatáson szerencsére nem került sorra a jelenete, a díszletek mögött ült és bár a könyv a kezében volt, de olvasni nem tudott, járt az agya, hogy mit is tegyen.  Így ment be a munkahelyére, ahol a csoportfőnöknő hívatta a szobájába. Anna tudta, hogy a fiú szülei miatt hívatják. 
- Nem tudom mit tettél, de a nagyfőnök üzent, hogy fegyelmezzelek meg és az első apró hibánál rúgjalak is ki. A legjobb dolgozónk vagy, te vagy az én jolly jokerem, akit bármikor, bárhová be tudlak ültetni, mindig megállod a helyed, kinek léptél a tyúkszemére?
- A szerelmem szülei nem tartanak megfelelő partinak – mondta a lány egyszerűen. – Szakítanom kell vele, mert különben a városból is kitiltatnak. Ő egy rózsadombi fiú, akit nem ennek a kis csóró prolinak szántak – az asszony fölhúzta a szemöldökét. 
- Ennyi? Na, erre nem számítottam. Ha szeret, akkor nem fogja hagyni, hogy terrorizáljanak – látszott, hogy ő rokonszenvezik a lánnyal, látta is már őket többször, mikor a fiú a kapu előtt várta. – Olyan szépek vagytok együtt – a lány lehajtott fejjel válaszolt.
- Az első reakcióm az volt, hogy szólok Daninak és együtt kiállunk ellenük, de közben átgondoltam és tudom, hogy semmi esélyem, na meg ők a szülei, azt meg mégsem tehetem, hogy ellenük fordítom. Inkább csendben lelépek. Minden kapcsolatot megszakítok vele. Mondja meg a nagyfőnöknek, hogy vettem az adást és tőlem nem kell félniük többé - az asszony odament és megölelte a lányt. 
- Ha bármiben segíthetek, ne félj megkeresni, én mindig itt leszek – mondta. Anna munka közben azt tervezgette, hogy hogyan is tud eltűnni a fiú életéből. Tudta, hogy még találkozniuk kell aznap, de aztán már le akarta zárni a kapcsolatukat. Este kvíz est volt, amit ő annyira imádott, ott találkoztak a barátokkal és Danival is. Az asztaluknál már többen is ültek, volt olyan, aki be is nevezett a kvízbe, mert arra számított, hogy a lány majd segít. Dani is megérkezett és rögtön átölelte a lányt. 
- Annyira hiányoztál – súgta és megcsókolta. Anna próbált úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna, de a fiú meglátta rajta, hogy valami bántja. – Mi történt? – kérdezte.
- Semmi, csak kicsit fáradt vagyok – mondta a lány mosolyogva és megfogta a kezét. Megkezdődött a kvíz és jöttek a kérdések. A lány halkan súgta a válaszokat az asztaltársának, egy kérdésben a fiú nem hitte el, hogy az a válasz a helyes, amit a lány mondd és mást válaszolt, de a játékvezető a lányra nézve, mert tudta, hogy ő a segítő diadalittasan mondta a helyes választ. Anna csak fölállt és azt mondta mennie kell, megfogta a fiú kezét és húzta magával.
- Ez a Dénes eléggé hülye volt, hogy nem hitt neked. Most meg is járta, mert nem ő nyert. Ne vedd a szívedre, itt mindenki tudta, hogy te jót mondtál –Anna legyintett.
- Nem izgat. Menjünk haza hozzád, olyan jó lenne összebújni – a fiú is benne volt, nagyon örült, hogy egy nyugis estét tölthetnek el együtt. Vettek vacsorát, amit a szépen terített asztalnál ettek meg, aztán együtt ültek be a fürdőkádba és már fürdés közben is szeretkeztek, végül, összefonódva aludtak el az ágyban. Anna tudta, hogy ezek az utolsó perceik és reggel többször is a fiú után szaladva, újra és újra megcsókolta. Azt mondta ő később indul dolgozni, de aznapra szabadnapot kért és fölhívta a barátnőjét, hogy jöjjön neki segíteni, hogy el tudjon mindent vinni a fiú lakásából, amit itt tartott. Bár nem lakott itt, de elég sok dolgot itt tartott. A barátnője megengedte, hogy hozzájuk vigyen át mindent. Aznap este már nem ment el a versfelolvasásra, ahol találkoztak volna, inkább elment a Keleti pályaudvarra alkalmi munkát vállalt, csomag pakolást. Több vagon csomag várt rájuk és este tíz és reggel hat között dolgoztak. Szerencsére közben a pihenőben adtak nekik forró teát, ami jól esett, és az is szerencse volt, hogy olyanokkal volt együtt, akik nem sokat beszéltek. Csendben rakták a csomagokat, esetleg csak azért szóltak a másikhoz, hogy ez nagyon nehéz, vigyázz. Reggel fáradtan rohant a munkahelyére, ahol a barátnője azzal fogadta, hogy Dani este teljesen meg volt őrülve, hogy ő hol van. Mari mondta neki, hogy haza kellett utaznia vidékre és csak akkor nyugodott meg a fiú, mikor a végszükség levelet elolvasta. Anna azt mondta Marinak, hogy csak akkor adja oda, ha nem nyugszik bele abba, hogy ő eltűnt. A levélben annyi volt ” Bocsi! Családi ügy miatt le kell lépnem, pár napra. Szeretlek” A levélben nem írt semmit a jövőről, és ez így volt jó. A lány lemondta az albérletét is, hogy a fiú ott se találja meg, és a munkahelyén mindig a hátsó kijáraton távozott. Éjjelre a filmgyárban vállalt munkát, szerencsére több produkció is ment, ahová beválogatták és éjjeli forgatások voltak. Volt egy kedves operatőr ismerőse, aki segített neki abban, hogy a stáb buszába mindig beengedte és ott tudott aludni, ha jelenése volt, csak előtte szóltak neki, míg a többi statiszta a helyszínen várakozott. Anna hálás volt ezért a kedvességért, a férfinak el is mondta, hogy miért nincs neki hol lakni. 
- Téged meg kellene írni, és megfilmesíteni – mondta a lánynak viccesen, de ott motoszkált a fejében a gondolat, hiszen már annyi történetet hallott a lánytól és már egy ideje, ezen gondolkodott. Beszélt is már a közös rendezőhallgató haverjával, aki szintén jó ötletnek tartotta, sőt azt is mondta, hogy Annának kellene eljátszania magát.  Reggel a lány a munkahelyén zuhanyozott, hajat mosott és ment dolgozni. A barátnője mondta neki, hogy Dani meg fogja őt várni délután, mert beszélni akar a lányról. 
- Biztos észrevette, hogy mindent elhoztam – mondta Anna. – Majd a hátsó kijáraton megyek ki – közben a lány azon gondolkodott, hogy a fiú annyira belefolyt az életébe, hogy ha nem akar vele találkozni, akkor mindent föl kell adnia, a modellkedést, a filmgyárat, a rajzszakkört, a pantomimet, a kiállítás megnyitókat, a kvíz esteket, mert a fiú bárhol megtalálhatja. Döntött és másnap be is adta a fölmondását a munkahelyen. Az éjjeli filmforgatáson a fiatal rendezőasszisztens, aki most jár a rendező szakra a főiskolán, félrevonta és hívta őt a vizsgafilmjének forgatására.
- Kapsz szerepet is, eljössz? – 
- Nem biztos – mondta, bár tudta, hogy nem fog elmenni, mert elhagyja a várost. A barátnője elmondta, hogy a fiú teljesen meg van őrülve miatta, még sírt is mikor róla beszélt. Anna is sírt sokat, de ki akarja vonni magát a fiú életéből. Szerette és pont azért hagyja el, mert annyira szereti, hogy nem akarja, hogy a szüleivel legyen miatta konfliktusa. Mikor már mindent elintézett és a kezében volt a munkahelyéről a kilépő cédulája, azt kérdezték, hogy hol fog majd ezután dolgozni. – Nem tudom. – mondta meg őszintén, mert nem tudott tervezni, úgy érezte az élete megszűnik, ha elmegy. A vidéki városba hazafelé a vonaton végig sírt. Az állomásra a barátnője kísérte ki és ő is sírt, mikor megölelték egymást. –Tartjuk a kapcsolatot – mondták, de Anna arra gondolt, hogy ez nem igaz. Nem látott semmi jövőt maga előtt. Hazaérve az apja részegen fogadta, az anyja korholta, hogy mit fog most csinálni, nem élhet a nyakukon. Anna kiment az udvarra és a mentett kóbor kutyáját ölelte. Az apja odament és egy karóval ütni kezdte a kutyát, amit a lány a testével védett és zokogott. A szomszéd sajnálkozva figyelte a rémes jelenetet, de nem lépett közbe, pedig látta, hogy a lány kapott a karóval jópárat a hátára. Anna elengedte a kutyát és kiküldte az utcára, hogy meneküljön el, aztán berohant a szobába, amit be tudott zárni és kilátástalan helyzetében egy utat látott maga előtt, az alvást, azt az alvást, ami örökké tart. Elővette az anyja altatós üvegét, az apja nyugatóit és mind tömte a szájába és nyelte, itta a vizet és nyelte, nyelte a tablettákat, a végén bevett egy tabletta görcsoldó, fájdalomcsillapítót, hogy ne fájjon, föltette a lemezjátszóra Beethoven Holdfény szonátáját teljes hangerőre és lefeküdt. A szemei lecsukódtak és a világ elúszott, sötétségbe borult, már csak a zene szólt, aztán az is eltűnt. 
Dani napokig várta a lányt, mindenhol érdeklődött utána, Marit nem hagyta békén, próbálta szóra bírni, de nem sikerült sokáig, aztán néhány hát hiába várakozás után a lány megtört és leült a fiúval a kvíz esten egy külön asztalhoz és mindent elmondott. A szülőket, akik bántották Annát és ellehetetlenítették a munkahelyén is, és azt is elmondta, hogy Anna elment, haza az alkoholista apjához, a kegyetlen anyjához, a bizonytalanba és azóta, neki sincs róla híre. Dani nagyon szomorú lett, és dühös a szüleire. Pont Anna ellen voltak, aki kihozta őt abból az életből, ahol csak ivott és bulizott és adott neki egy olyan életet, amit eddig nem is ismert. Rengeteget olvasott, értékes filmeket nézett, megismerte a művészvilágot, a filmeseket. Kitárult számára az irodalom és az irodalmi élet. Rajzolni kezdett és élvezte, csak a szórakoztatására, de nagyon jól érezte magát, ha rajzolhatott. De legjobban a lányt szerette, Annát, aki ezt az új életet megismertette vele, aki a tengés, lengésből egy tartalmas életet tárt fel előtte. Imádott a lánnyal koncertekre járni, jazz, komolyzene és kemény rock is volt a palettájukon. A szüleivel is beszélt, számon kérte őket a lány elüldözése miatt. Állítólag ők csak a javát akarták és az ő érdekében űzték el a lányt. Dani kijelentette nekik.
- Visszahozom Annát és csak vele tudom elképzelni az életemet. Ezt el kell fogadnotok, vagy ha nem akkor engem is felejtsetek el – mondta dühösen és elrohant. Megbeszélték Marival, hogy másnap kocsiba ülnek és elmennek a lányhoz és megpróbálják visszahozni. Reggel indultak, az út nem volt hosszú, másfél óra alatt odaértek a kisvárosba, ahol kérdezősködtek, hogy merre van, az az utca ahol a lány lakik. Az egyik nő, akitől kérdeztek, megmutatta az utat, és megkérdezte kit is keresnek. Mondták a lány nevét. 
- Jaj, szegény, már megvolt a temetése is tegnap – a fiú dermedten nézett a nőre.
- Miféle temetés? Ki halt meg? – az asszony csodálkozva nézett rájuk.
- Anna, 18 éves volt. Szegény lány – a mondat végét már nem hallotta a fiú, úgy érezte rászakadt a világ. Mari is csak nézett maga elé és nem értette, hiszen Anna annyira életrevaló volt, annyira jókedvű, annyira jó. Egymásra néztek, így már nem volt értelme tovább menniük. Az asszonyt megkérdezték, hogy merre van a temető és oda mentek. Rögtön megtalálták a friss sírt tele pakolva friss koszorúkkal. A lány neve ott volt a fejfán és az, hogy élt 18 évet. Dani sírt és nem értette mi történt, az ő szerelme hogyan lehet itt, miért nem ölelheti. Eszébe jutott az utolsó estéjük, a reggeli búcsúzás, ahogyan a lány többször is utánament és ölelte. Sírt. Úgy érezte ezzel az ő élete is véget ért. Már semminek nem volt értelme.